Hárman /szjg ff/

Epilógus

Egy évvel később

-Minden a kocsiban van?!- ordítottam oda Cortezhez.

-Igen- felelte nevetve. -Étel, víz, tápszer, csörgő, cumi, pelenka, a kaját majd Zsák hozza.

-Még mindig nem tudom elhinni, hogy Borell bele ment.

-Én meg azt nem bírom elhinni, hogy a gyerek ellenére is Párizsba fogsz egyetemre járni. Mi ez ha nem mázli- ölelt át, és egy puszit adott a lánya fejére.

-Vagy csak szimpla kedvesség- vontam vállat, és Regivel a kézben elindultunk a suli felé.Igazából a felállás öt perc után változott, ugyan is a kislány átkerült Cortez kezébe, és én toltam az üres kocsit. -Inkább annak örülök, hogy megengedték a mai napot.

-Annak én is, de komolyan el kell vinnem ahhoz a faszhoz?

-Halkabban, Regi is itt van.

-Jó, jó csendesebb leszek. De akkor is, nem viszed el te?

-Nem- vágtam rá egyből.

-Jóóó- sóhajtott egy nagyot, amikor is megpittyent a mobilom.

Mosolyogva néztem meg üzenetet, és még jobban mosolyogtam, amikor megláttam a nevet.

Alex: A legaranyosabb Reginek a legboldogabb első szülinapot. Ezt persze Kyle üzeni

És elküldte a pici Kyle képét. Kyle Isa és Alex gyereke volt, aki Regi után fél évvel született.

-Fura bele gondolni, hogy Alexéknek is lett gyerek- csúsztattam a zsebembe a mobilom.

-És az még furább, hogy a srác szerintem már titokban össze is boronálta a fiát Regivel.

-Milyen lenne ha majd 20 év múlva az esküvőjükön így mennénk.

-Ha Alexen múlna tuti. Amint utazhatnak majd ők is, egyből felszállnak a repülőre és Párizsba fognak repülni.

-Fix- nevettem el magam.

-Min nevetünk- hallottam Dave hangját a suli kapujából.

-Semmin- legyintettem.

-Itt van a mi kis 13. osztálytársunk- nézett a gyerekre Zsolti.

-Mizu Reg?- pacsizott le a kislánnyal Ricsi.

-Vele nem sok minden- válaszoltam helyette.- Igazából kedve volt aludni úgy 6-ig, de ennyi volt a max.

-Úúú, megfoghatom- ugrált oda Virág.

-Igen, de nem ígérek semmit- adta a kezébe Cortez.

És hát igaza is volt. Regina kapálózott, így egyből letettük a földre, ahol egyből leült.

-Neee- kaptam fel.-Tegnap mostam.

Ezen persze jót nevettek, hogy már teljesen anyukás lettem. Alig voltunk kint több mint tíz percet, ugyan is, az udvarra kellet gyorsan szállítani a babakocsit, mielőtt még tömeg keletkezett volna a folyosón. Persze Máday egyből megállított és vonalzójával felénk mutatott.

-Antai-Kelemen-szólalt meg egy hosszú csend után.

-Igen?- kérdezte Cortez,

-Nem ön- és én már egyből tudtam.

-Köszönj szépen Regi, integess- súgtam a lány fülébe.

A kislány egyből integetett kettőt, és Máday meg mosolyogva elengedett.

Könnyen leparkoltunk a suli udvarán, és utána meg kicsit körbe mentem a lánnyal, mert még sok idő volt becsengőig. Természetesen egyből két tanárba botlottam.

-Reni- mosolygott rám Haller, aki Vladárra beszélgetett. -És a kicsi Regina. Ugye Regina?

-Igen Regi- biccentettem.

-Aranyos gyermek Rentai. Remélem nem lesz olyan szörnyű a rajztehetsége mint az anyjának.

-Arról majd szerintem Cortez gondoskodni fog, hogy ne legyen- mondtam. -De eddig a kinézetén kívül nem sok mindenben hasonlít rám, mert nem egy csendes egyén.

-Ez csak természetes-mondta Haller.

-Ha nem haragszanak meg a tanár urak, tovább kell mennem- sétáltam arrébb.

Alig mentem pár lépést ismerősbe botlottam. Kata és Karcsi beszélgetett, valami könyvről.

-Sziasztok- intettem feléjük. -Hát ti?

-Kardost várjuk, valami könyvről akar majd beszélni olvasón, amit el kéne addig olvasnunk.

-Uh, de visszajönnék- feleletem, és a kislányra néztem. -De ő nem engedi.

-Itt is vagyok- jelent meg Kardos, és kiadta a két könyvpéldányt.- Szia Reni- mosolygott rám. - De aranyos kislány- mosolygott Regire.

Le se lehetne tagadni, hogy Regi nem a gyerekem, mert egyből vissza mosolygott az irodalom tanárra.

-Meg szabad fogni?- kérdezte, míg a kislány kezét nézte.

-Megpróbálhatja, de senki kezében se marad meg nyugton -és felé nyújtottam a gyereket.- Csak Cortezébe, és a.....- kezdtem volna, de elakadt a szavam.

Úgy nézte Kardost, mintha nagyon jóba lennének, és a család tagja lenne. Persze ez kiváltott egy kis lázongást, ugyan is hogy Regi felemelésére már többen is próbálkoztak, de eddig senkinek se sikerült, hogy a kezébe maradjon több mint 2 percig.

-Elnézést tanár úr, de tudná még egy kicsit tartani. El kéne rohannom a babakocsihoz, irodalom órán lesz tápidő- mondtam .

-Persze- mosolygott rám.

Igazán gyors voltam, mert tudtam hogy mire vissza érek Regi már tombolni fog, és mennyire igazam volt. Idő közben átkerült Cortez kezébe, és egy tanár se maradt a környéken, annál több lány volt ott. 

-Itt vagyok- vágtam át a tömegen. -El kéne menni valami terembe.

-Mennyi van még becsöngőig?- sandított felém.

-Két perc, úgy hogy terem- válaszoltam és elindultunk az osztály felé.

-Kardos nem fog haragudni?- sandított felém Cortez.

-Regivel összebarátkozott, úgy hogy lehet még az ő kezében fog landolni az órán.

-MIIII?!- lepődött meg Cortez.- Le se lehet tagadni, hogy a te gyereked. Csak ne menjen végül hozzá.

-Csak nem fog- nevettem el magam, míg a terem felé mentünk.

Persze abban a két percben míg a lányt etettem a jelenemen morfondíroztam. Azon hogy mennyi minden változott alig 1,5 év alatt. De igazából semmit se bántam. Azt hiszem így hárman lenni nem is olyan rossz. Apa, anya és Regi, ezek vagyunk hárman.

Vége