Rosalee élete teljesen átlagos egészen a tizenhatodik születésnapjáig. Ez a nap nem várt meglepetéssel kecsegtet: egy tragédia véget vet családi kiruccanásának, és hirtelen a Wolfdors Akadémián találja magát. Az iskola falain belül vérfarkasok járk...
A napok gyorsan teltek a Wolfdorsban. Vészesen közeledett az első átváltozásom napja, amit kicsit izgatottan, de vártam.
Minden este rémálmok gyötörtek, melyek egyre valóságosabbak és rémísztőbbek voltak.
Az egyetlen dolog, ami elvonta a figyelmemet erről, az a Tháliával töltött idők voltak, meg persze a tanulás. Thália lett a legjobb barátnőm. Úgy éreztem, rá mindig számíthatok.
Victoria igyekezett keresztbe tenni nekem, valamiért nagyon utált. De az érzése kölcsönös volt.
Mrs. Schott-tal jól haladtunk, egyszer már sikerült egy hibátlan pajzsot teremtenem, de nem tarthatott tovább két percnél, mert utána ismét elájultam.
Chasey még dolgozott a cikken, melynek -nagy örömömre- valószínűleg én leszek a szalagcíme.
Mr. Bones kifejezetten utált engem, és megállapítottam, hogy én is őt. A kémia volt az a tantárgy, amit teljes szívemből gyűlöltem. Thália próbálta megszeretettni velem, amiért nagyon hálás is voltam neki.
A legszórakoztatóbb óráink Mr.Pyarroni-val voltak, aki a számtan tanárunk volt.
Jaxon látványosan került engem, és én is őt. Meg akartam érteni mi történik közöttünk.
Egyszóval, tökéletesen kezdtem beilleszkedni az új otthonomba.
Aznap épp Mrs.Schott-hoz igyekeztem képességtanra, amikor váratlanul bele ütköztem valakibe a folyosón.
-Bocsánat.-nyögtem és felnéztem.
Egy vörös hajú lány állt előttem. A szeme mélykék, és már-már ilyesztően átható.
-Semmi baj.-suttogta.
Kissé megborzongtam. Nem tudom miért. Valahonnan ismerősen csengett ez a hang...
-Luna Swam vagyok. Még nem láttalak. Idén kezdtél?-érdeklődött, és már-már zavarba ejtően fürkészte a szemem.
Bólintottam.
-Rosalee Taylor vagyok.
A meglepetség tükröződött az arcán.
-Akkor már hallottam rólad.-mondta sejtelmesen. -Az iskolában mindenki rólad beszél. A pajzsról.
,,Ezt azért jó tudni"-jegyeztem meg magamban.
-Hát örülök, hogy össze futottunk...de nekem most mennem kell...-mondtam, és elindultam.
Éreztem, hogy ahogy távolodok, a tekintete szinte lyukat fúr bennem. Kicsit megszaporáztam a lépteim, és végre valahára kiértem az iskola falain kívülre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Este úgy gondoltam, elmondom Thálianak a nyugtalanító álmaimat.
Az álmom minden részletéről alaposan beszámoltam neki. Amikor a beszédem végére értem, némi rémületet véltem felfedezni a hangjában.
