Anna x Adrián | jófalvai nyár

5. Fejezet: Gyilkosos játék

Anna szemszöge:

Éppen Azahriah muzsikáját idéztem fel a fejemben, amikor kopogtatott Adrián. Már este van, vajon mit akarhat? Remélem nem tudott meg az esetről, ami a határban történt, mert akkor biztosan szakítani akarna velem. Felálltam az asztaltól, és kinyitottam az ajtómat, ahol ott állt szőke pasim.
"Beszélnünk kell" mondta, miközben beljebb tessékelte magát az ajtómom. Mindketten leültünk a kanapéra, és csak néztünk egymásra, aztán az üres tűzhelyre, aztán megint egymásra. Aztán végre megkérdeztem, hogy mit szeretne mondani, felkészülve a leánykéréstől egy gyilkosság bevallásáig.
"Láttalak Legénnyel csókolózni" amint ezt kimondta, megállt a szívem két pillanatra. Csak ő látta volna? Biztos nem lehet, valaki elmondta neki. A házuk pont párhuzamosan épült arra a helyre, ahol mi voltunk. Elmondhatta neki valaki. Kalácsra fogadok, de még nem biztos. Én csak sokkoltan ültem, amíg újra meg nem szólalt.
"De nekem is van egy bevallani valóm" a szemeim tágra kerekedtek. Vajon megcsalt? Remélem nem. Ha igen, az ő vesztesége lenne. Meg egyébként is. Kire másra válthatna le engem?
"Yuri... megcsókolt. Bevallotta, hogy szeret. A búzatáblán." Folytatta. Alig akartam hinni a fülemnek. A szomszédom tényleg prüdeös? Ahogy sejtettem. A rózsaszín haj sok mindent elárult róla.
"Aztán meg akart ba-" itt lecsitítottam. Nem akartam többet hallani. Fuj. Bár Yuri helyében... Mivel drámát akartam, nem bocsáthatok meg Adriánnak ilyen könnyen, szóval rá fogok minden fogni Legényre, de Adriánt fogom hibáztatni.
"De engem Legény kényszerített, te pedig nem próbáltad meg elengedni. Meg akartál csalni, valld be." Mondtam. Adrián erre felháborodottan rám nézett. Ezen a ponton rájöttem, hogy elcsesztem valamit. Ő látott. Mielőtt bármit mondhatott volna, kitessékeltem az ajtón, és átmentem Dzsásztinhoz. Ő még csak 10, de akkora egy paraszt...de jó hallgatóság, ezért plusz pont jár.
"Meg akart csalni. El sem hiszem, sose bízz meg senkibe Dzsásztin. Nem kívánok neked ilyet" sírtam legjobb barátom ágyán. Már majdnem hisztiztem, de erről ő mit sem tud. Támogatnia kell engem.

Kelemen (Ágoston unokatestvére) szemszöge:

Ma hallottam
Annáék összevesztek....... Fogok szervezni nekik egy összejövő partit!!!! Egy map aszt monta nekem anna, hogy nem szereti az uncsimat, ezért ő nem lessz meghívva. Anna senkit nem szeret, ezért csak ketten lesznek
Ez majd holnap reggel kezdődik, de addig is lefekszem aludni!!!!

Adrián szemszöge:

Álmos szemmel rápillantottam az órámra. Fél kilenc. Ezek szerint csak négy órát aludtam? Furcsa. Tegnap szakítottam Annával, bár biztosan hiányozni fogok neki. Amint rágondolok, elfog a sírás. Nagyon szerettem, és bevallom, hogy hibáztam, amiért nem próbáltam ellökni Yurit magamtól. Ma 21-e van, ami azt jelenti, hogy nyári napforduló, magyarul több időm lesz látni a falubéliek arcait mint egy átlagos napon. Kimentem, de az ajtóm előtt egy levelet láttam. Felvettem, és kinyitottam a borítékot, amiben egy darabka házi készítésű papír volt.

"Szia Adrián, most meghívlak
téged a határba a
napraforgó ültetvényhez.
Várok rád, legyél ott
16:30-kor"

Igaz, hogy elsején érkeztem, és csak 17-én költöztem be végleg, de 4 napos ismeretség után ismerem Anna kézírását, és ezt biztos nem ő írta. Yuriból nem nézném ki, hogy ennyire kultúráltan írjon, akkor is, ha ez a kultúráltság legalsóbb fokainak egyikén áll. Így hát nincs más választásom, csak odamenni a napraforgókhoz, és kideríteni ki az.

16:28 van, és majdnem teljesen elfeledkeztem a találkozóról, így hát gyorsan kisiettem a határba, de a pár hektárnyi napraforgóföld előtt csak Annát láttam.
-Úgy tudtam, hogy te hívtál meg. - mondta dühösen, és már majdnem készült lelépni, amikor megkérdeztem.
-Te is kaptál egy házi készítésű levelet, hogy találkozz itt valakivel? - ő megállt, visszafordult és bólintott. Ez furcsa. Lehet, hogy valaki csak össze akart minket hozni. Már messze benn vagyunk a határba, szóval együtt kell megtennünk egy hosszú távot. Amint elindultunk, egy hatalmas sikolyt hallottunk a határból kivezető útról, aztán körvonalazódott bennünk, hogy ez inkább egy kiáltás, és hogy valaki teljes sebességével rohan felénk egy konyhakéssel. Két út vezet ki a határból, de az egyik körülvezet az egész helyen, és a falu másik végén lyukadnánk ki, ami egy jó nagy kerülő, ezért a napraforgó ültetvénybe futottunk, és bújtunk volna el. Amint rohant felénk a maszkos, számomra még ismeretlen gyilkos, volt időm megfogni Anna kezét, és berohanni vele a sok napraforgó közé. Mivel nagy növények, nehezen látott mind az őrült, mind mi, de ez nem volt feltétlenül jó vagy rossz. Megpróbáltunk a növényzet között, minél halkabban közlekedni, de amint ráléptem egy napraforgóra, menekülnünk kellett. A gyilkos mindvégig a nyomunkban volt, ebből kifolyólag pedig meghallott minket.
-Anna! - kiáltottam futás közben, ahogy rohantunk ki az ültetvényből, ezzel együtt a határból is. Ő felnézett rám. - Nagyon sajnálom amit tettem, megbocsátasz nekem? - kérdeztem, ő pedig bólintott, és megfogta a kezemet, hogy álljunk meg.
-Ha most halunk meg, együtt halunk meg. - és letörölt egy könnyet a szeméből, majd megcsókolt. A gyilkos közben elért minket, de megállt, és elhajította a kését.
-VÉGRE! - kiáltotta, és levette a maszkját. Kelemen volt az, Ágoston unokatestvére. Mindketten csak néztünk rá, mint borjú az újkapura. -Az volt a tervem, hogy újra összehozzalak benneteket, és most már szaladnom se kell. - Lihegett egy sort, majd elindult a falu felé, és nem mondott semmit az napon. Furcsa, de Annával legalább újra összehozott. Ha nem is a sors, akkor Kelemen.

2022. Június 25.