𝟏𝟒. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

3.5K 218 63
                                    

𝐀𝐚𝐫𝐨𝐧

°°°

- Ne mozdulj! - szólok oda a szőke srácnak. Mellé sétálva leteszem a szatyrot, majd leguggolok hozzá. - Ha megmozdítod a lábadat, akkor el fog törni. - figyelmeztetem.

- Nagyon fáj!

- Akkor sem mozdíthatod meg! - szólok rá. Leveszem a láncvédőt a bicikliről, majd a lánc alá nyúlva kiakasztom a fogaskerékből. Amint a lánc meglazul, ki tudja venni a lábát. - Most húzd ki. - mondom megtartva a biciklit. A srác kihúzza a lábát, majd lehúzza a zokniját, hogy megnézze a sebét. - Fertőtlenítsd le. - törlöm a nadrágomba az olajos kezemet, majd a szatyorért nyúlok. Anyu teljesen ki lesz akadva, ha meglátja, hogy még egy nadrágot tönkretettem. - Ha nem teszed, be fog gyulladni. Akár a lábadat is levághatják. - igyekszem komoly arcot vágni, mire a srác arca elfehéredik a félelemtől. - Csak vicc volt! - nyugtatom meg, mert kezdem azt hinni, hogy el fog ájulni. - De tényleg le kell fertőtlenítened, mert be fog gyulladni. Szia! - köszönök el tőle. Így is késésbe vagyok, már 10 perce otthon kéne legyek. De nem tehetek arról, hogy egy idős hölgy elém furakodott az éves bevásárlásával. De idős nő ide, vagy idős nő oda, én mindenképp leszidást kapok.

- Miért segítettél? - kiált utánam. Összevont szemöldökkel fordulok vissza felé. Nem lehet több, mint én.

- Miért ne segítettem volna? - két perc már nem fog számítani. És szívesen segítettem a fiúnak.

- Nem tudom. Mert mondjuk vicces látványt nyújtottam? Vagy mert nem a te dolgod?

- Beszorultál egy biciklibe. A legkevesebb, hogy segítettem kihúzni a lábadat. - visszahúzza a zokniját, majd feláll. Kicsit megborul, ahogyan a beszorított lábára lép, de hamar megtalálja az egyensúlyát.

- Te akarsz tőlem valamit? - húzza rám össze a szemét, mutatóujját rám szegezve.

- Mondták már, hogy paranoiás vagy? - rázom meg a fejemet.

- Sértegetsz?

- Nem, csak kijelentem a nyilvánvalót. Nem hiszed el, hogy minden rossz szándék nélkül segítettem.

- Mert mindig van valami ára. Mindig.

- Kicsit tapasztalt vagy a korodhoz képest. - állapítom meg.

- Mondod ezt te, Gazdag Ficsúr!

- Gazdag Ficsúr? - tágra nyitott szemekkel nézek az aranyszőke hajú srácra.

- Igen! Makulátlan külsőd, a kókusztej és a mandulatej árult el. Hány éves vagy?

- Te hány éves vagy? - kérdezek vissza.

- 10 vagyok köcsög! - mondja összehúzott szemekkel.

- Én vagyok a köcsög? Hogy lettem én a köcsög?

- Mennyi vagy? - biceg elém.

- 10 vagyok, köcsög. - elfintorodik a válaszomra, majd hangos nevetésbe tör ki. Hangosan hahotázik, szinte már felborul. - Téged nagyon könnyű kihozni a sodrodból! - törli le a könnyét az arcáról. - Devlon vagyok! - nyújtja felém a kezét. Elnevetem magam, majd megfogom a kezét.

- Aaron. - vonakodva rázom meg Devlon kezét.

- Aaron! Te mostantól a barátom vagy!

°°°

- Wright, Palmer, Farren talpra, mindjárt kezdünk. Itt fogják majd ellazsálni a bemelegítési időt? Talpra uraim, mozogjanak! Az idő pénz! - ütögeti meg a pad végét az apám. Trent és Dominic bólintanak, se egyikünk sem mozdul meg.

Fagyott mosolyWhere stories live. Discover now