Bódító vér

Hadleányok öble

Néztem ahogy a vér végig folyik a karján, és lecsöppen a földre. Az agyam saját magával harcolt, de végül elfordítottam a fejem és összeszorítottam a szemem. Amikor kinyitottam már nem a sátorban voltam, és Pán vérének az illata is alábbhagyott.

A tengerparton álltam Péterrel, aki kíváncsian engem nézett.
- Hol vagyunk? -
- A Hadleányok-öblében. - mondta és a kezében levő kagylóba fújt.

Búgó hangot hallatott az eszköz és láttam, hogy a nyugodt víztükör megremeg és halfarkak csaptak fel, amik a sziget felé jöttek. A parttól pár méterre felbukkant egy női alak, aki szúrós szemekkel Pétert nézte.
- Mi okból szólítottál, királyom? - szólalt meg lenézően.
- Ha a királyodnak hívsz ne beszélj velem így. - mondta Pán ridegen, majd éreztem, hogy a vállamra simít.

Kirázott a hideg. az érintésétől és az illatától.
- Lenne hozzád egy kérdésem. - mondta és közelebb tolt a vízhez, mire a hadleány hátra húzódott. - Miért félsz ettől az embertől? - ember?
- Furcsa, hogy pont te nem látod, rajta, hogy nem ember. -
- Ezért féltek tőle? Mert vámpír? -
- A te illatod éreztük rajta, azt gondoltuk, hogy idehoztál valakit, hogy a testi vágyaid kiéld. - mondta a hableány, mire nekem leesett az állam.
- Milyen lekicsinylő gondolat. - húzta a száját Pán. - Neked kéne a legjobban tudnod, hogy semmi szükségem ilyesmire. -
- Feltételezés volt. - mondta félelemmel a hangjában. Olvastam a hableányokról könyvekben, és tudtommal képesek az időjárást is irányítani. Mégis félnek egy fiútól? Hát ilyen nagy úr?
- Akkor legközelebb gondolkodj mielőtt beszélsz. - mondta bosszúsan Pán és elküldte a hableányt.

- Ha most már tudod, mit akartál, elengednél? -
- Persze. - mosolygott rám pillantva fűzöld szemeivel. - Szabadon kószálhatsz a szigeten, csupán egyetlen egy dolgot kell betarts. Nem mehetsz el, és ha megpróbálod, meghalsz. - vigyorgott gonoszan majd eltűnt.

- Hogy szívná, ki az összes véred valaki. - dühöngtem, mire egy halk kuncogás jött a tenger felől. Megfordultam.
- Ilyen szidást se hallottam még. - mondta egy hadleány a parton heverészve.
- Hát te nem félsz tőlem? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Ne nevettesd ki magad, vámpír! - mondta vidáman. - Lehet, hogy Pánnak fia van, de már több száz éve nem érdeklik az ilyesfajta dolgok. -
- Van egy fia, és több százéves? - ámuldoztam.
- Hűha te jó sokat nem tudsz erről a helyről és a királyáról. - mondta a fejét csóválva. - Na gyere ide. Mesélek egy kicsit a félelmetes Pán Péterről. - mosolygott és megpaskolta maga mellett a homokot.

Kicsit tétováztam, de leültem mellé.
- Nem félsz, hogy meghall minket? -
- A szigetről te úgysem mehetsz el, az Elveszett fiúknak pedig nem mondanád el mert akkor Pán kérdezés nélkül megöl. Na de, emlékszel még, hol van a Koponya-sziget? -
- Ha arra a fura sziklás szigetre gondolsz, ahol összeestem akkor igen. Tökéletesen. -
- Hát akkor mesélek egy érdekes dolgot. Péter azért fiatal mert az abban lévő homokóra táplálja a fiatalságát mióta itt van. -
- Akkor Pán hány éves? -
- Hát nehéz megmondani, de körülbelül 40 vagy 50 évesen került a szigetre.
- Hogy micsoda? -
- Miért vagy úgy meglepődve? Először is Sohaországban teljesen másképp telik az idő, másodszor is a hely vagy 400 éves és Pán volt itt legelőször. -
- Akkor ő is körülbelül 400 éves? -
- Úgy valahogy. -
- Jesszusom, még ilyen vénemberrel nem találkoztam. -
- Ti vámpírok sokáig éltek pedig. -
- Igen, de a legidősebb vámpír, akiről tudok az vagy 200, vagy 300 éves. -
- Azért Pán sem áll messze ezektől a számoktól. Te hány éves vagy? -
- 78. Miért? -
- Wow, szép kor. -
- Igen, de az utálatos apám, 80 évesen akar férjhez adni, valami 110 körüli hapsinak. Mondanom sem kell, hogy nem tetszik az öltet. -
- Szóval egy nagy szájú nemesi vámpírlány vagy. Érdekes meg kell hagyni. -
- Miért lenne az? -
- Mert te is olyan vagy mint itt a legtöbb élőlény. Nagyszájú, de Pántól rettegő. -
- Én nem félek tőle, csupán nem dolgoztam fel a tényt, hogy egy kitalált valaki él. -
- Miért gondolod azt, hogy kitalált? -
- Mert az én világomban egy nem létező személy egy regényben. -
- Mi az a regény? - kérdezte enyhén oldalra döntve a fejét, mire én kuncogni kezdtem.
- Tudsz olvasni? -
- Emberi nyelven nem, de az ősi hadleány írást minden fajtársam el kell tudnia olvasni. -
- Akkor képzeld el, hogy sok-sok lapra betűket írnak, amiből egy hosszú történet alakul ki. Körülbelül ez a regény. -
- Egy hosszú történet van a világodban Pán Péterről? -
- Igen, de teljesen máshogy van leírva a személyisége, ahogy élőben. -
- Miért ebben a regényben, hogy van leírva? -
- Pont az igazi Pán ellentéte. -
- Hűha, akkor jól át lett írva a személyisége. -
- Az biztos. -