Szó-takaró

szeret, nem szeret

Szirmaim tépem:
szeret, nem szeret.
Babonának élem
az élet-szelet
fogalmat,
ami olyan, mintha fogamat
húznák. Fájó térd-kalácsom
tésztáját eszed,
mintha kalapácsod
döfné szép kezed
az én hátam gerincébe.

Szeret, nem szeret,
szeret, nem szeret.
Járok ide-oda a szobában,
majd leülök. Ismét felállok,
és sétálok. Kómában
lehetek, vagy találok
értelmet a semminek?
Ráncos egy fecninek
tűnik a város
és minden káros
arcnak nyálat köpnék
az arcába. Löknék
rajtuk kettőt, hogy érezzék
azt, amit én.

Szeret, nem szeret.
Érzem vállamon a szelet
fújni és a cseppet a felhőből.
Te pedig teljes erődből
ordítasz, én meg gondolkozok
azon, hogy szeret vagy nem szeret.
Addig agyalok míg vág az eszem, etet
engem agyam a véremmel.
Ki vele, minden fényeddel
és csillogásoddal együtt szeretsz?
Szeret vagy nem szeret?