The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 10

Reggel a szokásos programmal indult. Demi átjött és reggeliztünk, meg persze másról sem tudott beszélni, csakhogy mi van Lukekal és milyen volt az este. De legfőképp, milyen Jai felesége..
- Basszus! Megint el fogunk késni! - kapta össze a cuccát Nat. Épp sikerült beérnünk az ajtóban. Ott megtorpant.
- Ne már Nat! Akkor menjünk! - nyafogott Demi.
- Nat indulj már meg! - szóltam én is.
- De...de ez..izé..
- Mi van?! - kerültem ki,majd én is megálltam. Egy fekete,sötétített üveges autó állt ott, amelyből épp kifelé szállt Luke. Mi? Én még későbbre terveztem a kínos találkozást.
- Na végre! Azt hittük sose értek ki! - mondta,majd kinyitotta az ajtót. Bentről Jai integetett ki. Demi egyből felderült és megindult a kocsiba.
- Oo ez most jól jött. Amúgy Demi vagyok! - ugrott be. Mintha amúgy nem osztálytársak lennénk. Jobb esetben tudhatnák a nevét..
- Nat! A testvére. - nyomta meg a szót Lukenak. Ez hihetetlen, az öcsém most épp a herceget fenyegeti?!
Beült ő is. Még jó,hogy szinte akkora, mint egy limuzin.
- Ezt mire véljem? - álltam meg az ajtót tartó vőlegényem előtt.
- Csak szállj be. - nézett rám unottan. - Különben is. Mostmár felelősséggel tartozom érted.
- Még nem vagyok a feleséged. - uhh még kimondani is rossz.
- Nem érdekel. - tuszkolt be, majd szinte rám ült. Egész úton Demi fecsegését hallgattuk. Jai és ő eléggé egymásra találtak.
Mikor beállt az autó, természetesen nagy üdvrivalgás fogadta,de amikor megláttak minket is kiszállni, döbbenet fogadott. És amikor Luke megfogta a kezem még nagyobb lett.
- Mit csinálsz? - suttogtam. - Mindenki minket néz.
- Szokj hozzá. - mondta és felvette megint ezt a közömbös arcot,amit mindenkinek mutatott.
A termünkig fogta a kezem,majd a padomhoz kísért és leült ő is a helyére mellettünk Jaijel.
- Úristennn! Iszonyatosan jó fej! - áradozott Demi Jairől. Csak a szemem forgattam.
Aztán Justin rontott be dühöngve a terembe és csapta le a ma reggeli újságot elém.
- Ez mégis mi a büdös franc?!
- Ohmm..nem akarok tapintatlan lenni....talán egy újság?! - néztem rá furán.
- Nem az! Ami benne áll! - kiabált.
- Nem tudom Justin! Tudtommal tudsz olvasni! - fogalmam nem volt miről beszél,de elég dühösnek tűnt.
- Most szórakozol velem?!
- Nem. Úgy reagálok,ahogy más is reagálna,ha korán reggel üvöltenének vele, miközben még azt se tudják,hol van! - emeltem fel én is a hangom. Már mindenki minket bámult.
- Oo majd megmondom én hol vagy! A címlapon azzal a görénnyel! - mutogatott az újságra. Mi?!
Gyorsan elolvastam én is. A közelgő esküvőnkről szól. El is felejtettem. De ami még jobban meglep, Justin olvas újságot?
- Te szoktál újságot olvasni? - mondta ki Demi a gondolataim. - Mármint már az is meglep, hogy bármit olvasol..félre ne értsd.
- Komolyan kérdeztem! Mi ez?! - fordult vissza felém.
- Ha valami gondod van a jövendőbeli feleségemmel, itt ül a görény pár méterrel arrébb és mondjad neki. - szólt mindenkit meglepve Luke. Még én is döbbenten fordultam arra.
- Te most hozzám beszélsz?
- Mért, minek tűnik? Állítólag tudsz olvasni - nézett rám Luke. - akkor miért kérdezed, mások drága idejét rabolva, hogy mi is az? - Justin tátott szájjal meredt Lukera. Igazából mindenki.
- Mi a francot akarsz te az én Selenámtól?! - lépett elé Justin. Luke ülve maradt és nyugodtnak tűnt. Túl nyugodtnak.
- Nekem nem úgy tűnik,hogy a tiéd.. Vagy tévedek Selena? - fordult felém. Végre láttam a szemét. Haragosnak tűnt, de talán ezt csak én képzelem bele.
A tanár pont most döntött úgy,hogy bejön.
- Kedves Justin, leülne? - utasította az egyedüli embert,aki állt.
- Tanár úr, épp valaminek a közepén vagyunk. - mondta Justin.
- Igen? És mi lenne az,ami nem várhat szünetig?
- Hogy meg tudjuk végre, jövőbeli feleségem szerint tényleg másé-e már. - szólt közbe Luke.