The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 35

Reggel arra keltem,hogy hiányzik valami. Aztán rájöttem, hogy Luke már nincs mellettem. Az órára nézve döbbenten vettem tudomásul, hogy már majdnem dél!
Pizsamában lassan lesomfordáltam és megkönnyebbültem,hogy senki sincs itt.
- Na végre, hogy felkeltél! - legsötétebb rémálmaimban kísértő hang szólt.
- Melani! - fordultam felé hamis és igen erőltetett mosollyal. Ő csak fintorgott.
- Hallottam tegnap volt életed egyik legrosszabb éjszakája. Hidd el,nekem is,amikor megtudtam, hogy túlélted. - húzta a száját. Kis szemét..
- Mel! - szólt rá Jai idegesen. - Jól vagy? - majd fordult felém teljesen más, de leginkább ennek az erős ellentétes arckifejezésével.
- Fogjuk rá. Beau fontosabb. Ő?
- Jól van. Már amennyire annak lehet nevezni az állapotát. - komorodott el.
- Visszatérve - vágott közbe Melani. - azt mondták a ruhavásárlással meg kell várjalak téged. Úgyhogy kapkodhatnád magad,mert így is késésben vagyunk! Tekintve, hogy alig hat óránk maradt a bál kezdetéig!
- Te és én vásárolni?
- Ez van..
- Csodás.
Gyorsan összeszedtem magam, majd kisiettem a kocsihoz. James vitt el minket. Szerintem Melani neki sincs ínyére. Ez egy hosszú és gyötrelmes út lesz..
- Nem-nem James! Maga sem lóg meg! - rángattam be Jamest magammal a nyolcadik ruhaüzletbe. - Ha én szenvedek, maga is!
- Hölgyem, ez nem tartozik a munkakörö..
- Mit sutyorogtok ott? - kérdezte Melani szemrehányóan.
- Semmit. - vágtuk rá szinte egyszerre. Összehúzta a szemeit, majd tovább keresgélt. Én már négy bolttal korábban megtaláltam a megfelelő ruhát. Ékszínkék,pánt nélküli, földig érő és középen fel van hasítva. Még cipőt is találtam hozzá. Melani meg még ott sem tartott,hogy milyen színű legyen.
- Tudod kicsit siethetnél, hisz még fodrászhoz és sminkeshez is kell mennünk. - próbálkoztam.
- Ne siettes! Jó munkához idő kell.
- Ijesztő miket tudsz..
- Mondtál valamit?
- Semmi lényegeset. - egy ideig farkasszemet néztünk, majd elfordult a további vadászatra.
- Eszméletlen milyen árak vannak itt! - mondtam Jamesnek. Bólintott.
- Hercegnő.. hogy érzi magát?
- Egész jól James,nem kell ennyire aggódni.- mosolyogtam kedvesen.
- Kész vagyok, indulhatunk! Ne csak beszélgessetek itt! - indult meg Melani hirtelen.
Az volt a szerencsém, hogy a fodrászat és a sminkelés hossza nem rajta múlott, hanem a szakembereken. Mikor már indultunk vissza a palotába, csörgött a telefonom. Luke.
- Szia! - szóltam bele lelkesen, talán túl lelkesen is.
- Na! Csak nem ennyire hiányzom? - hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Melanival töltöttem a napot. El sem hiszed mennyire! - nevettem.
- Mind egy kocsival megyünk, úgyhogy továbbra sem menekülsz..de megkaphatsz engem.
- Talán így már kiegyenlíthető lehet a dolog.
- Lehet? - korholt meg.
- Hát.. sose tudhatod. - mosolyogtam. Majd elköszöntem és leraktam.
Otthon beleszenvedtem magam a ruhámba,aztán lesétáltam a többiekhez.
- Gyönyörű vagy. - bújt hozzám Luke.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Te sem festessz rosszul.
Erre csak kérdőn felhúzta a szemöldökét, én meg vállat vontam.
- Remek! Akkor indulhatunk! - hajtott minket Margaret. Feltételezem ő is a háta közepére kívánja ezt.
A kocsiban jobban megnéztem Lukeot. Jól állt neki a rászabott öltöny és a kék nyakkendő. Pont,mint a ruhám színe. Erre csak a szememet forgattam,ő meg rám mosolygott és egymásba fonta az ujjaink.
Nem tévedtem sokat,amikor elképzeltem mennyire lesz fényűző, de azért a vörös szőnyegre még én sem számítottam. Tisztára, mint valami film premieren. Mindenki akart velem váltani pár szót, képet vagy akár csak egy érintést.
Luke végig szorosan átkarolt és így fotózkodtunk.
- Csukd be a szád, ha nem akarsz tátott szájjal virítani holnap reggel az újságok címlapján. - nevetett Luke a fülembe. Vettem a lapot és becsuktam az eltátott szám.
Mondhatni eléggé elfáradtam,pedig ez még csak az est kezdete volt. Mire beértünk a nagyterembe alig láttam a korábbi sok vakutól.
- Kérsz valamit inni? - fordult felém Luke. Ijedten pillantottam rá, hogy itt akar hagyni. - Ne aggódj, sietek! - nevetett.
Óvatosan bólintottam. Habár nem maradtam sokáig egyedül.
- Egy ilyen szép hölgy miért ácsorog itt egyedül? - mély hang volt, megborzongtam. Amikor megfordultam megláttam a hang tulajdonosát. Mély fekete szemek, mellé fekete öltöny, sötét inggel, nyakkendő nélkül. Ijesztő és parancsoló volt a kisugárzása.
Megköszörültem a torkom.
- A férjemre várok.
- Férj? - mintha egy pillanatra megingott volna, de hamar visszavette a mozdulatlan és tartózkodó tekintetét. - Szerencsés fickó lehet. Meg jó nagy hülye is,ha itt hagy egy ilyen gyöngyszemet egyedül.
Köpni-nyelni nem tudtam. Ez az idióta most lehülyézte a leendő királyt? Már maga a helyzet is megmosolyogtatott. Hogy fog nézni, amikor felismeri Luke Brooksot a férjem képében.
Faképnél hagyhattam volna bármikor, de volt benne valami,ami itt tartott. Érdekelt ez a sötét, zárkózott fiú és ha lenne rá alkalmam szívesen kifaggatnám az életéről. Jézusom olyan leszek már, mint egy öregasszony.
- Remélem ezt a mosolyt én váltottam ki belőled. - nevetett, de a hangjában volt valami,ami visszarántott a valóságba. Én már hercegnő vagyok, nem lehetnek holmi jött ment barátaim. - Ó, el is felejtettem, a nevem..
- Kai. - szólt egy feszült, de nagyon is ismerős hang a hátam mögül.
- Herceg. - mosolyodott el dermesztően Kai. - Jó újra látni.