The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 33

Nos, nem igazán arra számítottam, hogy ezzel elhallgattatom Luke Brooksot. Azt a Luke Brooksot. Csendben meredt rám és csak a víz csobogását és a lélegzetünket lehetett hallani. Szerintem még csak nem is pislogott.

- Khm.. öhm.. - köszörültem meg a torkom. - Szóval...

- Hát ez eszméletlen! - kiáltott fel és tért vissza közénk hirtelen. Majd már azon kaptam magam, ahogy megcsókol. Szerintem eddig egyszer sem volt ilyen... ilyen fhu na jó azt hiszem most nem igazán találok erre szavakat. Most nem is szeretnék ezen gondolkodni. Az egyetlen dolog, ami eszembe jut az Luke. Na jó, meg talán Luke szája. Meg, hogy teljesen meztelen és épp hozzányom a falnak.

- Hé! Ohm... talán most már hagynom kéne, hogy befejezd a zuhanyt.

- Most már igen? - húzta fel a fél szemöldökét. - Vagy csatlakozhatnál te is. A vizes ruháktól egyébként is jobb megszabadulni...

Lenéztem magamra. Teljesen el voltam ázva. De azzal, hogy magamra lenéztem azt hiszem többet láttam Lukeból, mint kellett volna. Ijedten ugrottam ki mellette, de ő csak röhögött. Egyébként meg én mióta lettem ilyen szemérmes?
Odakint gyorsan ledobtam magamról a vizes cuccokat és egy törülközőben leültem az ágy szélére. Fogalmam sincs mit kéne csinálnom.
- Azt hittem már sose jössz ki! - ripakodtam rá Lukera,miután Fél óra is eltelt. Gyorsan felpattantam és be akartam slisszanni mellette a fürdőbe.
- Lett egy kis elintézni valóm. És te hová sietsz? - nézett végig rajtam.
- Vajon?! - mutattam végig magamon. Közelebb hajolt. Egészen közel.
- Hát jó. - majd feltett kezekkel elhátrált. - Szabad a pálya.
Szemforgatva bevonultam,de még hallottam,ahogy utánam kiabál:
- Ne forgasd a szemeidet!
Mi a... De hát háttal álltam!
Mire gyorsan végeztem Luke már sehol se volt. Lesétáltam és végül a konyhában találtam őt Jaijel.
- Szép estét! - köszöntem, majd kinyitottam a hűtőt, hogy keressek valamit enni,megint.
- Hát ahogy hallom nektek az van. - mosolygott Jai.
- Eléggé. - suttogta Luke.
- Holnap este el kell mennünk valamilyen hülye rendezvényre. - mondta Jai.
- Az év legnagyobb adomány estjéről beszélsz édesfiam? - vágta nyakon a királynő Jait poénosan. Olyan halkan jött be,hogy észre se vettük.
- Ah-haa..
- Sajnos nem lóghatunk meg ez elől..
- Hív a kötelesség. - szúrta közbe Jai. Luke egy szót sem szólt. Amióta nagyon úgy fest,hogy ő neki kell átvenni a királyi címet elég komolyan vesz mindent.
- Luke lefürdök, azután le kell bonyolítanunk egy konferencia beszélgetést. - mondta Margaret királynő fáradtan. - Jai, Melani repülője két óra múlva landol. Selena édesem, nem kérnék ilyet,ha nem lenne fontos,de be tudnál menni Beau mellé a kórházba? Tudom,hogy nem....
- Természetesen! Kérni sem kell! - mosolyogtam kedvesen.
- Köszönöm. Jai majd elvisz a repülőtérre menet. - sóhajtott egy mélyet. - Nos,akkor munkához!
Borzasztóan festett. Nem illik ilyet gondolni a királynőről,de ennyi megpróbáltatás után ez volt a minimum.
Gyorsan felrohantam a táskámért, meg egy kabátért. Lukekal a lépcsőn futottam össze. Ő épp jött felfelé, amikor én le. Megálltam az eggyel felette lévő lépcsőfokon.
- Jó megbeszélést. - mosolyogtam. Tudtam,hogy a háta közepére sem kívánja. - Ez lehet jó? - nevetett fel fáradtan és beletúrt a hajába. - Rossz előérzetem van.
- Mivel kapcsolatban? - kérdeztem. Egy ideig habozott, majd megrázta magát.
- Nem tudom,hagyjuk. Csak vigyázz magadra! - ölelt át hirtelen, majd kaptam egy szájra puszit és már ott sem volt.
- A királynőnek pihennie kéne. - szálltam be Jai mellé a kocsiba.
- Igen én is láttam. - sóhajtott. - De most végképp nem fog.
- Hogy érted? - kérdeztem.
- A holnap este nem csak az adomány est miatt nagy dolog.
- Hanem?
- Nagyi néhai öccsének a fiának a fia a palotába érkezik, nos határozatlan időre.
- Ööö ezt kérhetném még egyszer.. - gabalyodtam bele.
- Leegyszerűsítve, mintha Lukeról,Beauról vagy rólam beszélnénk, csak a királynő halott öccse családfájáról tekintve.
- Attól elnézve, hogy ti kicsit előrébb vagytok a ranglétrán..
- Olyasmi. Igazából ők is hercegek,de nem várományosok. Attól elég messze vannak.
- És ez zavarja őket vagy..? - tudakoltam.
- Hát az apja a világ egyik legrendesebb embere,de..
- Ahh, azok a de-k...
- Hát Kai már kevésbé. Luke sose vallaná be,de elég ijesztő a srác. Mindegy majd meglátod. - parkolt le a kórház elé.
- És hogy-hogy csak ő jön? - fordultam felé.
- Most tért vissza külföldről, de nem mentek jól a dolgai, ezért az apja megkérte a királyi udvart,hogy lehetne e itt, hátha ez lefoglalja.
- Tekintve a mostani helyzetet, a királynőnek kisebb gondja is nagyobb ennél és..
- Hé-hé! Ha egy pillanatra is azt hitted ő fog majd vele foglalkozni,tévedsz. Azok a szerencsés nyertesek mi lettünk! - nevetett fel. - Na megyek összeszedem a fölöslegemet. Vigyázz magadra. - ölelt meg.
Még néztem ahogy felhajt,majd elindultam felfelé a kórházba.
Még megejtettem pár bájcsevelyt,majd fáradtan rogytam Beau ágya mellé, a fotelba.
Szomorú volt így látni a királyt. Teli van horzsolásokkal, de nem is ezért, a magatehetetlenség volt az,ami megrémített. Az erőteljes kisugárzása már sehol se volt.
Szomorúan kaptam el a fejem. - Rendbe fogsz jönni! - úgyse hall,de fontosnak tartottam kimondani. Talán a magam biztatására,nem is konkrétan neki.
Valamikor elszundíthattam, mert valami mocorgásra riadtam fel. Először azt hittem egy nővér az,de korom feketében volt. Beau ágya fölé hajolt,valami tűvel! - Ó hogy az a... - késő. Már kicsúszott. Ijedten kaptam a szám elé a kezem,de észre vettem.
Az álruhás férfi nekem rontott. Legalább sikerült elterelnem a figyelmét Beauról, az én káromra.