Kicsi kezem teszem
gyűrött arcomra. Ölelem
magamat magammal,
létező haraggal
küzd kicsi testem.
Kicsi ujjammal festem
gyomrom tartalmát,
belem anyagát
barbárságból kóstolom:
finom. Hajamat fonom
szomorú párnámra,
kicsi testem átfázva
sírja tüdőm dalát.
Fejem kicsi agyát
sérti saját magam
kicsi teste, hagytam
fájni kicsit.
Lehetne nagy tenyerem.
Nagy végbelem
percek alatt rajzolnám
körbe és gondoznám
nagy szám cserepeit
is. Nagy testem örömeit
ünnepelném nagy vacsorával.
Meglepném káposztával,
finom szalonnával
és édes pityókával.
Ha nagy lenne testem
és őt követné lelkem
is, nagy szívem kacagna
és mosolyra fakadna
minden reggel. De
este van és én egyre
kisebb vagyok.
YOU ARE READING
Szó-takaró
Poetrysaját verseim egy nagy csokorban. személyes pillanatnyi szenvedéseim, szavak, amik magukba ölelik az életem és azt, ahogy látom s nézem a világot.
