Bódító vér

Pán játékai

Enyhén sokkolt állapotban másztam ki az ágyamból és mentem be a fürdőmbe megmosni az arcom ám amikor a szobám ajtaja előtt elmentem apám hangját hallottam. A kíváncsiságomnak engedve kiosontam a szobámból és a lépcsőre leültem, ahonnan tökéletesen lehetett hallani mit beszélget apám és...Péter?

- Szóval azt mondja magának nagyobb szüksége lenne a lányomra, mint bárki másnak? -
- Pontosan. Tudja, nagyon régóta beteg vagyok és boldogtalan. Reménykedem benne, hogy egy olyan életvidám lány, mint az öné segíthet ezen. -
- Mondja csak hány éves?
- Meglepődne, ha tudná. -
- Hát szeretném tudni. -
- 120 vagyok uram. -
- Hm hát legyen. Holnap jelenjen meg nálunk ebédre. -
- Itt leszek. -
- Előre megmondom, hogy nagyon makacs lányról van szó és nem lesz egyszerű betörni. -
- Egy kicsit már megtapasztaltam a makacsságából. -
- Akkor el tudja képzelni milyen lehet. -
- Teljes mértékben. Akkor holnap jövök. -
- Rendben. További szép estét. -
- Önnek is. - hallottam apám hangját és az ajtó csukódását.

- Szaros kölyök, de legalább gazdag. -
Haszonleső barom, gondoltam és visszamentem a szobámba, de amint befeküdtem az ágyamba inkább felültem, mert eszembe jutott az álmom.

- Ahj az istenit. - temettem az arcom a kezembe.
- Na mi a baj? - hallottam egy pajkos hangot közvetlenül mellőlem, az ágyról.
- Édes istenem, Pán. - pattantam fel.
- Nem örülsz, hogy a férjed leszek? -
- Dehogy örülök. Meg vagy húzatva? -
- Miért gondolod minden egyes alkalommal azt, hogy megőrültem? - mondta hátra döntve a törzsét, amit a kezével támasztott meg.
- Mert normális ember nem csinálja azt, amit te. - kezdtem kiakadni talán nem is azért, amit mondott, hanem azért, mert legbelül akartam, hogy az álmom valódi legyen.

- Lucy, Lucy, Lucy. Te is tudod, hogy kettőnk közül én vagyok az emberibb. - állt fel kaján vigyorral az arcán.
- Megint piszkálni jöttél? - próbáltam terelni a saját figyelmem a dolgokról.
- Úgy beszélsz, mintha ebből állna az életed. -
- Jelenleg igen, ebből áll. -

Erre a megjegyzésemre kuncogni kezdett aztán felhúzva a szemöldökét, a szemembe nézett, majd ezután éreztem újra azt a bódító illatot, amit már egy hete nem. A fogaim megnőtek és az agyam állandóan azt hajtogatta, hogy vessem rá magam.
- Ho-hogy tudtad eltűntetni a véred illatát? - motyogtam a szám és az orrom elé szorítva a kezem.
- Oh, sok mindent tudok, amiről te nem tudsz. - mondta és elkezdett közelebb jönni hozzám.

Hátrálva menekültem a vére illatától, amit megakadályozott a szekrény ajtaja.
- Aranyos, hogy próbálsz ellenállni, - mondta mosolyogva, ami csak rosszat sejtetett - de úgysem tudsz. - nevetett fel gonoszan. Már csak pár centire volt tőlem majd közel hajolt az arcomhoz és azt hittem megcsókol, ehelyett az ajkait végig húzta az arcélemen, amitől akaratlanul felsóhajtottam. Amíg ezt csinálta a nyaka teljesen szabaddá vált, ami mintha csak kérte volna tőlem, hogy harapjam meg.

Hallottam ahogy a vére áramlik a bőre alatt és az illata majdhogynem elvette a józan eszem, de valami csoda folytán sikerült elfordulni tőle és ellenállni. Legalább is egy kis ideig amíg ez a címeres ökör be nem harapta az ajkát annyira, hogy felszakadjon a szája, és ez jelentette számomra a végszót.

Az ajkaira tapadtam a vérét követelve. Teljesen szétharaptam a száját, de ez úgy tűnt őt nem zavarta, sőt a nyelvét a számba dugta és összetapasztotta a mellkasunk majd hirtelen elsötétült minden és újra a szobámba voltam velem szemben egy kajánul mosolygó Pánt véltem felfedezni.

- Mi-miért vigyorogsz így? -
- Mindenkit lekapsz, akinek vérezni kezd a szája? -
- Te-tessék? -
- Szó nélkül megcsókoltál. -
- É-én nem. -
- De bizony. Nem tudsz becsapni, ne próbálkozz! -
- Becsaptál. -
- Szokásom. -
- Elhitetted velem, hogy megcsókoltalak. -
- Miért? Talán nem akartad? -
- Nekem csak a véred kell. Nem akartalak megcsókolni, csak a szád volt véres. -
- És ha azt mondanám, hogy kedvedre szívhatod, ki a vérem ahogy akarod? - kérdezte felvont szemöldökkel, amitől, kirázott a hideg.
- El-elutasítom. - az istenért miért dadogok?
- Biztos vagy benne? - kérdezte kaján mosollyal és a karját gyakorlatilag az orrom alá dugta.