Bódító vér

Vallomás

– Pánnal. – mondtam.

– Tessék? – kérdezte felháborodva Regina.
– Nem én akartam, ha ez a kérdés. –
– Akkor mégis ki, ha nem te? –
– Na szerinted? – akadtam ki én is, de kiabálni még egyáltalán nem tudtam. – Ki az, aki sakkban tart és kihasznál? Ki az, akinek csak egy árucikk vagyok amt aztán eldob? Az átkozott apám miatt vagyok most házas Pánnal. – mondtam aztán eltört belőlem a köhögés közben azon gondolkodtam, hogy igazából nem ez egyetlen oka a frigyünknek.
– Engem csak Henry érdekel. Ha fontos vagy Pánnak, tétovázás nélkül megöllek. –
– Pán nem tud szeretni. Játék vagyok neki ahogy mindenki más is. –
– Lucy figyelj. – guggolt le hozzám Emma. – Vissza szeretném kapni a fiam, mielőtt Pán megöli. –
– Miért ölné meg? –
– Kiderült, hogy Henry a birtokosa egy különleges szívnek. –
– Milyen szívnek? –
– Annak a szívnek amelyik a legjobban hisz. –
– És miért kell ez a szív Pánnak? –
– Mert akkor örökké élhet. – mondta Hook. De velem is megtudná ezt oldani. Miért kell neki egy gyerek szíve?
– Meglátom mit tehetek, de még járni nem éppen tudok. –
– Az nem probléma. Majd viszünk. – mondta David mire halványan elmosolyodtam.
– De ahogy látom a keresgélés átcsúszik holnapra. Sötétben sokkal kiszámíthatatlanabbak Pán is és az Elveszett fiúk is. – mondta Hook.
– Akkor holnap hajnalban útnak indulunk. – mondta Regina.
Tüzet gyújtottak, szereztek ételt és ezek alatt Mary Margaret vigyázott rám amíg mindenki el nem aludt.

Egy kevéske alvás után arra keltem fel, hogy az arcomat simogatja valaki. Kicsit nyűgösen átfordultam a másik oldalamra, ahol Pán feküdt. Azonnal lángba borult az arcom és próbáltam kijutni a karjai, alól, de amikor a derekamat ölelte át ezzel teljesen magának tapasztva engem, feladtam minden próbálkozást.
– Mi-mit keresel itt Pán? –
– Nem látogathatom meg a feleségem? Ennyire nem vagyok modortalan. – mondta szórakozott hangon.
– Miért kell veszélybe sodorni egy gyerek életét? –
– Mert valaki több napja nem méltóztatott inni a véremből, emiatt a homokóra megint pereg. –
– Emiatt egy gyerek életével játszadozol? –
– Te is gyerek vagy még drágám. – vigyorgott és a hátamat kezdte simogatni.
– Én más vagyok. –
– Miben? –
– Nem fogsz bántani. –
– Miért ne bántanálak? –
– Mert hasznod van belőlem. –
– Henry szívéből több hasznom van. –
– Honnan veszed? Eddig én tápláltam a fiatalságod. Ez nem elég? –
– Na ide figyelj kislány. – mondta a hangjában komolysággal miközben egy apró pillanatra meg szorította a derekam. – Te csak egy eszköz vagy ahogy mindenki más. –
– Miért bánsz mindenkivel így? –
– Mert nincs számomra fontosabb az örökéletnél. – mondta majd ellökve magától föl állt és elindult az erdőbe.
– Alkut ajánlok. – vágtam rá hirtelen.
– Mégis mit. –
– Henryt visszaadod a családjának, és én örökre itt maradok és táplálom a fiatalságod. –
– Miért akarnál itt maradni? Bármikor megölhet bármi és bárki. –
– Nem hagynád. –
– Mert az örökéletet biztosítod nekem? –
– Pontosan. –
– Legyen. – mondta egy gonosz vigyorral az arcán. – Vidd el a társaságot a Visszhang-barlangba. Henry haza mehet te pedig velem maradsz örökre. –
– Áll az alku. – vágtam rá.
– Rendben van. – mondta majd leguggolt elém és végig simított az arcomon majd tarkómnál fogva magához húzott és megcsókolt.

Lágy volt és érzéki, éreztem, hogy közben a hajamat csavargatja a tarkómon. Fenséges érzés volt és egyre inkább kezdtem biztos lenni abban, hogy tényleg szeretem őt. Azt, aki bármikor, bárhogyan megölhetne. De nem teszi, és ennek az egyetlen oka az, hogy hasznos vagyok neki. Mikor elszakadt tőlem és minden további nélkül eltűnt az erdő sűrűjében, hiány érzetem lett, és kicsit fáztam is.

Itt kell maradnom a szigeten örökre. Kicsit lehet hiányozni fog a nemesi élet, de azért, hogy azzal legyek, akit szeretek ez egy elég csekély áldozat.