𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑒𝑙𝑒𝑣𝑒𝑛ɞ

Egy száll törülközőben állok a szekrényem előtt úgy kb, tizenöt perce. Nem tudom, hogy mit kéne fel vennem. Persze tudom, hogy ez nem egy randi, de akkor is jól akarok ki nézni.

Arra gondoltam, hogy ki bújok a komfortzónámból és ki próbálok valami olyat amit ezelőtt nem. Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok valami nagy divat szakértő. Én kényelmesen öltözködöm, és nem is szoktam sok időt tölteni a ruhákkal. Általában mindig valami világos barna nadrágot választok, egy fehér kényelmesebb inggel, és valami barna mellénnyel, hogy azért mégis passzoljon.

Most viszont valami menőbbet akartam. De mivel nekem nincsenek ilyen ruháim, ezért írtam Jiminnek, hogy hozzon el párat, ami remélhetőleg jó is rám. Jiminie imádja a ruhákat, és a divatot, tudtam, hogy örülni fog, ha ide hívom segíteni.

Addig is felkaptam egy rövid gatyát és lementem a konyhába, a szüleimet keresve. Szólnom kell nekik, ha szó nélkül megyek el akkor apám nagyon ki fog bukni.

- Fiam, igazán jól nézel ki, de azért kapj fel valami pólót. Nem a strandon vagyunk.- néz végig rajtam édesanyám, de én csak leintem őt.

- Mindjárt felöltözöm anya, mert elmegyek, azért jöttem, hogy szóljak.- néztem inkább apámra. Anya nem bánná, ha nem szólnék neki. Persze ő is jobban örül annak, ha tudja hol vagyok, mert úgy egy fokkal nyugodtabb, és nem aggódik annyira, de nem szólna, ha mégis szó nélkül mennék el itthonról. Az apám viszont más tészta.

- Hova készülsz, fiam?- néz fel rám szemüvegen keresztül. Hangja mély és rekedtes, lehetetlen neki ellent mondani.

- Egy barátom bukásra áll matekból, és felajánlottam neki, hogy segítek, vele találkozom.- mondtam el őszintén, azt a kis részletet ki hagyva, hogy ez a barát a kiszemeltem is egyben.

- Jimin?

- Nem Jimin. Yoongi a neve, ő is az egyik barátom a suliból.

- És miért neked kell korrepetálnod? Neked is van elég tanulni valód. Arra használd az időd, hogy te tanulj, ne másokra pazarold!- csapja el rólam a fejét, ami annyit jelent, hogy ezzel le is zárta a beszélgetést és húzzak a szobámba tanulni.

Utolsó esélyem maradt. Segítség kérően anyára pillantottam, és a szememmel próbáltam üzeni neki, hogy segítsen kicsit.

- Édesem, hadd menjen, még korán van, bőven jut idő neki is a tanulásra.- simít vállára, és ez általában mindig be szokott válni.

- Már megígértem neki apa, és nem akarom megszegni az ígértem.- segítettem még rá én is, és már tudtam, hogy ezzel nyert ügyem lessz, mivel az apám egy becsületes ember, és neki sokat számít, ha valaki a szavát adja, vagy ha ő ígér meg valamit, azt meg is teszi, nem szereti megszegni a szavát.

- Rendben, elmehetsz, de még tíz előtt itthon legyél!- sóhajt végül.

- Ezaz! Köszi apa, és neked is anya.- mosolyogom rájuk. Apa csak leint, anya pedig egy kacsintás kíséretében zavart a szobámba, hogy öltözek fel végre.

Épp elhaladtam a bejárat előtt amikor is meghallottam a csengő hangját. Ez Jimin lesz!

- Szia, Tae.- mosolyog rám, majd meg sem várva, hogy én is mondjak egy szót, arrébb tol az ajtóból le veszi a cipőjét és a felesleges ruhákat, majd betessékeli magát.

- Neked is szia, drága barátom.- csukom be az ajtót, majd utána megyek. Jimin hátán egy hatalmas háti táska volt, ami szemmel látszott, hogy nagyon megvan tömve, gondolom ruhákkal.

A szobámba érve, az ágyra helyezte a táskát, majd azt ki nyitotta és az ágyamra szórta a benne lévő ruhákat.

- Minek ennyi ruha?- nézek rá értetlenül. Rengeteg ruhát hozott ez a hülye.