The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 51

Visszafele sétálva a palotába végig az egyetemen és Londonon gondolkodtam. Így mikor Lance ugatva rohant a lábamhoz majd megállt a szívem.

- Lance! - kiáltottam fel. James szaladt a nyomában.

- Üdvözlöm! - köszönt. - Minden rendben? - kérdezte James.

- Persze, persze! - mondtam. Még kicsit játszottam a kiskutyával, majd felmentem a palotába. Lukeot és Jait a hatalmas nappaliban találtam. - Jajj, bocsánat én nem akartam zavarni... - fordultam is rögtön sarkon. Már nagy szó volt a két testvért egy helyiségben látni egyáltalán, nem hogy beszélgetni.

- Selena várj! - szólt utánam Luke. Majd ügyetlenül összeölelkezett testvérével és követett a folyosóra.

- Ez meg mi volt? - kérdeztem a lépcsõn felfelé menet. Lazán megrántotta a vállát. Nem tudom kit akar ezzel a lazasággal beetetni. Mintha fél nappal ezelõtt még nem úgy nézett volna ki, hogy egy világ dõlt benne össze emiatt...

- Megbeszéltük. - kis mosoly játszott a szája sarkában. Benyitottunk a lakórészünkbe. - Beauval jól mentek a dolgok és szerintem... szerintem szólt pár szót az érdekemben. Szóval? Mit mondasz, pakoljunk? - nézett rám reménykedõn.

- Aha. - mondtam. - De mi ez a hirtelen utazás? - kérdeztem gyanakvóan.

- Gondoltam most, hogy így kimondtuk, amit ki kellett és megtettük, amit meg kellett... - nevetett fel. Válaszul hozzávágtam egy párnát.

Nem volt olyan sok idõm összepakolni, mert Luke eléggé siettetett. Nem tudom, hova ez a nagy sietség. Olyan furcsán is viselkedett.

A magángép már várt minket a reptéren. Luke szokatlanul szótlan volt.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Persze! - mosolyodott el. - Hogy vagy?

- Akartam is veled beszélni, mert Demi pont most emlékeztetett rá, szóval, hogy te hová mennél egyetemre? - idegességemben az ujjaimat tördeltem.

- Egyetemre? - kérdezett vissza. - Hát az utóbbi idõben nem igazán értem rá ezen agyalni... - vakargatta a tarkóját.

- Csak mert Demi beadta a jelentkezésünket az álom egyetemünkre, ami, nos, hát elég messze van innen és én nem tudom... nem tudom mit csinálnék, ha felvennének. Esetleg gondoltam, hogy te is jönnél akár velem és mi együtt...

- Fogalmam sincs Selena, hogy én, hogy mi, ott tudnánk e hagyni a palotát. - mosolyodott el szomorúan. - Bárhová veled mennék, ha én dönthetnék errõl.

- De hát még dönthetsz! - kértem reménykedve.

- Visszatérünk még erre. Okés?

- Jó. - adtam meg magam. Egyelõre ennyi. - És akkor elárulod végre, hogy miért utazunk most így teljesen random egy másik kontinensre? - dõltem hátra az ülésben.

- Ennyire egyértelmû? Nos, kaptunk egy kisebb feladatot Beautól. - válaszul csak kérdõn felvontam a szemöldököm. - Utána kell járjunk egy õrült teóriájának. De csak mi tudunk róla.

- Felkeltetted az érdeklõdésemet. - dõltem elõre és megtámasztottam az államat a kezemen.

- Camille életben lehet.

- Mi van? - hirtelen azt se tudtam erre mit mondjak. Még jó, hogy ültem, különben most megszédültem volna. Cami? Életben? - De az hogy lehet? Elrabolták?

- Ezt kell kiderítsük. Beau azt mondta, hogy tisztán emlékszik a balesetben, amikor elvesztette az eszméletét elõtte Camille még élt, sõt nem nézett ki úgy, mint aki haldoklik. Miután Beau magához tért és közölték vele, hogy Camille meghalt, nyomozásba kezdett. Annyit derített ki, hogy ha ez a nõ, akit találtak valóban Camille, akkor itt dolgozik egy bárban.

- Hûha!

- Hûha bizony! - mosolygott Luke. - El se hiszem, ha életben van...

- De hát, miért játszotta meg a saját halálát? Nyomós oka kellett, hogy legyen rá, különben...

- Nem tudom. - nézett Luke mélyen a szemembe. Ezután csendben utaztunk. Sikerült aludnom is pár órát szerencsére, mivel hosszú nap elébe nézünk.

A szállásunk szokásosan a legfényûzõbb hotel volt. Viszont álnevet használtunk, mivel nem akartunk nagy felhajtást.

- Azta, még pezsgõfürdõ is van! - ámultam.

- Na gyere Gomez, dolgunk van! - szólt rám Luke az ajtóból. Mindketten felvettük az álcázó baseball sapka napszemüveg kombónkat, majd megindultunk. A testõrök elvegyülve követtek minket.

Mikor elértünk a pub bejáratához, megálltunk.

- Oké, bemegyünk, elvegyülünk, majd megerõsítjük õ e az. - mondta Luke. Felnevettem. Olyan izgatott voltam, hogy talán Camille életben van, már csak azonnal be akartam menni.

- Jaj, Luke, gyere már, ne gondold így túl! - rántottam be magammal.

A pubban szólt a zene, iszonyat nagy tömeg volt. A szõnyeg sörtõl bûzlött. Mindenki hangosan nevetett vagy kiabált. Elõször egyikünk sem látott semmit, majd éppen egyszerre vettük észre.

- Ott! - mutatott Luke.

Ezt. Nem. Hiszem. El.

A pult mögött Cami rohangált oda vissza, kiszolgálva a vendégeket. Mintha csak megérezte volna, hogy bámuljuk, felkapta a tekintetét és egyenesen a szemünkbe bámult. Ami elképzelhetetlen, mivel mi még mindig a napszemüvegjeinket viseltük.