Anna x Adrián | jófalvai nyár

9. Fejezet: 9 Patkány a fáig

Jolka szemszöge:

Már nagyon nyár volt. Felnéztem az égre, és láttam, hogy dél fele járt az idő. A templom még nem harangozott, szóval valamikor 11 körül járunk. Nem is olyan rég lettünk készen mindennel, de valakinek itt kell maradnia vigyázni a helyre. Manócska bevállalta, és mondta, hogy menjünk el nyugodtan a csipkebogyó napra, ő addig vigyáz mindenre. Így hát Fergusszonnal együtt elsétáltunk a határ másik végébe, ami a falun át könnyebb volt, mintha kerülőt tettünk volna. Már volt ott élőzene is, és minket is csipkebogyóval köszöntött többek között Anna.
-Ti mit kerestek itt? Nem a Szent István éjszakát kellene rendeznetek? - kérdezte, miközben egy újabb lekvárba belekezdett.
-Már végeztünk. Különben is, az Szent Iván, és ez lesz az első olyan Szent Iván éj, amit én rendezek. - mondtam, majd elvettem én is egy csipkebogyólekvárt, és megkentem vele a kenyeremet, amit Kalács adott nekem. Túl kevesen voltunk két évvel ezelőtthöz képest, így hát átnéztem az Ohio másik partjára, akit mindenki folyónak hív, pedig inkább egy kis patak vagy csermely. Ott volt majdnem mindenki. Kis cetlik voltak a kezükben, amiket néha eldobtak, és utána szaladtak. Ott volt az egyik fa tövébe Adrián is, aki szárítkozott. Valószínűleg beleesett a vízbe. Gyorsan átugrottam a másik partra, amíg Fergusszon lekvárokat kóstolgatott, majd megkérdeztem a többieket, hogy mit csinálnak. Amint elmagyarázták, én is úgy döntöttem, hogy beszállok, szóval beültem a körbe, ahol most pont Yeti volt elfoglalva az írással. Felállt, és eldobta a papírt, majd azt kiáltotta:
-Dimitri! - mindenki a cetlihez próbált futni, de szokásosan is Dimitri volt a leggyorsabb, szóval ő is kapta el. Kinyitotta, elolvasta, majd beledobta a patakba, és ment tovább a játék. Most Patkány következett. Eldobta a papírt.
-SENKI! - ordította, viszont amire feleszmélhetett volna, Adrián öccse elkapta a cetlit.
-Te komolyan magadat használod mértékegységnek? - kérdezte, miután felnyitotta a lapot. Patkány bólogatott. El nem tudom képzelni, hogy működhet, de az ő dolga.

Adrián szemszöge:

Megbántottam Annát és Kalácsot is, ezt tudom, de legalább egyikőjüktől bocsánatot kell kérnem, és elérjem, hogy megbocsássanak. Ez a valaki Anna lesz, aki most ott ült a padon, és Dzsemet kóstolgatott.
-Anna. Be kell vallanom valamit. - mentem oda hozzá. Ő felnézett rám, majd mivel túl nagy volt a hangzavar arrébbhúzott az egyik fának a tövébe.
-Mivan? - kérdezi.
-Még mindig szeretlek. - azzal megcsókolom, ő pedig visszacsókol. Csak erre vágytam ezen a forró nyári napon. Pont elhangzott a harangszó. Elengedte az arcomat, és abbahagyta a csókot, majd azt mondta:
-Én is téged! - azzal elvitt engem a faluba, a mostmár teljesen üres kocsmába, ahol a raktárat még mindig nem javította meg senki. Amint elkezdett engem megcsókolni, benyitott a kocsma ajtaján Ádi, az öcsém.
-Anna! - mondta idegesen. - Hogy teheted ezt velem? - Kérdezi, azzal kiviharzik a kocsmából.
-Anna? - kérdezem. Vajon mi történhetett közte és az öcsém között, amíg nem voltunk együtt? Ő lehajtotta a fejét.
-Mi... Nagyon jó barátok lettünk. Mindig támogatott engem az elmúlt három órában, amíg szakítva voltunk. Egyszer csak bevallotta, hogy szeret. - nem tudtam hinni a fülemnek. Anna és a testvérem szerették egymást. Undorodok tőlük. - Rájöttem, hogy hiba volt akkor megcsókolnom, viszont ezt már nem vonhatjuk vissza. - folytatta, majd újra megcsókolt. - én csak is téged szeretlek, Adrián. - Itt nem érdekelt már semmi. Anna mégis szeret, nekem csak ez számít. Azzal elhagytuk a kocsmát, miközben egymás kezét fogtuk. Az épület előtt viszont Filler várt minket.
-Hova hova fiatalok? - Kérdezte. - Anna, elkérhetnélek egy picit? - Anna bólintott, majd elengedte a kezemet.
-Mi ez a sok szerelem? Inkább mondd el, hogy mit tervez mára Jolka és a családja. - ennyi hallatszódott a távolból. Anna rögtön elfutott, és lelépett a csipkenap felé, az Ohiohoz.

2022. Július 4.