𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑡ℎ𝑟𝑒𝑒ɞ

Iszonyat fejfájásra keltem, soha életemben nem fájt a fejem egyből amint kinyitottam a szemeim, most még is az volt az első dolgom, hogy oda kaptam a kezem és nyöszörögve vissza nyomtam fejem párnáim közé.

Nem is értettem, hogy miért fáj, mivel nekem nem szokott, majd bevillant a tegnapi nap. A koncertre tisztán emlékszem, és arra is, hogy oda megyünk arra a szórakozó helyre, elkezdünk iszogatni, és én meg jól be is rúgtam. Arra a srácra is emlékszem, akit Jungkook szinte kitépett a karjaimból és haza is hozott.

Hirtelen kipattannak szemeim, felugrok az agyból, lüktető fejemmel nem is törődve, és a hatalmas tükröm elé állok. Még mindig csak egy alsó fedi testemet, pont ahogy este is miután levetkőztem, csak egy valami volt más. A nyakam és mellkasom tele van szívás foltokkal.

Kezeimmel végig simítottam magamon, az egyikkel a nyakamon lévő foltokon, a másikkal pedig a mellkasomon. Majd ajkaimon is végig simítottam ujjaimmal.

- Ezt jól elbasztam...- motyogom tükör képemnek.

Nem hiszem el, hogy az alkohol ilyen hatással volt rám. Nem tudtam vissza fogni magam... Annyira vágytam rá, hogyha nem csókolt volna meg az éjjel még sírni is tudtam volna.

Egész éjjel, órákon át csókolóztunk... Emlékszem, hogy róla is lekerült a pólója, végig csókoltam a felsőteste minden egyes pontját, és ő élvezte, akárcsak én.

De, akkor miért nem maradt itt...?

Amint ez a gondolat átfut agyamon, a tükörből az ágyamra pillantok, és szívem fájdalmasan dobban egyet. Biztos megutált. Én nem akartam, hogy ezt megtudja rólam, vagyis de, de nem ilyen hamar, és nem így.

Szomorúan vissza mentem az ágyamhoz, vissza feküdtem, és úgy gondoltam alszom egyet, de folyton a tegnap este járt a fejemben. Ahogy simogatjuk egymást, ahogy Jungkook végig nyal nyakamon, és az egyik neki tetsző helyen meg is szívja azt fogaival is rásegítve kicsit.

- Ahh...- sóhajtok becsukott pillákkal.

- Ez biztos látszani fog.- suttogja bőrömre, rápuszil a megkínzott helyre és tovább halad lefelé a kulcscsontomig.

Hajába túrva hagytam, hogy csináljon velem azt amit csak ő akar, és még az sem érdekel, ha megfog látszani másnap ennek a nyoma. Jungkooknak van gyakorlata ebben, ezt ezekből a csókokból is érezni lehet, tudja, hogy mit csinál, és ezzel elveszi az eszem.

- Én is akarom...- motyogom arra utalva, hogy én is szeretném őt végig csókolni. Nem is kell neki kétszer mondani, lekapja magáról pólóját és felhúz magához.

- Részeg vagy.- túr bele hajamba mindkét kezével kicsit megemelve fejem, hogy ránézzek. Ellököm kezét, és már tapadnék is rá kidolgozott hasfalára, de elnyom magától a nyakamra téve kezeit. - Nem lenne szabad ezt csinálnunk.- ellenkezik, közben testével egészen mást mond nekem. Kezével simogatja a bőröm és nem is húzódik el tőlem, ő is úgyanúgy vágyik rám, ahogyan én őrá.

- Ne kínozz már....kérlek, Jungkook.- néztem fel rá könyörgően. Nem mondott semmit, elmosolyodott és megcsókolt.

A fejem égni kezd ahogy lassan villannak be a tegnap éjjel történtek. El sem hiszem, hogy azt Jungkookkal éltem meg... A szívem a szokásosnál is őrültebb most, és a hasam sem hagy nyugton, folyton bele nyilall, de még is jó érzés. A libabőr is végig fut gerincemen amint arra gondolok, hogy végig simított rajtam szinte mindenhol, de a csóknál és a tapogatásnál tovább nem mentünk aminek örülök.

Vajon ő mit gondol most? És az éjjel? Érzett valamit, vagy csak szimplán jól érezte magát?

Az én számomra felejthetetlen lett a tegnap éjjel... Ő biztosan nem így gondolja, hisz még csak el sem köszönt tőlem, és írni sem írt, már megnéztem. Mit csináljak? Tegyek úgy mint aki nem emlékszik? Dehát tele vagyok szívás foltokkal, nem csinálhatok úgy mint aki nem emlékszik, a testemen egyértelmű minden.

Féltem, hogyha megtudja, hogy meleg vagyok akkor soha többé nem fog szóba állni velem, és a suli előtt is lefog járatni, erre meg ő lep meg engem. Talán ő is meleg lenne?

- Ahh, ebbe csak még jobban bele fájdul a fejem.- motyogom és fel is állok az ágyból.

Lekell fürödnöm és egy gyógyszer is jól jönne, mert a fejfájás sehogysem akar békén hagyni, Jungkook meg csak most még jobban megfájdítja a fejem azzal, hogy csak így itt hagyott rengeteg kérdéssel.

A szekrényemhez mentem, arra gondoltam, hogy most valami vékonyat veszek fel mert jó idő van, de eszembe jutott a nyakam ami tele van foltokkal, szóval garbót kell felvennem. Egy fehéret választottam, egy krém színű nadrággal, még kivettem alsót és törölközőt és már mentem is be a fürdőbe.

Ezt megkell beszélnem Jiminievel, mert bele őrülök, meg persze Jungkookkal is beszélni szeretnék, kíváncsi vagyok ő hogy áll hozzá. Nem leszek köcsög, ha ezek után már nem akarni fog szóba állni velem akkor megfogom érteni.

Bár ha bele gondolok ő sem ellenkezett...

Akkor én miért is legyek elnéző? Ugyan úgy akarta mint én, nem mondhatja azt sem, hogy részeg lett volna, mert emlékszem, hogy azt mondta, hogy nem részeg. Én ráfoghatom az egészet a részegségre, de nem akarom még bonyolultabbá tenni ezt az egészet. Ha azzal fog jönni, hogy ő nem bírja a melegeket akkor esküszöm megverem!

Úgy döntöttem, hogy bele fekszem a kádba, mert az mindig lenyugtat, és iszonyat jól esett a meleg víz most a testemnek, és az elmémnek is.

Azért félek egy kicsit tőle...

Mi van, ha veszekedni fog mert rámásztam? Én kezdeményeztem a csókot, én nyomultam rá, nem padig fordítva.

- Ahj, annyira hülye vagyok.- sóhajtok és teljesen elmerülök a kádban, menekülve gondolataimtól.

Nem töltök sok időt a vízben, még pár percig áztatom magam, majd jól le mosom magam mindenhól és már szállok is ki. Miután megtörölköztem és felöltöztem, beállok a tükörbe megmosom a fogam, bekenem az arcom szokásos krémemmel és a hajam kezdem szárítani.

Kicsit ezekkel sikerült is elterelnem gondolatom Jungkookról, viszont amint nincs már több dolog amit csináljak újra eszembe jutnak a dolgok, szóval inkább úgy döntök, hogy lemegyek a szüleimhez.

- Jó reggelt fiam, ma elég sokat aludtál.- puszil arcon Anya, amit viszonzok.

Igazából korán fent voltam, csak épp nem volt erőm még felkelni az ágyból, meg kedvem sem volt hozzá.

- Reggelt kölyök.- köszönt Apám is, biccentek felé egyet és bemegyek a konyhába, hogy csináljak magamnak egy finom teát, és bevegyek egy gyógyszert is végre.

A telefonom minden tízpercben ellenőrzöm, de mind hiába várom, nem jelentkezik. Jobb lenne, ha felhívnám Jimint, és átmennék hozzá, vagy elmennénk sétálni, tökmindegy csak beszélgessünk.

Írtam is neki egy üzenetet, hogy igyekezzen kapja össze magát mert nagyon sok megbeszélni valónk van, egyből válaszolt, nem kérdezett semmit, csak annyit mondott, hogy siet. Még megbeszéltük, hogy Jin éttermébe megyünk, mert még egyikünk sem evett, és azt mondta, hogy nagyon éhes. Én nem annyira, a gyomrom is katasztrófa a tegnapi piálás miatt és, ha most ennék fix, hogy kijönne belőlem.

Még beszélgettem kicsit Anyával és Apával, Anya szóba is hozta, hogy nem lesz-e melegem most garbóban, mert mondtam nekik, hogy Jiminnel enni megyünk, és hát azt sem tudtam hirtelen mit mondjak. A fejem égni kezdett és egyből a nyakamra kaptam a kezem, végül csak egy "nem"-et tudtam kinyögni, de még azt is dadogva.

Ez után már igyekeztem eltűnni, gyors el is köszöntem tőlük, és már mentem is Jimin elé.

Azt hiszem hosszú beszélgetésnek nézek elébe...
-----------------------------

➡✨
～♡～