THE GIR-L (befejezett)

10. Fejezet

Megjegyzés: nem tudom, hogy a két ikret hogy ábrázolta Erin a könyvében, mert amiket eddig olvastam, abban nem tért ki rájuk eléggé. Összesen két kötetet olvastam el a könyvsorozatból! Bocsánat ha pontatlan voltam, és jó szórakozást a részhez, köszönöm, hogy olvastok!

- Sajnálom...

- Heh... - vissza ejti fejét a kezdő pozícióba. - Annyiszor hallottam már ezt...

- Akkor meg tudod különböztetni, hogy mi igazi sajnálat és mi nem... - Hangom szinte már rekedt, alig bírom ki sírás nélkül.

- Épp ez a baj. Nem megy... - olyan nagy keserűség van a hangjában, amely az én szívem is megszorongatja. Utálom magam, hogy kihasználtam.

Csendben maradunk. A csend hosszúra nyúlik, de nem olyan vészes, veszélyes és háborgó. Nincs feszültség benne. A telefonom megrezzen, Ella írt sms-t.

"Az elsősegély dobozt a harmadik szekrényben találod. Ella"

Azonnal tudom mit kell tennem, amit eddig is tettem volna. Reménykedni tudok csak, hogy elfogadja a segítségem. Ellépek előtte, majd megpróbálom nagy nehezen azt a fránya dobozt levenni, picit magas nekem a bútor elhelyezése. East sóhajt, megreccsennek a szilánkok ahogy feláll és segít nekem levenni a dobozt, majd a kezembe adja. Engedelmesen leül az asztalhoz, miután lesöpör egy adag szilánkot a földre, hogy legyen helyem lerakni a dobozt. Szívem kétszer gyorsabban ver. Megengedi, hogy segítsek neki?

Leteszem a dobozt majd miután felnyitottam, elkezdem ellátni a sebeit. Elsőnek a kezén kezdem. Tropára szét cseszte, tuti mennie kell összevarratni egy-két helyen. Mindenesetre megpróbálom úgy ellátni, hogy ne legyen baja belőle, de mikor felszisszen fertőtlenítéskor, bűntudatom lesz, hogy bántom őt.

- Miért nem hagysz békén?

Kicsit elcsépelt lenne azt mondanom, hogy szeretem.

- Te jártál mindvégig a fejemben.

- Miért?

- Nehezen bírom ki nélküled...

Elkezdem a másik kezét is ellátni.

- Mit szerettél bennem? Szerettél bennem valamit egyáltalán?

- Az elején idegesítettél - vallom az őszintét, mire hallom ahogy elereszt egy kisebb pfft. - De utána rá jöttem milyen ember vagy valójában.

- Szörnyeteg.

- Nem.

Az arcát megvizsgálva látom, hogy még a szemöldöke is felszakadt a verekedés miatt. Elég ramaty állapotban van. Egy ideig nem néz rám miközben a szemöldökénél lévő területtel ügyeskedem, aztán hirtelen bámulni kezd.

- Nem tartasz annak ezek után sem?

Megrázom fejem.

- Szörnyeteg vagyok és leszek, Sam.

- Kibírom.

- Biztos?

Rápillantok a szép szemeire, melyek keserűséget árasztanak. Mintha előre figyelmeztetne, hogy nem lesz könnyű dolgom az itt tartózkodásom idején.

- Igen. Tuti biztos.

A sebek el vannak látva, East pedig fáradtan pislog rám.

- Megkívántam a palacsintádat.

- Maradt ép tányér?

- Nem.

- Úgy nehéz lenne sütnöm...