Bódító vér

Félre csúszott

Az éjszaka közepén riadtam fel, de a szobámba ébredtem fel és lehetetlen, hogy Pán hozott vissza. Felültem az ágyamon és lassú halk léptekkel indultam ki a szobámból, hogy körül nézek, de mielőtt kitehettem volna a lábam apám öltöztető női, - akik a Pánnal való esküvőmre készítettek fel - berontottak a szobámba. Szerencséjük, hogy nem törték be az orrom. 

- Kisasszony, el fog késni. - mondta az egyik. 
- Honnan is? Egyáltalán, hogy kerültem haza? -
- Erre nincs időnk. Azonnal el kell kezdenünk a készülődést. - 
- Mégis hova? - 
- Az esküvőjére. - 
- Milyen esküvő? Én házas vagyok. - 
- Miről beszél? Kivel lenne házas? - 
- Pán Péterrel. -
- Kisasszony miért beszél egy kitalált szereplőről úgy mintha valós lenne? Nem idős már ehhez kicsit? - 
- Már elnézést de a bálon is ott volt. - 
- A bálon Mr. Angellel volt. - 
- Igen, igen. Valószínűleg már tűkön ülve várja, hogy hozzá menjen a menyasszonyához. - szólalt meg a másik is. 
- Hát sajnálom azt a nőt aki hozzá megy. - 
- Ön a mennyasszonya. -
- Hogy mi? - 
- Kisasszony, amnéziás lett az alvástól? - 
- Mikor lett ilyen jó humorérzéketek? - kérdeztem cinikusan.
- Kisasszony ez nem poén. Fél óra múlva meg kell jelennie az oltárnál, hogy összekötse az életét Mr. Angellel. - 
- Biztosan nem megyek hozzá ahhoz a féreghez. - 
- De igen hozzá mész ha törik ha szakad. Igent mondtál neki és ő kordában tud tartani. - jelent meg az apám a szobám ajtajában. 
- Egy frászt! Ő az utolsó ember akinek bármikor is engedelmeskedem. - 
- Akkor elég katasztrófális élet vár rád. - hallottam meg az eddig emlegetett hangját. - Az oltár előtt találkozunk. - mondta gúnyosan a férfi, és ebben a pillanatban jöttem rá mennyire tehetetlen vagyok és, hogy mind az, amit átéltem Pánnal elvész a semmibe és egyetlen egy emlékem sem számít mert a zsarnok apám hozzá ad egy féreghez, aki csak a hasznot nézi semmi mást. 
- Eszedbe ne jusson elfutni. - nézett rám az apám akár a cselédjeire szokott. Sőt még rájuk is tiszteletteljesebben néz mint rám. 
- Eszembe jutott. - mondtam gúnyosan miközben az egyik öltöztető meghúzta a fűzőt de annyira, hogy a tüdőm összeszorult és nehezebben kaptam levegőt. 

Egy fél óra alatt elkészült az öltözékem és csak az járt a fejemben, hogy juthatok ki innen. A szívem minden alkalommal összeszorult amikor a gyűrűsujjamhoz értem mert a gyűrű ami azt a köteléket szimbolizálta, hogy Páné vagyok, többé nem volt rajtam. Sírhatnékom volt, de végül arra jutottam, hogy amint elszabadulok innen keresek egy módszert arra, hogy visszajussak a szerelmemhez. 

Amikor az esküvő helyszínére kellett volna mennem megpróbáltam elfutni, de a szorosra húzott fűző miatt majdnem elájultam, mikor teljes erőmből szaladtam.
- Mondtam, hogy eszedbe ne jusson elfutni. - ragadta meg apám a nyakam. és nekivágott a parkettának. Dühösen pillantottam fel rá, mire felrángatott a földről. Egészen a teremig vonszolt és belökött az ajtón. Vagy ezer ember ülhetett a bent de én akkor is el akartam menekülni, így az egész tömeg végig nézte, ahogy minimum tízszer nekifutok a szökésnek. Az oltárnál- sem maradtam nyugton, így le lettem fogatva apám emberei által. 

- Kedves egybegyűltek! - kezdte a rizsát az öreg pap miközben én továbbra is mocorogtam. - Azért gyűltünk össze, hogy tanúi legyünk e két ember házasságának. -
Miközben a pap megállás nélkül beszélt, végig néztem a tömegen és szinte az összes női részvető megvetve vagy szánakozva nézett rám. Hogy innának mérgezett vért. 
- Ms. Grey, elfogadod e férjedül az itt álló úriembert? - 
- Úriember? Ez a férfi minden csak nem úriember. - kiabáltam rá a papra. - Arról senki sem tud, hogy ez a földi giliszta hetekkel ezelőtt engedély nélkül lépett be a fürdőmbe, mikor én ruhátlanul tartózkodtam a helyiségben? - 

A terem felmorajlott és összesúgtak a résztvevők. 
- Az csupán egy véletlen volt. - szabadkozott csöpögősen Mr. Angel. - Véletlen volt. Nem tudtam, hogy mezítelenül tartózkodik bent. - 
- Oh igen? Idézzem mit mondott? - emeltem fel még jobban a hangom. - "Csak nem gondolja, hogy erőszakkal tenném magamévá a gyermeki testét?" Ezt mondta jól emlékszem? - 
- Hallgass, te isten átka! - mondta apám üvöltve és kicsivel később éreztem ahogy a tenyere csattan egy hatalmasat az arcomon. Tértre rogytam és a szememből könny tört elő.  A teremben néma csönd vette át az uralmat.