Anna x Adrián | jófalvai nyár

10. Fejezet: Szent Iván Éj

Jolka szemszöge:

Pontosan két perccel ezelőtt lett vége a a Csipkebogyónapnak, ami azt jelenti, hogy 3 óra és éjszaka, magyarul elkezdődik a Szent Iván éj. Már minden kész. Van máglyánk (mégis lett), kajánk, és a kocsmás József is kiköltözött már a határba. Volt egy pár földre terített pokróc, és az egyikre mi ültünk le Manócskával, Dimitrivel és Fergusszonnal, és jó lakosok módjára beszélgetni kezdtünk.
Már megettem egy tál levest, amikor elkezdek ilyen rosszullevős tűneteket produkálni.
-Figyeljetek, nem vagyok jól - vágok bele Fergusszon viccébe, amikor már tényleg nem bírom. Mindannyian rám figyelnek, de Manócska fel is áll, és odasétál.
-Akarod hogy hazavigyelek? - kérdezi, én pedig bólogatok. Elkezdünk menni a hazafele vezető földúton, amikor megállok.
-Mégse, biztosan nem megyek haza. - jelentem ki, azzal visszafordulok, és húzom magammal Manócskát is, aki látszólag ellenkezik. Amikor visszatérünk, Dimitri és Fergusszon már több vendéggel körülvéve ülnek a plédeken. Köszönök nekik, ők pedig hirtelen megfordulnak, és értetlenül bámulnak.
-Te nem rosszul vagy? - kérdezi Dániel la, akinek valószínűleg elmondták a történetet. Én bólogatok, majd visszaülök a helyemre.
-Nem hagyom ki a Szent Iván éjt. Ha arról van szó, akkor máris jobban vagyok. - jelentem ki, majd belekortyolok a málnaszörpömbe. A vendégek egyre gyűlnek, szinte a falu negyede már a határban lebzsel. Jófalván élnek muzsikusok, akik most is biztosították a zenénket, ezért vannak, akik táncolnak, de vannak, akik a pokrócokon ülve az éjszakára várnak, amíg még van másfél óra. Akkor kezdhetnek el enni, mert gyakorlatilag csak akkor kezdődik el szent Iván éje. Amikor már elegem van a várakozásból, felpattanok, és intek a barátaimnak, hogy elmegyek. Dimitri a plédeknél marad, de a többiek jönnek velem virágot szedni, hogy jusson nekünk virágkoszorú. Én mindenféle virágot belefonok, de Fergusszon például csak a sárgákat tépi le. Manócska pedig pont elkerüli az árkot, nehogy megszúrja a lábát a csalán. Pedig ott vannak a legszebb virágok, meg nagyon csalán sincs, szóval nem értem őt. Előveszek a szoknyazsebemből egy adag cérnát, amit azért hoztam, ha nem állna meg a virág. Egy pár helyen megkötök, majd gyakorlatilag készen leszek. Még előszedek egy pár szalagot, amiket rákötök, utána pedig a fejemre rakom a színes koszorút. Fergusszon, és Manócska is készen van már. Odasietek hozzájuk, majd nekik is adok szalagokat, ők pedig rákötik a saját koronájukra. Visszamegyek a plédekhez, és hozok magunknak kenyeret.

Anna szemszöge:

Én és Adrián most a falu másik oldalán voltunk, a kiserdőnél. Még úgy sem sötétedett be, gondoltam a kerülővel megyünk.
"Na és most tulajdonképp mit fogunk csinálni?" Kérdezi. Jaj ha ő azt tudná el sem indult volna.
"Majd meglátod" nevetek, amibe ő is becsatlakozik.

Amikor odaérünk a bokrokhoz, látjuk, hogy a többiek már javában beszélgetnek, táncolnak, amit ilyenkor szokás. Mi is helyet foglalunk a fűre terített pokrócok egyikén, és beszélgetni kezdünk.
"...Szóval úgy érzem még nem ismerlek eléggé" jelenti ki a fiú, miközben idegesen pillantgatok a mögötte lévő tűzgyújtóhelyre.
"Tényleg így gondolod?" Pillantok vissza rá. "Pedig én azt hittem..." csuklik el a hangom. Már nem folytatom, helyette szám elé teszem kezem, és próbálom visszafolytani sírásom. Ekkor Adrián meleg kezét érzem a vállamon, amire felnézek.
"Nem úgy gondoltam, csak hát érted..." hadarja. "Mármint pár napja költöztem ide, és még nem volt elég időnk együtt"
"Igen, értem" mondom dühösen, majd felállok, és elmegyek a rétről. Még hallom, ahogy Adrián utánam szól egy "Anna várj!"-jal, de nem nézek vissza, helyette idegesen hazasétálok. Amint hazaérek, becsapom hátam mögött az ajtómat, és sírni kezdek.

Adrián szemszöge:

Anna elment. Én meg nem tudom, hogy hol vagyok. Tök jó. Odasétálok Kalácsékhoz, akik most együtt nevetnek.
-Sziasztok - köszönök rájuk, amire a lány egy undorodó pillantást vet rám, de végül mindketten integetnek nekem.
-Na mi van? - kérdezi szemrehányóan Yuri.
-Hát az van, hogy valahogy elzavartam az Annát...
-Remélem nem verted meg - mondja Kalács, amire megrázom a fejemet.
-Dehogy! Hanem... szerintem megbántottam valamivel...
-De mivel?
-Hát elmondtam, hogy szerintem nem ismerjük egymást eléggé... - feleltem egy sor "ő"-zés után. - erre megsértődött. - mielőtt bármelyikük is tudott volna válaszolni, Jolka elkiáltotta magát, miszerint kezdődik a tűzugrás. Elnézést?

Manócska szemszöge:

Jolka mosolyogva ugrált oda a tűzhelyhez, hogy aztán meggyújtsa a máglyát. A polgármester Jenő odasétál mellé, és elmondott valami beszédet, amire nem nagyon figyeltem, mert el voltam foglalva azzal, hogy majd hogy kéne ugranom. Mert hát azt is kell. Először Jolka ugorhatott, és neki kellett választania hogy kivel. Hozzám lépett oda, bár azt hittem, Fergusszonnal fog. De megfogtam a kezét, és átugrottunk a parázson. A következő pár Kalács és Yuri volt, utánuk pedig Marlenka és Yeti, és így tovább. Amikor Adrián jött, mivel nem volt ott Anna, Ninával kellett ugrania.

Adrián szemszöge:

-Hogy mit kell csinálnom? - kiáltottam fel, amikor Nina megragadta a kezemet. - És mi van, ha beleesek a tűzbe? - pánikoltam, de Nina lecsitított, és elkezdett velem szaladni. A következő dolog, amire emlékszek, az az volt, hogy a tűz másik oldalán voltam.