𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑡𝑤𝑜ɞ

A házukhoz hamar megtettük az utat, az autóban semmi nem történt, kussban voltunk mindketten.

Csak egy pötit volt kínos.

Most a hatalmas házuk előtt állok, Jungkook hátra ment le tenni az autót és azt mondta, hogy várjam meg. Mondjuk ezt nem is kellett volna mondania, nélküle egy lépést sem megyek, és biztos be van zárva az ajtó szóval egymagam úgysem tudok be jutni a házba.

Mivel semmit nem tudok csinálni, unalmamban a házat bámultam, minden kis szögletet meg néztem, és ahány helyre pillantottam, mindig ugyan az a szó jutott eszembe. Ez a ház, gyönyörű.

Majd egyszer csak a semmiből hangok ütik meg a fülem, és nem abból az irányból jön amerre Jungkook van. Jobb oldalra pillantok, és amint meglátom mi közeledik felém, egy enyhe szív infarktus ér engem.

Egy hatalmas kutya. Úgy rohan felém mintha az ételét látná maga előtt. Pánikomban hátra felé kezdtem el lépkedni, de eszem ágában sem volt el futni, mert akkor tuti, hogy lerágna.

- Jungkook.- ejtem ki a nevét, de ez félelmemben nem sikerül olyan hangosra, így még csak nem is reménykedem benne, hogy meghallotta a hangom.

Mire észre veszem magam már nagyon közel van hozzám, és mielőtt tenni tudnék valamit, egyenesen rám ugrik. Ijedtemben kiáltok egyet, és el is esek a kutyával együtt.

Már vártam a halálom, teljesen fel is készültem rá, de az nem következett be, helyette nyaldosni kezdte az arcom, ami először meglepet, pár pillanat után viszont nevetve simogattam meg a fejét.

- Bam!- jelenik meg ő is. A hatalmas kutya mintha meg sem hallotta volna gazdija parancsoló hangját, tovább játszadozott velem.

- Bam, nem szabad!- jön oda és nyakörvétől meg fogva, lehúzza rólam.
- Rossz kutya!- mutat rá dorgálóan, amire Bam bűnbánóan le is hajtja a fejét.

- Jól van, menj a helyedre.- simogatja meg, és el is küldi, amit Bam szófogadóan meg is tesz.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy nincs kikötve, biztos úgy felejtettem.- nyújtja felém kezét, mivel én még mindig a földön ültem.

- Semmi baj.- pattanok fel, és elkezdem le porolni magam.

- Nem esett bajod?- kérdésére rá kapom a fejem, és amikor meglátom aggódó pillantását a szívem egy nagyot dobban mellkasomban.

- Nem, ne aggódj.- mosolyodom el, akaratlanul.
- Nagyon aranyos kutya, előbb azt hittem, hogy meg akar enni.- kuncogom.

- Ártalmatlan. Ne tévesszen meg, hogy ilyen nagy, még kiskölyök és nagyon szeret játszani.- mondja közben a bejárat felé vesszük az irányt.

- Mennyi idős?

- 6 hónapos.

- Csak?- döbbenek meg. 6 hónapos és már hatalmas.

- Igen, ő ilyen fajta, de azt hiszem ennél nagyobbra már nem fog nőni.- erre bólintok párat, majd Jungkookie után én is leveszem a cipőmet és a kabátomat.

- Én is szerettem volna egy kiskutyát, imádom őket, de apáék soha nem engedték meg.- húzom el a szám vissza gondolva, hogy mennyit könyörögtem egy kiskutyáért a szüleim még sem engedték, hogy legyen egy nekem.

- Bammot szeretgethetet, amennyit csak akarod.- mondja egy lágy pillantással, ezzel újra megdobogtatva szívemet.

- Így is lesz!- jelentem ki szélesen el mosolyodva, amit halványan ő is viszonoz.

- Kérsz valamit inni, vagy enni esetleg?- mutat a konyha irányába. Megköszönve a gesztust utasítom vissza.
- Akkor menjünk fel.- indul meg a lépcső felé, én meg mint egy igazi kiskedvenc, izgatottan követem őt.