𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑛𝑖𝑛𝑒𝑡𝑒𝑒𝑛ɞ

Mivel már kezdett későre járni szóltam MinJinek, hogy mostmár ideje indulnunk. Megkérdeztem, hogy mit enne szívesen, de azt mondta, hogy neki mindegy, szóval elkezdtem gondolkodni, de nem tudtam hova vigyem, Jungkook pedig bedobta, hogy menjünk el Jin éttermébe.

- "Menjünk?".- teszem fel a kérdést a pici kezét megfogva. Nem volt rossz indulat a hangomban, meglepetten kérdeztem rá.

Nem értem miért akarja velem tölteni a napot, lefogadom több száz más dolgot is tudna csinálni éppen, de ő inkább úgy döntött, hogy velem tölti el az idejét.

- Talán baj?- sétál a pici mellett, így ő középre kerül és csak kapkodja köztünk tekintetét, csendben minket hallgatva.

- Nem, csak fura.- vonok vállat szemet forgatva.

- Te nem bánod, ha veletek tartok, igaz picuri?- néz le a kis törpére.

- Mi örülnénk neki, ha te is jönnél. Igaz, Taehyungie Oppa?- fordul felém, azokkal az aranyos boci szemeivel bámulva rám. Jungkookra néztem, ő csak mosolyogva figyel engem.

- Persze, hogy örülnénk.- sóhajtom el. Mást nem is mondhattam volna.

A pici elkuncogva magát csúsztatja másik kis kezét Jungkookéba, és úgy sétál tovább. Ismét őfelségére pillantok, csak azért mert kíváncsi voltam, hogy mit reagál MinJire. Lágyan elmosolyodott, és mintha örült is volna, hogy a pici, ilyen kis idő alatt, így megszerette őt.

Melegség járta át bensőmet, ahogy őket néztem, és akaratom ellenére is megejtettem egy halvány mosolyt. Nagyon aranyosak...

Így bele gondolva, Jungkook egyáltalán nem olyan személy, ahogyan azt az iskolában pletykálják. Az igaz, hogy van egy flegma oldala, de az kinek nincs? Nekem is van, csak én nem mindenkivel vagyok az, igazából csak Jungkookkal vagyok flegma néha, de csak azért mert ő is az. De a többi hülyeséget amit róla terjesztenek, én teljesen máshogy gondolom.

Jungkook jó srác, az ő maga módján. Igaz, hogy bonyolult személyiség, de, ha valaki megismeri őt közelebbről, akkor megértenék, hogy miért érzem magam jól vele, még annak ellenére is, hogy tök idegesítő, és neki úgy adom elő, mintha a hátam közepére sem kívánnám. Ez nem így van, csak az egója miatt csinálom.

Nem azt mondom, hogy én már ismerem, de már nem is mondanám annyira idegennek. Sok időt töltünk együtt, igaz, hogy csak azért mert zongorázni tanítom, de akkor is a napom szinte vele telik el, és már nem érzem őt annyira távolinak, nem is tudom mi a jobb szó rá. Nem érzem olyan hidegnek mint a legelején, és már a bunkóságáról is kezd leszokni, szerintem ezt is haladásnak nevezhetjük.

Hogy őszinte legyek, én szeretnék a barátja lenni, de nem tudom, ha ő is szeretné. Még annyira nem ismerem, hogy megmondjam mire gondol valamivel kapcsolatban. Sőt, semmit nem tudok róla, az anyukáján kívül. Jungkook nagyon zárkózott, és titokzatos, akkor is meglepődtem amikor megosztotta velem élete legrosszabb időszakát.

- Héj, Kim!

- Igen?- térek vissza a világba.

- Folyton elkalandozol, na mindegy. Én is kocsival vagyok, szóval én azzal megyek.- int egy másik irányba, gondolom ahol a kocsijával parkol.

- R-Rendben.- simítok tarkómra, majd bénáskodva előveszem az autó kulcsát a zsebemből.

- Ott találkozunk MinJi hercegnő.- guggol le hozzá, óvatosan megcsipkedve a kis pofiját, amire hangosan nevetve reagál. - Vezess óvatosan.- jön oda hozzám, hogy ezt elmondja, és már indul is az ő autója felé. Érkezésem sem volt vissza mondani neki, hamar elsietett, csak néztem utána.