Telihold

8.

Sokáig bolyongtam az épületben, mire megtaláltam a szekrényem. Út közben sok diákkal találkoztam, akik iskolai egyenruhát viseltek; a lányok egy fekete csinos cipőt, egy fehér harisnyát, egy fekete szoknyát, és egy fehér inget, amin az iskola címere díszelgett. A fiúk is hasonlót, csak rajtuk egy más fajta cipő, és szoknya helyett nadrág volt.

Bele néztem a szekrényembe. Egy kis polc volt benne, meg egy ruha akasztó, amin egy válfa volt, rajta az iskolai egyenruha.

-Azt hiszem, melletted van a szekrényem.-szólalt meg váratlanul egy hang.

Kivettem az egyenruhám, becsuktam a szekrényem, és megnéztem ki szólt. Egy velem egykorú lány állt velem szemben. A haja fehérre volt festve, a vége pedig feketére. A szeme vihar szürke volt.

-A tanítás négy napja elkezdődött.-mondta gúnyosan.-Victoria Gelbero vagyok.

-Én Rosalee Taylor...

-Kérdeztem?

Csak most vettem észre a mögötte álló két lányt, akik erre nevetni kezdtek.

-Szánalmas.-mondta.-Gyertek csajok, menjünk!

Azzal elvonult udvarhölgyeivel. Megvontam a vállam.

,,Victoriával nem leszünk jóban, az biztos"-gondoltam.

Elindultam a bejárati csarnok felé. Amikor oda értem, megszólítottam egy nálam idősebbnek tűnő lányt, akinek barna rövid haja, és szemüveges volt.

-Bocsánat!-kezdtem.

Felém fordult.

-Meg tudod mondani nekem, hogy...-folytattam, de közbe vágott.

-Ó várj csak! Te is egy újonc vagy, ugye? Nagyon örülök! A nevem Chasey Davis, az iskola újságírója, igyekszem minnél több idén kezdett tanulóval riportot készíteni, szóval kérlek válaszolj a kérdéseimre! Ígérem, meg fog jelenni a Wolfdors heti lapjában!-mondta izgatottan.-Mi a neved?

-Rosalee Taylor, de...

-Oké!-mondta, azzal le jegyzetelte egy kis noteszbe.-Az első átváltozásod napja?

-Őszintén fogalmam sincs.-mondtam, és nagyot sóhajtottam.

Egy pillanatra rám nézett a szemüvege felett, majd folytatta. Fel sem nézett miközben kérdezett.

-Mikor születtél?

-Július húszonegyedikén.-válaszoltam.

-A nyári napfordulón!-jelentette ki.-Mi a képességed? Úgy értem, mi vagy?

-Pajzs.-mondtam zavartan.

Megállt a ceruza a kezében, és fel nézett.

-A pajzs nagyon ritka...Azta!-mondta.-Te leszel a szalagcím! Egy pajzs érkezett az iskolába.

-Figyelj! Nagyra értékelem, hogy riportot készítesz velem, de azt szerettem volna megtudni, hogy hol vannak a szobák.

-Jaj ne haragudj! A riport lelkek ilyenek.-mondta nevetve.-Gyere! Megmutatom, hol van a kollégium.

Azzal át vette tőlem a bőröndömet, és elindult kifelé az iskolából.
Mindent elmondott az iskoláról. Nem is lepődtem meg, hogy miket tud, hiszen ő volt az újságírója a Wolfdorsnak.

-Például most érkezett szintén Victoria is. Ugyan csak négy napja tanul itt, de máris hírnévre tett szert. Nem tudom találkoztál e vele.-sandított rám.

Biccentettem.

-Sajnos találkoztam. Egymás mellett van a szekrényünk.-mondtam.

Bementünk az erdőbe. Egy kis ösvényen baktattunk.
Kis idő múlva kibukkant a fák mögül egy hasonló épület mint a Wolfdors. Oda sétáltunk egy kis ösvényen a bejárathoz. Hirtelen megint éreztem azt a valamit. Hátra fordultam, és ott volt ő. A fiú, akit ha meglátok, nagyon különös érzés fog el. Csak egyszer láttam, mégis úgy érzem, mintha kötődnék hozzá.