THE GIR-L (befejezett)

2. fejezet

A tudat, hogy Gideon kitörölt a követői közül, sírásra késztet. Teljesen ellök magától, hogy ne legyen zavaró tényező a kapcsolatában. Az fáj a legjobban, hogy most is bizonyára együtt lehetnek, élvezik egymás társaságát és valami olyasmit művelnek, amihez nekem semmi közöm. Sóhajtva gördülök át ágyamon a sötét szobában a hátamra, szememből kiszökő könnyek pedig kétoldalt csepegnek le két napja zsírosodó, fekete hajamra. Tudatában vagyok annak, hogy valami nem oké velem. Valaminek kell lennie, ami eltereli a figyelmem Gideonról, de még nem tudom, mit tudnék érdekesebbnek találni nála. A jegyzetfüzetemet érzem lábamnál, felülök és egy tollat kikeresve az ágyamon lévő kupiból, felfirkantok a kis noteszra pár cifra betűt.

"Plátói nyomorék".

Tökéletes, ezt mostantól a homlokomra is ragaszthatnám, ha akarnám. Ám nem vagyok annyira tökös, mert ha a suliban megkérdeznék ki iránt táplálom, elakadna a lélegzetem és mélységesen zavarban lennék. Hiszen nem mondhatom egy szerelmes cikk, egy levél után, hogy Gideon Royal az én mindenem. Hatalmas ostobaság lenne és kurvára nincs kedvem azzal szarakodni, hogy Sav megutáljon, kitűzzön ősellenségének és végetérjen az iskolai életem egy darab morzsája. Az átlagos, ösztöndíjas, kamu kis ribanc, hogy Jordan szavaival éljek. Az a lány sosem fog felnőni.

Pittyeg a telefonom, egy messenger üzenet Kylietól, hogy ha szeretném, és márpedig szeretném mert biztos benne, átugorhatnék hozzá. Nekem megfelel. Nem is tudom, mikor láttam őt és Asht utoljára. Ők másik iskolában tanulnak, egy jóval "átlagosabb" helyen, mint én. Szeretnének bekerülni az elitbe, de jelenleg a pontszámaik nem elég magasak, és ők mindent beleadnak a célért.

Amiben támogatom őket, teljes erőmmel. Hiszen Kylie remek matematikus, Asht szerintem bármelyik drogbáró elfogadná, mert olyan képleteket tud, amelyeket nekem nehéz lenne megérteni, nemhogy megoldani. Az a legnagyobb probléma, hogy nekik a többi tárgy, elég gyatra, de dolgoznak az ügyön. Alig várom, hogy végre normális társaságom legyen, ne pedig azok az elkényeztett, gazdag és újgazdag kölykök. Igen, itt Ellára is célzom.

Valójában lehet a féltékenység beszél belőlem. Neki sikerült az ami nekem nem, ő meghódított egy Royalt, egy olyan embert, aki jelenleg, Gideon után, a nagyhal az iskolában. Ő kifogta a legnagyobbat, most pedig büszkének érezheti magát, s miért ne?

Még a gyerekeik is tökéletesek lennének.

Megrázom fejem.

Ash is jön?

Naná! Siess!

Azzal a lendülettel már öltözködöm is. Felkapom magamra piros alapú, fekete kockás, combom közepéig érő szoknyámat, spagettipántos fekete, az alakomra simuló atlétámat, magamon hagyom, annak ellenére, hogy talán valamivel leettem - de képtelenség, hiszen a mai napon is kávéztam, majd a fekete dzsekim és kulcsaim. Belenézek a tüköbe. Nincs rajtam smink, de még így is elég goth kinézetet kölcsönöz a külsőmnek karikás szemeim, amik a napokban rosszabbodtak. A túl sok kávé vagy túl sok Gideon hatása. Fekete, derekamig érő, dús hajamat egyszerűen kiengedve hagyom, s nyugtázom, hogy alulról egész dögösen nézek ki. A neccharisnya párosítása a kedvenc szoknyámmal, biztos siker. Azonban ez a megállapítás pillanatok alatt halványodni kezd, amikor eszembejut Sav kifinomult ízlése. Gyorsan felkapom lábamra a bakancsom, majd levágtázom a miniatűr lépcsőn. Anya érdeklődve figyeli a siettségem.

- Hová-hová? - dugja ki fejét a konyhából. Megcsap a felismerés. Anya gyönyörű, egyedülálló nő, akinek szakasztott mása vagyok. Az orrával neki nincs gond, sőt. Karakteresebb az arca tőle, nem úgy mint Jordan szép kis piszéjétől, tiszta tömeg az a lány.