Anna x Adrián | jófalvai nyár

2. Fejezet: A bokor legmélyén

Finnkislány szemszöge:

Ma lementem a kocsmába Manócskával. Ittunk egy pohárnyi málnaszörpöt, bár ő azt mondta, hogy ez most nem volt olyan jó, mint máskor. József szerint elromlott a minifinnország a raktárban. Lehet azért, mert nyár van, de nem szóltam neki, hogy otthon is van minimum 2 évszak. Most mindketten itt vagyunk a bokorbázisban, amit a határban találtunk. Szent Iván éjszakáján megfűzöm Évát, hogy hadd aludjunk itt.
-Te Jolka? - kérdezte Manócska, miközben leült a pokrócra, amit tegnap hoztam el otthonról. Én ránéztem.
-E?
-Meg fogjuk ünnepelni a Szent Iván éjszakáját? - emlegetett szamár. Már válaszoltam is volna, amikor folytatta - Ha igen, az újakat belehozzuk? - én gondolkodtam egy picit, aztán bólintottam. Valószínűleg el kell majd magyaráznunk nekik. Biztos városról jöttek, azt is hallottuk, hogy egyenesen Budáról, de még nem tudjuk, hogy igaz-e, hisz csak tegnap érkeztek meg. Valószínűleg csak nyaralni fognak itt, de attól még fenntartjuk a hagyományokat. Bár elég keresztény falu, ez pedig egy pogány hagyomány, senki sem ellenzi. Sőt ünnepeljük is. Már csak egy pár nap van az ünneplésig, egész pontosan 5. 18. van. Igen.

Yeti szemszöge:

Ma Putyinnal lógtam. Tegnap megérkezett az új család, és egész jók. Annuska biztos tervezi, hogy hogyan szedje fel mindet. Én, Putyin és Dimitri mindhárman utáljuk őt. Egyszer azt mondtam neki, hogy nem szedhet fel egy harminc éves férfit, ő meg megvert, aztán azt mondta, hogy én bullyngoltam. Cserépedény. Mindhárman kedvesek vagyunk vele, de ő valamiért csicskáztat minket.

Anna szemszöge:

Meghívtam mára Adriánt. Megtudtam, hogy mi a neve. Azt mondta, hogy átjön vele a húga meg az öccse is.
Izgatottan ránézek az órámra. Itt kellene már lenniük. Akkor csengetnek, és ajtót nyitok. Rögtön bepirulok, látom, ahogy Adi ott tornyosul felettem. Alig várom, hogy megegyük a vacsoránkat, és elmehessünk ketten valahova a határba. Eltessékelem őket az asztalomig, ők pedig leülnek, és elkezdenek enni. Egy pillanatra ránézek Adriánra, és kacsintok neki. Annyit látok, ahogy furcsa arccal a levesébe kavargatja a kalánját.
"Mi a baj?" Kérdezem tőle. Ő megrázza a gyönyörű fejét, mintha semmi nem lenne, majd eszik tovább. Egy igazi férfi. Nem sokkal rá befejezzük a vacsorát. Már sötét van, jó sokáig ettünk. A kakukkos órám mintha tíz perce se kakukkolt volna 11-et. Ez azt jelenti, hogy fél 10 körül lehetünk, mert két órát siet. Mivel mellettem ült, meg tudom fogni a kezét az asztal alatt. Bepirulok, de ő sikeresen vissza tudja fojtani magát. Ekkor elköszönök a többiektől, de amíg ők hazamennek, és Adriánnal elsétálok a határba. Beesünk a legközelebbi bokorba. Tiszta piros a fejem. Az övé még mindig nem, de mosolyog. Van benne egy lepedő, egy asztal és egy szék. Még egy váza van teli virágokkal az asztalon, de abból Adrián gyorsan kiszedte a csokrot. Leülök a lepedőre, és megcsókolom.

Finnkislány szemszöge:

Manócskával éppen tűzifát cipeltünk a bokorbázisunkra a Szent Iván éj miatt. Évától hoztuk, mert ő pont nem volt otthon, és tegnap amúgy is megengedte, hogy ilyesmi dolgokat elvihetünk otthonról. Már ott álltunk a bokor előtt, és leraktuk a fát a bejárat elé. Amikor beléptünk, Annát és Adriánt láttuk... csókolózni?
-ANNA! - förmedtünk rá. Már mikor megmondtuk neki, hogy ez a mi bokorbázisunk, szóval ha betelik a poncéje, nem fogja ezt használni kínzókamraként. Ők abbahagyták a csókolózást, majd egy nagyon szemrehányó tekintettel szó nélkül elhagyták a bunkert.
-Most mi csináljunk? Megszentségtelenítették a plédünket! - mondta Manócska.
-Majd megfordítjuk - vágtam rá, aztán megfogtam a két sarkát, és átfordítottam. - Ki kellene találnunk valamit Adrián ellen. Valamit Szent Iván éjére. Szerintem neki kellene először tűzet ugrania - javasoltam, Manócska pedig bólintott.

2022. Június 22