𝟔. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

3.8K 216 92
                                    

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

Betartottam az ígéretemet. Másnap feljöttem a fiúkhoz. Itt állok a lakásuk előtt és épp kopogni készültem, mikor a kilincs megzörren. Dominic nyit nekem ajtót vigyorogva. Fehér pólója a felsőtestére simul, kiemeli az izmait, amire oly annyira büszke. Mögötte halk beszélgetés folyik.

- Isten hozott szerény hajlékomba. - invitál be, arrébb lépve az ajtóból. Egy hatalmas nappali fogad, aminek a közepén egy U alakú kanapé foglal helyet. Egy hatalmas ablak világítja meg az egész teret. A konyha ugyanúgy egybe van nyitva a nappalival, mint nálam, de ez a konyha sokkal nagyobb, mint az enyém. A konyha mellett egy hosszú folyosó található, ahol felsorakoznak a szobák. - Zárd be a szád, mert még a végén belerepül egy bogár.

- Hatalmas ez a lakás! - mondom még mindig bámészkodva.

- Allie Abbot! - sétál mellém egy platinaszőke hajú srác. Már találkoztam vele, de a neve nem rémlik. - Caleb vagyok! - nyújtja felém a kezét. - Múltkor futtában találkoztunk. Örülök, hogy megismerhetlek.

- Szintén.

- Úgy tudom még nem találkoztál Lloyd-dal, és Luke-kal. - sétál mellém Trent is. - Lloyd, a mi csendes fiúcskánk épp a konyhába tevékenykedik. - a konyha irányába fordulok, ahol tényleg ott van Lloyd, akinek a keresztneve Owen. Rövidre vágott fekete haj, széles vállak, erős állkapocs. Azt hittem valamit főz, de csak egy teát csinál. Biccent nekem, én pedig visszaintek neki. - Luke pedig...

- Luke Colton. - szólal meg mögülem, a frászt hozva rám. Kisebb, mint a többiek. Vékonyabb, de a karján ugyanúgy látszik, hogy edz. A szürkés barna haja a füléig ér, és középen el van választva. - Nem tudom miért vagy itt, de örülök, hogy megismerhettelek.

- Akkor már ketten vagyunk, mert én sem tudom mit keresek itt.

- Jöttél velünk lógni. - segít ki Trent. - Hisz jóba kell lennünk Derek húgával.

- Fogd vissza magad Trent, mert a fejed a seggedbe végzi. - jön mellénk a bátyám is.

- Baszki! Teljesen kiment a fejemből. Aaron-nal sem találkoztál még. Aaron Wright, aki most sétál ki a fürdőszobából, mint egy szuper modell. - tényleg ebbe a pillanatba jelenik meg könnyű léptekkel sétál ki a fürdőszobából, vizes hajjal törülközővel a vállán. Beletúr a hajába, mikor meglát megáll. A tegnapi beszélgetésnek nem volt értelme. Viszont annak sem lenne értelme, ha egész évben neheztelnék rá, mert az csak mindkettőnknek a kárára menne. Nem fogunk beszélgetni, de tiszta lapot kezdhetünk.

- Allie Abbot! - nyújtom felé a kezemet. Aaron összevonja a szemöldökét, láthatóan nem érti a helyzetet. Lehet hülyeség, de így megkímélhetjük magunkat a kérdésektől. Olyan kérdésektől, amit nem akarunk megválaszolni. Aaron közelebb jön, nagyokat pislogva, de megrázza a kezemet.

- Aaron Wright. - elmosolyodom, majd elengedve a kezét a fiúk felé fordulok. Aaron pillantását, még mindig magamon érzem, addig míg a bátyám félre nem hívja. Nem feltűnően nézek feléjük, miközben Caleb-bel és a többiekkel állok egy félkör szerűségbe. Aaron megrázza a fejét, míg Derek keresztbe teszi a kezét. Aaron ismét megrázza a fejét, majd mond valamit Derek-nek, akinek kikerekedik a szeme, majd lendül a keze. Az ütésre odafordulok, ahogyan mindenki más is, a bátyám felé, aki behúzott egyet Aaron-nak. Megtöröli az orrát, majd egy kulcsot véve a kezébe kilép a bejárati ajtón. Derek közénk lép, mire mindenki elcsendesedik.

- Ez meg mi volt? - kérdezi Dominic.

- Mi?

- Ne játszd a hülyét! Most vertél be egyet Aaron-nak. - mutat az ajtóra Caleb.

Fagyott mosolyWhere stories live. Discover now