Anna x Adrián | jófalvai nyár

6. Fejezet: Jobb lakos, mint Adrián

Éva szemszöge:

Ennyi sok gyerekkel szinte lehetetlen bánni. Ma jönne a harmadik, de az anyja szerint nem biztos, hogy megérkezik estig. Elvileg Jolka másod unokatestvére, csak ő svéd. Ferguson a neve, de első benyomásra nagyon kedvesnek tűnt. Talán ő rendet tudna rakni valahogy. Bár 3 év alatt én sem voltam rá képes, nem tudom, hogy egy 8 éves svéd kisfiúnak hogyan sikerülhetne. Majd meglátjuk, addig is várnom kell amíg megérkezik Jófalvára.

Jolka szemszöge:

Itt ülök a bokorbázisban, és Manócskát várom. Már reggel négy óta itt vagyok, de annyira izgatott voltam egész nap, hogy nem tudtam visszatartani magam, ezért kijöttem ide. Ma érkezik meg a másod unokatestvérem. Elvileg Szent Ivánra még ide fog érni. Majd bemutatom Dimitrinek és Manócskának is. Elvileg Éva már találkozott vele, és azt mondta, hogy kész befogadni. Visszatérve a mai naphoz, Manócska még mindig nincs itt. Viszont beszélgetést hallok, ami nem feltétlen jelenthet olyan jót. Valószínűleg Anna és Adrián az. Kinézek, és sajnos igazam van. Pont a bokorbázis felé közelednek, szóval gyorsan ki kell mennek, ha meg szeretném őket ijeszteni, vagy esetleg elűzni. Amíg nem figyelnek, kiszaladok, és befutok a bokor mögé, ahol nem fognak látni. Pont ideértek a bokorhoz, és bementek.

Anna szemszöge:

Adriánnal már rég nem volt ilyen szép pillanatunk. 22-e van, ami megint csak azt jelenti, hogy egyre közelebb vagyunk a Szent Ivánhoz. Nagyon féltem Adriánt, nem is merem elhozni aznap a határba. Holnap még a házából sem léphet ki három óra után. Bementünk a bokorba, amit Jolka hagyott ránk valahogy. Leültünk a pokrócra, és bevallom, Jolka nagyon kedves volt, amiért minden nap meglep minket valami újdonsággal, amivel el tudjuk magunkat és egymást kényeztetni társalgás közben. Adrián éppen a nyakamhoz tartotta arcát, amikor Jolka minden előjel nélkül nekünk ugrik egy gallyal.
"ÚRISTEN JOLKA!" Kiáltottam idegesen, ahogy elkezdte szurkálni vele Adikámat.
"ÉN BOKORBÁZISOM, ÉN TELEPEM" ordított, miközben a határ porát szórta a szemünkbe.
"URAM ATYÁM HAGYUNK MÁR, CSAK HAGYJ MINKET BÉKÉN" mondja életem 27. Szerelme, azzal elmegyünk. Ma is át fogok menni Dzsásztinhoz panaszkodni.

Yuri szemszöge:

Néha úgy érzem, túl közel élek Jolkáékhoz. Ma fog jönni egy új família tag, vagy mi, az a lényeg, hogy hozzá is lehet majd hívni a rendőrséget, amin nem sűrűn jár Jófalván. A mai teendőm elmenni Adriánhoz, és bocsánatot kérni tőle, aztán elcsábítani.

Éva szemszöge:

Rögtön ki is siettem a buszmegállóba, hogy üdvözöljem az egyetlent, aki leszállt itt, Jófalván.
- Végre, hogy itt vagy Ferguson! - köszöntöttem az új itt lakót. Ő majd Jolkával fog elmenni nyár végén, és vele együtt is fog visszajönni jövőre. Ugyan keveset látom őket, de ahhoz képest mindig küldenek levelet. Ő most van itt először. Jolkának ez már 4. éve Jófalván. Gyorsan bevezettem a házba, ahol már meleg étel és persze Dimitri várta. Ők rögtön bemutatkoztak egymásnak, és elkezdtek beszélgetni. Addig nem ehettek, amíg Jolka nem érkezett haza. Már reggel is kint volt, nem értem hol van ennyi ideig. Tán nem látta a buszt. Tudhatta volna, hogy Ferguson most. Amint kinéztem az ablakon, viszont láttam, hogy szinte rohan a házunk felé.

Jolka szemszöge:

Ferguson végre itt van! Alig várom, hogy megmutathassam neki a falubelieket! Főleg Manócskát és... csak Manócskát. Ő az egyetlen barátom itt. Gyorsan bekanalaztuk az ebédünket, majd megfogtam Ferguson kezét, és kirángattam az ajtón, hogy elvigyem őt Manócskához. Kifutunk az ajtón, és már majdnem elérünk a legjobb barátom házához, de Yuri megjelenik előttünk.
-Ez meg kicsoda, Jolka? - kérdezte Anna szomszédja. Először sajnálom életemben Annát. Ezt az embert a hátam közepére sem kívánom, nem hogy a szomszédomnak.
-Az unokatestvérem. Szóval hagyj minket békén. - Mondtam, és már húztam is volna el Fergusszont, de Yuri újra elkezd beszélni.
-Fogadni mernék, hogy ő a kis barátod. - Azaz. Mondd még. Mintha nem lenne mindenkinek elege belőle.
-Te Jolka, ez nukleáris? - kérdezte Fergusszon.
-Igen. - feleltem, azzal továbbálltunk Manócska házához.

Anna szemszöge:

Még mindig nem tettem magam túl azon, hogy holnap Szent Iván. Mármint Magyarországon, viszont azt nem tudom, hogy Jolkáék igazodtak-e hozzá. Mármint azt sem értem, miért nyárközép? Még a hónap közepe is elmúlt. Júliusban kellene lennie. Szerintem. De most azzal kell foglalkoznom, hogy hogyan fogom Adriánt elzárni az egész falutól egy egész napra. És még meg sem említhetem, mi történik ilyenkor. Mit csinálnék most. Kiderült, hogy ma még egy gyerek jött Évához. Még alig múlt dél. Van egy egész napom mindent eltervezni.

2022. Június 26.