Fagyott mosoly

𝟐𝟕. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

𝐀𝐥𝐥𝐢𝐞

- Micsoda?! – szinte egyszerre ordítja el magát Aaron apja, és Alex. Aaron is felém fordul, majd felvonja a szemöldökét úgy, hogy csak én lássam. Alig láthatóan megrázom a fejem, majd felemelt fejjel fordul vissza az apja felé, aki mellett már ott van Alex is. A kezét gyorsan a derekamra teszi, majd közelebb húz magához.

Következmények.

Az első szó, ami eszembe jut. Megkötöttem mindkettőnket azért, mert nem tudtam befogni a számat. Minden megbeszélés nélkül léptem, ami nagy valószínűséggel egy hatalmas eséssel fog járni. Falat húztam fel Aaron és az apja közé, mindezt miért? Kicsinyes bosszú? Vagy a vágy, hogy a földbe tiporjam Eric Wright-ot? Vagy védelmezési ösztön, amiért meg akarom védeni ettől az embertől Aaron-t? Egyáltalán ezzel megvédem Aaron-t vagy még inkább belöktem az apja kegyetlenségébe? Az Isten szerelmére! Hisz barátok vagyunk! Legjobb barátok, ezzel meg elbasztam mindent! Azt se tudom mi legyen a következő lépés vagy a következő mondat, amit mondanom kéne. Anyutól kapott, ezüst gyűrűmön kívül nincs egy ,,eljegyzési" gyűrű a kezemen. Nincs semmi, azt se tudom Aaron mit fog tenni, vagy épp mondani. Ha most egyedül lennék akkor valószínűleg összekuporodnék az egyik sarokba. Vagy a falba verném a fejemet. Vagy összekuporodva vágnám a fejemet a falba.

- Azért hoztam magammal, mert már ő is a családom. – félig meddig megkönnyebbülök, hogy Aaron is belemegy ebbe a rémes hazugságba. Nem feltűnően sóhajtok egyet, majd én is átkarolom Aaron-t. Még mindig ugyanazt a parfümöt használja, mint régen, és a tusfürdőjével keveredve isteni illata van.

- Ne hazudj fiú! – szegezi Aaron-nak az ujját Eric. Alex önelégülten vigyorogni kezd, és keresztbe teszi a kezét. Aaron pedig csak félmosolyra húzza a száját. Tehát vagy tudja mit csinál, vagy pedig élvezi az apja teljes kiakadását.

- Miért tenném? Azért, hogy ne kelljen erre a nyamvadt találkozókra járnom? Ha ezt Allie meg is tudná akadályozni, akkor is járnék. Anyu és Dawn miatt. Egyedül miattuk. – húzza össze a szemét az apjára. Az apja állja a pillantását, nekem pedig egyre inkább liftezik a gyomrom, és bármelyik pillanatba elhányhatom magam.

- Teljesen biztos, hogy hazudik! Ugyan már! – rázza hitetlenkedve a fejét Alex. Elmosolyodom a reakcióján, és kezdem érteni Aaron miért szórakozik ennyire jól a reakciójukon. Most ő, illetve, mi húzzuk fel őket. Alex reakciója visz mindent. Az öccse hamarabb elért valamit, mint ő maga. Mikor ebbe a házba jártam, mindig azt hallottam az apjuk szájából, hogy a fiúknak hamar kell házasodniuk. Ha kettesbe lennék, akkor hangosan nevetnék Alex arc kifejezésén. – Csak jobb akarsz lenni valamibe. Egy kegyes hazugság, hogy te eljegyeztél valakit nem nehéz megjátszani. Azon se csodálkoznék, hogyha lefizetted volna, hogy játssza el a kis jegyesedet. – Aaron elengedi a derekamat. Azt hittem először azért, hogy ő lépjen Alex elé, de nem. Azért engedte el, hogy szabad utat biztosítson nekem és, hogy én húzzak be egyet Alex-nek. Meg is történik. A tenyerem hangos csattanása visszhangzik a dolgozószobába.

- Nem vagyok holmi szajha, akit felbérelhetnek! – állok meg fenyegetően előtte. – Csodálkozom, hogy te még nem tetted ezt meg. – teszem keresztbe a kezemet. Alex összehúzza rám a szemét, majd meg is indul felém. Aaron elém áll, és megfogva Alex vállát hátrébb löki. Mit akart csinálni? Nekem esni? Verekedni?

- Mikor lesz az esküvő? – összehúzom a szemöldökömet. Eric csak így elfogadta? Semmi kérdés, semmi kötekedés? Ujjait az asztalon kopogtatja, majd magához húzza a kristálypoharat.

- Jövő nyár. – jelenti ki Aaron egyszerűen, én pedig igyekszem nem nagyokat pislogni, vagy feltűnően megdöbbeni. Jövő nyár? Az közel van. Azt hittem valami olyat fog mondani, hogy miután lediplomáztunk, vagy hasonló. Jövő nyár. Kevesebb, mint 8 hónap. Bármennyire is számolgatok, mindig az jön ki, hogy az közel van. Vészesen közel. Aaron kézen fog, és nem várja meg, hogy valamelyik féleszű ezt kommentálja, elindul velem, köszönés nélkül a dolgozószobából. Az emeletre vezet. A második ajtóhoz, ami az ő szobája. Belépve bezárja magunk mögött az ajtót, én pedig abba a pillanatba fordulok hozzá magyarázkodni. Aaron felemeli a mutatóujját ezzel elnémítva, majd a fülére mutat. Igaz. Itt még a falnak is füle van. Fogom magam és elkezdek keresni egy papírt és egy tollat. Miután sikeresen is találtam egyet az íróasztal fölé hajolva elkezdek írni. Aaron a vállam fölött nézi, mit firkálok.