THE GIR-L (befejezett)

8. fejezet

A válaszadás lehetősége abban a pillanatban abba marad, mikor a Royal tesók közül valaki megcsörgeti a telefonom. Pontosabban Gideon. East megpillantja a nevet rajta, furcsállva néz rám és azt ahogy nem akarom sehogy sem felvenni. Kínosan figyelem a telefonom kijelzőjét, Easton reakcióit. Addig húzom amíg Easton ki nem kapja a kezemből a telefont, pillanatok alatt felveszi és a füléhez emeli. Jaj ne.

Jaj ne.

Jaj, ne...

~*~

2 hete nem léptem ki a szombámból. Nem mentem iskolába, anyával beszéltem a történtekről, szerencsére megértett és nem erőszakoskodik velem szemben. Kicsit sem érzem jól magam, olyan szarul vagyok, mint még soha.

Újra és újra lejátszódik bennem Easton reakciója Gideonnal való beszélgetése során, a szégyen pírja égeti arcom, szemeimből pedig patakokban kezd folyni a könny. Azt hittem elsírtam minden könnyem, de úgy látszik maradt még bennem szufla. Lehunyom a szemem és lejátszódik bennem a két hete történtek.

- Ezt mégis hogy értsem? Pénzt ajánlottál Samnek, hogy velem együtt legyen? - az a kín és árulás amit átélhetett abban a pillanatban East... szívem szakad meg.

- Nem, ez...

- Sam, most ne! Választ várok, Gid.

Nem hallom miről beszélnek, de East arca mindent elárul. Fokozatosan kezd arcizmai megfeszülni, szemei elsötétülnek és karján az erek is kidudorodnak. Mindent tud már és nem tőlem, nem tőlem, bassza meg! East lerakja hirtelen a telefont és mintha egy idegen lennék, visszanyújtja nekem.

- Meg tudom magyarázni, East.

- Sam, mit szeretnél ezen megmagyarázni? - végtelen keserűséggel ejti ki szavait. Megszakad a szívem arra gondolva, mit érezhet most.

- Az elején volt így East, esküszöm!

- Tényleg? Mi számít az elejének? - szinte rám sem néz már. - Amikor elmentünk a nyaralóba? Vagy amikor majdnem basztunk a motorháztetőn?

- East, esküszöm, hogy nem... én akkor már nem így gondoltam erre! - mintha meg sem hallaná amit beszélek. Próbálok, igyekszem magamra hívni a figyelmét, de amint megfogom a kezét elhúzza és hátrébb lép. Teljesen elutasít.

- Mi volt az elején... mikor úgy éreztem, melletted lenne a legjobb helyem? Mikor anyáddal vacsoráztunk? Melyik volt az a pillanat amikor azt érezted nem számít számodra a pénz? - hitetlenül elmosolyodik. - Te sosem szerettél igaz?

- Ezt nem mondhatod így!

- Akkor mi volt az a pillanat mikor nem számított neked Gideon pénze? - akik az udvaron vannak, mind ránk figyelnek. - Nem vagy másabb te sem Samantha. Egy aranyásó vagy, akinek nem számít kin gázol át, igaz? Nem is érdekelt, hogy én mit láttam benned, mert te csak a pénzt akartad!

- Nem igaz, nem is így volt! - de hiába próbálok bármit mondani. Nem hallgat meg és nem is fog, hiszen a szemei villámokat szórnak rám és az a csalódott hang amit eddig sosem hallottam, és sosem akartam tőle hallani másra következtet.

- Itt vége, Sam. Ne is lássalak többé.

~*~

"Ne is lássalak többé."

Még mindig hallom ahogy ezt kiejti. Teljesen megtörtem és miközben én próbáltam magam kimagyarázni, őt ez egyre inkább taszította tőlem. Sosem fog megbocsátani nekem és sosem fog szóba állni velem. Emiatt vagyok a leginkább magam alatt. Miután ott hagyott az udvaron, egy világ omlott össze bennem. Így hogy nincs velem, nincs miért léteznem. Minek léteznék, hiszen ő jelentette két héttel ezelőtt a világot nekem. Egyfolytában azon gondolkodom mit csinálhat.