Bódító vér

Storybrooke lakói

Amint kiemelkedtünk a vízből nagyot szippantottam a tiszta levegőből.
– Szóval miért vagy nyűgös? – kérdezte felhúzva magát az egyik sziklára és a megvárta amíg az uszonya lábbá változik aztán nekem nyújtotta a kezét.
– El akar venni feleségül. – mondtam megragadva a segítségért nyújtott végtagját mire ő egy „miiiiii~" mellett kirántotta a kezét az markomból és visszaestem a vízbe.
– Őt kérdezd! Ne engem. – mondtam kiprüszkölve a vizet.
– De mi az, hogy feleségül akar venni?! Pán Péterről beszélünk a legönteltebb fél emberi lényről, arról a gyerekről, akinek csak játék az élet. –
– Mondom. Őt kérdezd. – mondtam kimászva a vízből. – És kösz a segítséget. Tényleg. –
– Most mit vártál? Lesokkoltál azzal, hogy Pán el akar venni feleségül. –
– Csak azért, hogy az agyamra menjen. Nem megyek hozzá. –
– Pán annyira nem rossz, mint mutatja magát. –
– Igazán? –
– Jó talán egy kicsit, de csak azért, mert az apja elhagyta. –
– Miért? –
– Én sem tudok mindent. De azt igen, hogy a szigeten lévő lányba szerelmes volt. Nem tudom, hogy ez csak egy pletyka vagy igaz. És ha igaz akkor ugyanígy érez-e most is –
– Pán biztos, hogy képtelen szeretni. – vontam vállat.
– Miért gondolod így? Egyszer már volt szerelmes, hisz fia van. –
– Nix annyi mindent nem tudsz még. Nem kell szerelmesnek lenned ahhoz, hogy gyereked legyen. –
– Akkor mi kell? –
– Ezt inkább nem részletezem. –
– Miért nem? –
– Van amire jobb, ha nem tudod a választ. –
– Hát jó. Na de most már gyere. Megmutatom mi is ez a sziget. – mondta és a sziklákon keresztül bemásztunk a sziget belsejébe.

– Ez itt Pán éltető erejének forrása. – mondta Nix amikor lábra érkezünk egy hatalmas homokóra előtt. A homok úgy tűnt mintha a teljes homokórát kitöltötte volna. Nem folyt csak volt.
– Ha széttöri valaki akkor Pán meghal? –
– Nem lehet széttörni. – mondta vállat vonva Nix.
– Miért? –
– Mert akkora mágia veszi körbe, hogy törhetetlen. – hallottam meg Pán gúnyos hangját.
– És ezt Nix honnan tudja? – néztem rá a hableányra, aki lehajtotta a fejét. 

Visszanéztem Pánra aki egy szúrós pillantást vetett a mellettem állóra és így szólt: Miért ne tudná? Miatta tettem azzá.
– Ezt, hogy kéne értsem? – fordultam a fiú felé, aki egy kaján vigyorral odament Nixhez és az állát felemelve a szemébe nézett.
– Ez a drága hableány meg akarta változtatni az érzéseimet, aznap amikor a bál volt. –
– Miért? –
– Mert szeret, és miután meghallotta a tengeri állatok által kitalált pletykát mi szerint a ketrecbe zárt lányt szeretem, féltékeny lett. De rajta kaptam. –
– És nekem ezt most miért mondod el? –
– Azért, mert ez a hering azt gondolta, hogyha veszélybe sodorja az életed akkor majd kényszeríthet arra, hogy szeressem. De a szeretet nem így működik. Ezt még én is tudom. –
– Igaz ez Nix? – néztem a hableányra, aki egy szót sem szólt. – Engem miért hoztál ide? –
– Pán intenzívebben érzékeli, ha itt történik valami, vagyis azonnal idejött volna, ha a véredet ontom vagy hasonló. –
– Nem vagyok egy tárgy Nix. – háborodtam fel. – A szerelmi életedhez pont semmi közöm és azt végképp nem értem, miért engem használsz fel olyanra, aminek semmi eredménye nincs. –
– A hableányok naivak. Ennyi az egész. – mondta vállat vonva Pán.
– Mást szeretsz igaz? – kérdezte Nix elhaló hangon.
– Nem tudok szeretni. – mondta Pán ridegen, bennem meg mintha eltört volna valami. 

Nem tud szeretni. Igazam volt, de ez nekem miért fáj?
Nix szeme könnyes lett és összerogyott a földön.
– Hiába sírsz. Akkor sem tudok szeretni. – mondta Pán és rám emelte a tekintetét, majd egyet csettintett és már a sziget fái közt voltam.

– A francba már Pán. – szitkozódtam. Most mit kéne csinálnom? Nix a szigeten maradt és Pán kitudja mit tesz vele. Mást nem ismerek a szigeten. Vagy várjunk csak. Wendy is itt van. Nem tudom ő mennyit tudhat, de úgy tűnik fontos Pánnak. Csak arra nem emlékszem merre lehet.