Regina

811 25 9
                                    

És végül az összefoglaló negyedik része maga Regina. És hát így lettem 16 évesen hétfő hajnalban anyuka. Mit ne mondjak fájdalmas szülés volt. Végig Cortez kezét szorongattam, és hála az égnek az összes kirohanásom ellenére se utált meg.

Végül Antai-Kelemen Regina hétfőn hajnal négykor született, 52 centivel és 3000 grammal. Hosszú szülés volt, de amikor a kislányt végleg a kezembe tették( persze már minden máztól mentesen) én könnyes szemmel néztem az ő pici szemébe. Ő az enyém, a testem egy rész, akit  9 hónapig hordoztam és most itt van.

-Szia Regi- súgtam oda neki.- Már régóta várunk, apával- és Cortezre néztem, aki mellém telepedett.

-Szia Regi- köszönt ő is neki. -Én vagyok az apukád- fogta meg a kezét Cortez. -Olyan szép mint te- pillantott vissza felém.

Erre nem tudtam mit felelni csak mosolyogtam. Egy újszülöttről beszéltünk aki ég kicsit nyomott, de már akkor nagyon aranyos volt.

-Kinyitnád az ajtót Rolandnak, meg van mit mondok neki- néztem mosolyogva az újdonsült apukára.

A fiú szomorúan lépett be, de amikor meglátta a kislányt ő is mintha elérzékenyült volna. Éreztem, hogy meg akarja fogni, de nem akarta a közelembe jönni.

-Roland- szólaltam meg nagy nehezen. -Évente egyszer láthatod- mondtam ki könnyedén. - De engem már nem fogsz vele látni, mindig Cortez viszi el hozzá. Én nem fogok neked tudni megbocsájtani, soha többé, de nem vonhatlak meg a lányodtól.

-Köszönöm- súgta maga elé megdöbbenve.

-Minden szülinapján találkoztok, és ha a jövőben többet akar veled lenni, akkor majd ő jelezni fog, abba nem fogok bele szólni. De amíg kisbaba nem engedem. Nem fogok semmit ellened mondani, de a születésének előzményeit már kicsiként fogja tudni. 

- Rendben- bólintott.

-És ha akarod- adtam oda Cortez kezébe, hogy vigye oda a kislányt csak megmutatni.

-Nagyon aranyos- mosolygott Regire. -El se hiszem, hogy itt van.

-Mi se-nevettem el magam.- Ő most már egy szerető család tagja.

***

Igazából miután Cortez és Roland is jó alaposan megnézte a lányt, távozásra kértem őket. Fáradt voltam, és igen hosszú nap volt mögöttünk. Meg persze kicsit szégyellős voltam, hogy Regit meg kell etetnem.

Így hát tudtam egy keveset aludni, de nyolckor már újra látogatóink volt a szüleim és Cortez nagyszülei személyében.

-Rád ütött- mosolygott az unokájára anya. - Te is ilyen voltál kicsinek.

-Hogy tudod ezt most megállapítani. Én még nem látok rajta semmi változást.

-Hidd el így van.

-Reméljük, hogy olyan szép lesz mint az anyja- mosolygott Cortez míg mellettem volt.

-Az biztos- lépett mellé Cortez nagymamája az újdonsült dédi.

-Anya- szólaltam meg.-Corteznél fogok lakni ideiglenesen, hogy titeket ne zavarjunk.

-Nem zavarnátok- rázta meg a fejét. -De ha így döntöttetek legyen így- biccentett.

Anyáék se maradtak sokáig, de pont amikor elmentek volna megszólalt Cortez mobilja.

-Ki az?- pillantottam felé, még Regit néztem ahogy alszik.

Nem mondott semmit csak mosolyogva felvette a mobilt.

-Ti meg mi a francért nem vagytok bent?!- hallottam Ricsi hangját a vonal túlsó végéről. - Első órán azt hittük, hogy késtek, de most a másodikra se értetek be.

-Figy haver, átmehetünk messengerre?- mosolygott felém Cortez.

-Okaaay- tette le a raszta, és egyből meghallottam az ikonikus messenger hangot.

Cortez egyből felvette, és felénk mutatott a készülékkel.

-Te jó ég!- kiáltott fel Ricsi.

-Pósa, mi a fenét csinál? -hallottuk meg Kardos hangját.

-Tanár úr, ez most fontos- mondta Ricsi, és még mindig engem és Regit nézett.

-Mi fontosabb Mikszáthnál?!- emelte fel a hangját a tanár.

-Tanár úr, Rennek meg C-nek meg van Regi.

-MIIIIII- visította el magát Virág.

-És erről miért nem szóltatok?!- dünnyögött Zsolti.

-Azonnal oda kell menni- szállt be Dave is.

-Nem, nem- ráztam meg a fejem. -Két hétig csak úgy fogadunk látogatókat, hogy kis csoportokban. Addig ne számítsatok nagyon sok mindenre.

-Miért is?- háborodott fel Zsolti.

-Hülye vagy Zsolti- kapott egy sallert Kingától.- A gyereknek először a szülei és a családja légkörét kell megszoknia.

-De hát mi is a családja vagyunk- értetlenkedett  a fiú.

-Örülnék ha a 11B ezt majd szünetben tárgyalná tovább- szólt közbe Kardos.- Órát szeretnék tartani.

-De hát a tanár úr, nem akarja látni az osztály 13-ik tagját?!- háborodott fel Zsolti.

-Nagy Zsolt. Természetesen értem az örömködés okát, de egyenlőre ne most tegyétek. Szerintem az a gyerek meg vár titeket a szünetbe.

-Nem biztos- szólaltam meg.- Nagyon fáradt vagyok, úgy hogy azt hiszem alszunk egyet, és majd később még jelentkezünk.

-Ott is volt a végszó- felelte a tanár.


Hárman /szjg ff/Where stories live. Discover now