Hárman /szjg ff/

Tisztalap Renitől

-Szóval ez volt a nyáron- tettem össze a kezem.

-Ahaaa. Akkor röviden tömören, le kell fejelnem ezt a Roland gyereket, mert egy liliomtipró - biccentett.

-Igen, csak annyit helyesbítek, hogy nem csinálsz vele semmit, és nem mondasz senkinek semmit.

-Alap, hogy kussolok. De tényleg nem kereshetem meg?

-Nem, lezártam.

-Pedig megérdemelné- állt fel.

-Igen, de nem teszünk semmit.

-Hát te tudod Ren. Legyél jobban, szia- hagyott ott.

Hát igen. Valamilyen szinten megkönnyebbülés volt,hogy meghallgatta és Virág is segített elmondani (de ő előbb elment ) Azért még lefekvés előtt írtam Ricsinek.

Reni: Kérlek ne írj senkinek semmit!! Majd ha lesz elég erőm, és akarom elmondani.
Ricsi: Rendben Ren, de már 5X elmondtam, hogy nem lesz semmi
Reni: Nem baj, ez nekem nehéz téma.

És ezzel az üzenettel végleg bedőltem az ágyba.

***

A Szent Johanna folyosóján voltam. Boldogan sétálgattam, amikor is megjelent mellettem Virág.

-Szia- köszönt oda vidáman.

-Hello- intettem.

-Hallottad?

-Még is mit?

-Van egy Edinától is rosszabb személy az iskolában?

-Ezt hogy érted?- vontam fel a szemöldököm.

-Azt mondják több pasival csinálta mint egy- vihogott és ott hagyott.

Rá hagytam a dolgokat és aztán emberi sziluettek jelentek meg. Először csak halk susogások voltak, aztán pusmogások lettek. Végül már mondatokat tudtam elkapni.

-Nézzétek egy ribanc- pusmogta az egyik ember.

-Aha, egy kibaszott nagy kurva- folytatta a másik.

-Hogy néz ki. Mi ez a picsa ruha- hallottam egy másik hangot, és magamra néztem.

-Aha, állítólag 3X ment el egy nap- nevetett a harmadik

-Nem tehetek róla- mondtam ki már teljesen hangosan és felkeltem.

A pulzusom az egekbe volt, így kicsit le kellett magam nyugtatni. Zenét nyomtam a fülembe, és úgy aludtam vissza.

Cortez volt előttem. Szeretlek tudat alatti, tudom tisztázatlan érzések, de akkor is. Ő volt előttem és rám mosolygott. Valami étteremben ültünk.

-És mit gondolsz a jövőnkről?

-Mire érted?- mosolyogtam vissza.

-Hát a gyerekek, meg munka?

-A gyerekek. Regina elvan Ákossal így nincs nagy baj, meg nem is érdekli, hogy más az apja. Roland meg nem keres.

-Ez így tökéletes, de Reni te szereted Rolandot?

-Nem, nem szeretem.

-Még mindig érzel iránta valamit?

-Hazudsz- vágta a fejemhez és ördögi mosoly jelent meg az arcán.

-Nem, nem hazudok. Ez az igazság, én gyűlölöm őt- ordítottam.

Zihálva keltem fel. Remek hajnali három és még koránt sincs reggel. Hát nem tudtam mit tenni, így felkaptam magamra valamit és kimentem a kertbe. Mínusz egy fok lehetett, de rövid ujjúban ültem kint. Telefonom ott volt mellettem, és az instát lapozgattam. Aztán megjelent Cortez posztja. Mint mindig tökéletes volt. Írni akartam oda valamit, vagy csak beszélni vele tisztázni a dolgokat, de nem tudtam.

Aztán áttértem messengerre, és néztem az elérhetőséget. És igen ott volt ő, de hogy mit keresett ott nem tudom. Bár lehet csak úgy maradt....

Végül egy meleg pokróccal leültem a pagodába (igen Reni gratu, meg fogsz fázni)  és tovább néztem az instát. Nem tudom miért a story felé húzódott a kezem, és akaratlanul is annyit pötyögtem a söstét képre: A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye.

Arra számítottam, hogy senki nem fogja megnézni. Meg a nagy francokat. Hajnali négykor elérhető Cortezünk látta először, és írt is üzenetet.

akácortez: Miért vagy fent?
r.reni: Nem tudok aludni. Rosszat álmodtam.
akácortez: Nem volt leértékelt könyv lol
r.reni: Ha csak tudnád a problémáimat, akkor megértenél.
akácortez: Hát, akkor magyarázd el
r.reni: Nem vagyok hozzá elég erős.
akácortez: Akkor is hallgatlak.Mik azok?

Két percig haboztam, de nem tudtam hogy fogalmazni. Szerintem megelégelte a dolgokat, így felhívott.

-Szia- köszöntem bele, és a fülemhez emeltem.

-Hello... Ez tücsök a háttérben?

-Aham, kint vagyok- válaszoltam.

-Mi?! - nevette el magát.

Sóhajtva egy kamera hívást indítottam.

-Te nem vagy komplett.

-Tudom- vontam vállat, és beállt a kínos csend. Feszengve néztem rá, így kitört belőlem az, ami napok óta nyomott -Nézd én nem akartam. Nem azért, adtam vissza, mert nem tetszett, hanem mert rossz ránézni

-Hallgatlak- nézett mélyen a kamerába.- Miért olyan förtelmes?

-Nem úgy, hanem rossz emlékek miatt. Emlékszem ő nálunk volt. Délelőtt volt, és anyuék nem voltak otthon. Lenge trikó volt rajtam, és látszott a lánc a nyakamból. Valószínűleg nem figyelte a nyakamat, de mikor megérkezett levetette magát az ágyamra, és magához húzott- és megpróbáltam visszanyelni a könnyeimet. -Elkezdett csókolgatni, és egyre lejebbe ment. Aztán megállt a nyakamnál. Kérdőre vont a láncot. Mondtam neki, hogy egy barátomtól van. Kérdezte, hogy milyen barát, olyat aki ismer. Ott volt az első hibám, mert azt feleltem, hogy egy fiú.....- és első könnycsepp legördült. -Elkezdett üvöltözni, és kicsatolta a nyakamból, és elhajította. Próbáltam csitítani, de megütött- és végleg kitört belőlem a zokogás.

Az eddig csendben hallgató fiú, akkor ilyedve nézett a kamerába és letette a telefont. Hát öt óra volt, így elmentem felöltözni. Mit is vártam tőle. meghallgatott és ennyi, mást nem tudott csinálni ezzel a töredékkel. Gyors átfésültem a hajam és már felöltözve mentem volna vissza, de megszólalt a telefonom a szobámba.

-Igen?- vettem fel.

-Szia Reni, láttam a storyd- szólt bele az a férfi hang, amit nem akartam hallani.

-Mit akarsz?- váltottam hangnemet.

-Csak beszélni- felelte lágy hangon.

-Most? Roli hajnali négy van?!

-Igen, most szeretnék.

-Nincs mit veled beszélnem. Örülhetsz hogy nem jelentettelek fel.

-Naa, csak élvezted.

-Neked kajak elment az eszed. Ötször mondtam, hogy elég, de nem értetted- és kinyomtam.

Összegömbölyödve ültem és sírtam.  A fájdalom és a rosszullét keveredett bennem. Hánynom kellet.

Amint ki dugtam a fejem a fürdőből és lefele mentem, kopogtak. Félve vánszorogtam oda, hogy ajtót nyissak Corteznek ?!

-Szia- köszönt illetődve.

Én semmi mást nem csináltam csak szorosan átöleltem és a pólójába zokogtam. Egy olyan szürreális estém volt, amit hogy most így leírok a naplómba nem hinném el. Azt fogom majd később mondani, hogy ezt nem egy hajnal alatt lehetett volna megcsinálni, de most már tudok mindent.Szerencse, hogy anyuék nem ébredtek fel. Vagy ha fent is voltak, szerencse, hogy nem jöttek ki. 

De azt mind végig tudtam, amíg a fiút öleltem, hogy Ők szerettek, de az egyik elárult a másik meg felemelt.