1.

242 25 2
                                    

Aznap este kezdődtek a rémálmaim.
Egy erdőben voltam. Kicsit távolabb két hatalmas farkas úgy marcangolta egymást, mintha nem lenne holnap. Az egyikük fogát mélyesztette a másik nyakába, azzal a feltehető szándékkal, hogy életét kioltsa, mindeközben vicsorgásuk, morgásuk zaja arra késztetett, hogy földbe gyökerezett lábbal álljak, és csak kívülről szemléljem az eseményeket. Nem mertem moccanni, mi van, ha felhívom magamra a figyelmüket, és én leszek aztán a prédájuk?

A félelemérzet csökkentével lábam elemeltem a talajtól, feléjük rohantam, hogy köbeavatkozzam. Meg kellett állítanom őket. Nem hagyhattam, hogy megöljék egymást. Valami arra ösztönzött, hogy ezt tegyem, ez a helyes lépés. Minden mozdulattal egyre elfogott a kétség, hogy tán sosem érek oda, akárha lassított felvételben lennék.

Hirtelen felültem az ágyban. Ziháltam, remegtem, és le voltam izzadva. A szívem hevesen vert. Ránéztem a telefonomra. Háromnegyed tizenkettőt mutatott a kijelző. Ez azt jelentette, hogy perceken belül itt a születésnapom. Tizenhat éves leszek.

Próbáltam csillapítani a remegést, és helyre állítani a szívverésem. Hogy lenyugodjak, előkotortam a karkötőmet, amelyet még a nagyapámtól kaptam, vékony bőrszíjon fából faragott farkasmedállal. A hatodik születésnapomra, emlékszem azt mondta, elűzi a rossz álmokat, gondolatokat, és ez megnyugtatott. Addig szorongattam, amíg a légzésem visszaállt a megszokott tempójára. Éjfélt is ütött az óra, mire sikerült visszaaludnom, azzal az erőt adó gondolattal, hogy pont betöltöttem a tizenhatodik évemet.

Másnap reggel autó dudálásra ébredtem. London utcáin már kora reggel nagy volt a nyüzsgés. Megszoktam, hogy ilyen zajosak a reggelek. Valaki kopogott az ajtón, és belépett anya és apa.

- Boldog Születésnapot! - kiáltották kórusban.

Ezek az én szüleim. Sally és William. Az anyukám a sarki virágboltban dolgozik, az apukám pedig ügyvéd. Gyakran nincs itthon, sokat dolgozik.

- Köszönöm! - mondtam még kissé álmosan, de mosolyogva.

- Na? Megnézed az ajándékaid? - kérdezte nevetve Apa

- Persze mindjárt megyek, csak felöltözök. - mondtam.

Anya és Apa kimentek a szobából. Tippem se volt mit kaphattam tőlük. Izgatottan felöltöztem, és már rohantam is le az emeletre a nappaliba. Apa ünnepélyesen állt, kezében a tortával, amelyen egy tizenhatos számú gyertya díszelgett, mellette egy csillagszóróval. Anya mellette állt ugyan olyan ünnepélyesen, kezében ajándék tasakkal. Elénekelték a Happy Birthday dalt.

- Fújd el a gyertyát! - biztatott Anya.-És kívánj is valamit!

Becsuktam a szemem, és kívántam. Azt kívántam, hogy minden nap ilyen szép legyen, és hogy a családom örökké így maradjon. Együtt. Majd elfújtam a gyertyát.

- Nagyon Boldog Születésnapot kicsikém! - mondta Anya, azzal átadta az ajándék tasakot.

Bele néztem. Volt benne egy szép ruha, egy fényképezőgép és egy könyv. Mindennek nagyon örültem.

- Nagyon köszönöm! - mondtam, azzal átöleltem anyáékat.

- Még egy ajándékod hátra van. Csak egy kis apróság. Hogy mindig eszedbe jussunk, ha távol vagy. - Anyának elcsuklott a hangja miközben ezt mondta.

Apa közben elő vett egy képet, ami egy gyönyörű keretben volt. Mi voltunk rajta. A fénykép nemrég készült rólunk. Magamhoz öleltem őket mégegyszer. Bár nem értettem Anya miért beszél úgy, mintha menni készülnék valahova. Végül is, lehet hogy egy meglepetés tábor, vagy ilyesmi. Anya mindig is nehezen viselte ha nyáron elmentem valahova.

Össze pakoltam az ajándékokat, és megreggeliztünk. A kedvencem volt: rántotta pirítóssal. Desszertnek megettük a tortát.

Reggeli után a szobámba siettem, és rá néztem a mobilomra. Persze nem lepett meg, hogy a suliból senki sem köszöntött fel. Kivéve Zoét. Zoé mindig gondolt rám. Ő talán az egyetlen az osztályból, akivel jóban vagyok. Mosolyogva nyitottam meg az üzenetét:

,,Boldog Születésnapot Rosalee! Legyen szép napod! ♡"

Vissza írtam neki:

,,Köszönöm!!:)"

Csak ennyire jutott időm, mert anyáék már hívtak is. Lesiettem.

- Kicsim van még egy meglepetésünk! - mondta vidáman Apa,és kacsintott egyet. - Elmegyünk egy családi kirándulásra a születésnapod alkalmából. Na mit szólsz? Mindig is szeretted a természetet. És ki néztünk egy gyönyörű kilátót.

- Jaj de jó! Köszönöm! Már alig várom. Mikor indulunk? - kérdeztem.

- Most azonnal! - vágta rá Apa. - Készülj gyorsan!

Nagyon örültem a hírnek. Imádtam a természetben lenni. Mindig is. De most valahogy még jobban hívott. Már épp elindultam volna, amikor meghallottam anyáék beszélgetését.

- Biztos jó ötlet éppen most? - kérdezte Anya.

Némi aggodalmat véltem felfedezni a hangjában.

- Biztos, ne aggódj! - mondta Apa.

Ezután már kényelmetlenül éreztem magam, hogy hallgatózok, ezért fel mentem a szobámba. Miért ne lenne jó ötlet? Nem nagyon értettem. Mindegy.

Gyorsan fel vettem egy túrázásra alkalmas nadrágot, és pólót, majd zsebre dugtam a telefonom, és indultam le. Anyáék is túra öltözetben vártak. Majd beszálltunk a kocsiba, és elindultunk.

Teliholdحيث تعيش القصص. اكتشف الآن