Telihold

9.

Az ébresztő pittyegésére ébredtem. Ma lesz az első napom a Wolfdorsban! Izgatottan kikászálódtam az ágyból. Thália is akkor kelt fel.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt Thália! - köszöntem.

Felöltöztünk. Isla és Dorothy már nem voltak a szobában.

- Hol van Isla és Dorothy? - kérdeztem, miután kiléptünk a folyosóra.

- Á ők mindig hamar kelnek. Fogalmam sincs, mit csinálhatnak. - vonta meg a vállát Thália.

Végig mentünk a folyosókon, közben óra rendjeinket nézegettük.

- Jaj de jó! Egy csomó óránk együtt lesz! - mondta örömmel Thália.

- Igen! - mosolyogtam.

Kiértünk az épületből, végig capplatunk az ismerős erdei ösvényen, és végre megpillantottam a Wolfdorst. Valahogy a hely mindig bizakodással töltött el. Biztonságot éreztem, ha megláttam. És valahogy tudtam is; biztonságban vagyok itt.

Ekkor az álmom jutott eszembe; a lány és Tumatu. A Wolfdorsról beszéltek. Nyugtalanított. Újra és újra felidéztem, hogy pontosan emlékezzek minden részletre.

Valaki hirtelen oldalba lökött, mire én elvesztettem az egyensúlyom, és majdnem hátra estem.

- Jaj bocs! - szólalt meg egy hang.

Felnéztem. Egy fiú állt mögöttem.
- Semmi baj.

- Amúgy Max Roberts vagyok. Te is új vagy? Eddig nem láttalak.

- Igen. Rosalee Taylor vagyok.

Thalia aggódva nézett rám.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Persze! - mondtam.

Thália végig mérte Maxot, majd rám nézett.

- Gyere menjünk! Még a végén elkésünk! - azzal elrángatott.

- Miről beszélgettetek? - tudakolta.

- Csak bemutatkozott, ilyesmi. - mondtam.

Beértünk az iskolába.

- Nos, az én szekrényem arra van! - jelentette ki. - Találkozunk kémián.

- Oké!

Azzal elment. Én is oda baktattam a szekrényemhez. Kivettem belőle a kémia felszerelést, majd elindultam a terem felé. Olyan érzésem volt mintha valaki figyelne. Minden lépésemet szemmel tartja. De aztán elhesegettem a dolgot, mivel megszólalt a figyelmeztető csengő. Megszaporáztam lépteim, nehogy elkéssek.

Betopantam a kémia teremben. Thália ahogy ígérte, már ott volt, és leghátul foglalt egy helyet.

Gyorsan hátra mentem, de amilyen szerencsétlen lehetek, út közben megbotlottam valakinek a táskájában.

- Bocsánat - szóltam.

- Nem tudsz figyelni? - morgott rám a táska tulajdonosa.

Megdermedtem, és rá néztem. Jaxon Black volt az.

- Bocs. - mondtam neki mégegyszer.

Ekkor belépett a tanár, Mr.Bones.

- Meg tudhatom, Taylor kisasszony miért nincs a helyén? - kérdezte.

Dühösen néztem Jaxonra, és a hülye táskájára. Miért kellett az út közepébe tennie?

- Elnézést tanár úr. - motyogtam, és a helyem felé vettem az irányt.