A boldogtalan boldogságot iszom
fröccsnek álcázva. Apámat hívom,
jöjjön értem, mert nem bírom
tovább tettetni és már úszom
a görcs hivatlan köreit. A falon
ferdén áll a festmény, úgy hagyom,
mert ha fejem elfordítom,
egyenes.
Eltörtem a boros poharam.
YOU ARE READING
Szó-takaró
Poetrysaját verseim egy nagy csokorban. személyes pillanatnyi szenvedéseim, szavak, amik magukba ölelik az életem és azt, ahogy látom s nézem a világot.
