𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡𝑤𝑒𝑙𝑣𝑒ɞ

- Éhes vagy?- fordítja felém fejét mosolyogva, amint újra meghallja korgó gyomromat. Szemeim tágra nyílnak, és szégyenemben azt sem tudom hova nézzek. Ezt nem hiszem el, muszáj állandóan lejáratnom magam valamivel!

- Én n-nem, csak-

- Na, ne szégyenlősködj.- szedi össze a cuccait, még mindig mosolyogva.

- Oké.- sóhajtok. - Egy kicsit talán az vagyok.- nyögök fel szenvedve, amin Yoongi kuncogott egy jót.

Annyira jó fej...
Az asztalra könyökölve, tenyeremmel megtartva államat, figyeltem amint a könyveit, füzeteit, és író eszközeit rakosgatja el a táskájába.

Már két órája tanulunk, és már az orromból is számok folynak. De persze mindent bele adtam, hogy segítsek neki. Azt mondta, hogy én sokkal érthetőbben eltudtam magyaráztam neki, mint a tanára. Irtó jól esett amit mondott, amikor eszembe jut, nem tudom abba hagyni a mosolygást.

Nem nagyon beszélgettünk másról a matekon kívül, mert Yoongi azt mondta, hogy ez nagyon fontos lenne neki, és inkább arra figyeltem, hogy érthetően magyarázzam el neki a feladatokat, gondoltam az ismerkedést későbbre hagyjuk.

- Mit szeretnél enni?- néz rám amint kész a dolgaival.

- Hát nem is tudom.- gondolkodom el. - Nekem bármi jöhet, csak ne legyen csípős, nem bírom a csípőset.

- Rendben.- és már emeli is fel a kezét. Nem veszik észre egyből kell pár pillanat hozzá, és amint letelik ez a pár pillanat, mintha Yoongi lesápadna egy kicsit. Abba az irányba nézek ahová ő is, de nem látok semmi különlegeset, csak Hoseok Hyungot felénk sétálni, gondolom ő fogja felvenni a rendelést.

- Sziasztok. Mit hozhatok?- mosolyog ránk egy másodperc erejéig, és a kezében lévő kis füzetre néz, készen állva, hogy fel írja amit szeretnénk.

- Szia, Hyung.- mosolygok én is. Hangomra felkapja a fejét, és amint meglát egy még nagyobb mosoly terül el vidám arcán.

- Taehyungie~. Rég láttalak. Hogy vagy?- teszi zsebre a kis füzetét.

- Hyung, hisz tegnap is itt voltam.- kuncogok egy sort.

Szemem sarkából Yoongira pillantok. Nagy szemekkel, enyhén elpirulva nézi az előttünk álló srácot. Zavarban lenne? De mégis miért? Vagy lehet, hogy csak én képzelem be, ja biztos, hogy csak beképzeltem.

- Jó, igaz.- nevet hallkan, kezét a szája elé emelve. - Jungkook? Őt tényleg rég láttam már. Rendszeresen szokott jönni, mivel lusta magának kaját csinálni, és csak akkor nem jön, ha rá jön a depizés.- gondolkodik el.

Vajon ő mit csinál? Mi történhetett vele amitől ennyire magába fordult? Evett valamit egyáltalán ma? Én sem szoktam, ha rosszul érzem magam, lehet, hogy ő sem evett. Biztosan éhes...

Nem! Nem fogok aggódni érte! Egyáltalán miért gondolok rá?! Nem kér belőlem, ellökött magától, nem érdemli meg, hogy aggódjak érte.

- Taehyung, itt vagy?!- hallom meg Hyung hangját, de nem tudok oda figyelni rá. Akárhányszor Jungkookra gondolok megszűnik körülöttem minden, és csak ő jár az eszemben. De ez most nem tart sokáig, Yoongi keze rángat vissza a valóságba. Vállamra rakja, és kicsit megráz ezzel kirángatva engem a gondolataimból.

- Mi?... igen, Jungkook. Nem tudom mi van vele, én is rég beszéltem vele.- nézek Hyungra. Kicsit furán néz rám, de én csak leintem őt, vállat ránt és kérdően Yoongi felé fordul. Barátom - már ha nevezhetem így. - le adja a rendelést, és amikor mondja meg-meg akad a szava mondata közben, ami fura mert Yoongi nem az a dadogós félénk típus.