Red Flag {BEFEJEZETT}

3.

Ariana

Reggel hamarabb keltem, mint csipogott az ébresztő. Kényelmesen bebattyogtam a fürdőbe, ahol összeszedtem magam, aztán elkezdtem ébreszteni a lányom. Hatalmas mosollyal az arcán ébredt, mint szinte minden reggel. Őt is felkészítettem a napra, majd a karomba vettem és kiléptünk az ajtón. Pont Charles készült volna kopogni, ezért meglepődött rajtunk.
-Jó reggelt hölgyek! Ma is csinosak vagytok. - bókolt nekünk
-Jó reggelt! Köszönjük! - pusziltam meg a még kómás picim fejét
-Reggelizünk együtt?
-Még szép!
A lift előtt összefutottunk Carmennel, Aurora dajkájával,a kislány egyből nyújtózkodott felé. Carmen a szobájában reggelizik, Rore pedig hozzá szeretett volna csatlakozni, ezért kettesben mentünk az étterembe. Miután felmarkoltuk a kávénkat és a reggelit leültünk egy asztalhoz.
-Lehet egy indiszkrét kérdésem? - nézett rám
-Persze. - mosolyogtam bíztatóan
- Aurora apja, nos ő hogyhogy nincs a képben?
-Amikor kiderült, hogy terhes vagyok nagyon csúnyán összevesztünk. Azt akarta vetessem el, de én azonnal szerettem őt. A vége az lett, hogy szakítottunk és a bíróság előtt lemondott a lányáról. Hivatalos végzése van, így semmi köze hozzá. Amit én nem bánok, jobb így Auroranak. Mostanában kezdte kérdezgetni, hogy neki miért nincs apukája. Azt hittem kicsit később kell vele megbeszélnem, de nem úsztam meg.
-Mit mondtál neki?
-Hogy az apukája nagyon szereti, csak nem állt készen egy ilyen komoly feladatra. Nem hiszem, hogy sokat felfog még ebből az egészből, ha nagyobb lesz, megérti.
-Tudom, hogy csak nemrég találkoztunk, de szeretném, ha látna férfi példát, azt hiszem szüksége van rá. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy számíthatsz rám. - fogta meg az asztalon lévő kezem
Egy könnycsepp szökött ki a szememből, mire azonnal átült mellém és átölelt.
-Köszönöm Charles! - motyogtam a nyakába
Egy kicsit megborzongott, majd még szorosabban ölelt. Mikor elengedett, áthúzta maga elé a reggelit, és ott maradt mellettem.
-Mikor kezdesz dolgozni? - kérdezte
-Ma délután háromkor lesz egy megbeszélésem a fotósaitokkal, és néhány fejessel. Szóval már ma, viszont az igazi munka majd holnap indul. Ma kapom meg a céges laptopot, telefont, minden jelszót és elérhetőséget. Kicsit izgulok. - vallottam be mosolyogva
-Nincs okod rá. Tudom, hogy jól fogod végezni a dolgot, plusz ez egy igazi nagy család. Ha esetleg elakadsz, mindig tudsz kihez fordulni, ahogy hozzád is fordulnak majd.
-Szereted a Ferrarit, igaz? - néztem rá
-Minden álmom ez volt. Tudod, édesapámnak a halála előtt, azt mondtam leszerződtek velem. Pedig akkor még nagyon nem. - sóhajtott letörten, mire megszorítottam a kezét- Plusz a keresztapám,Jules is pilóta volt. Ha nem szenved balesetet, most ő lenne itt. Neki is bizonyítani akarok.
-Biztos vagyok benne, hogy mindketten büszkék rád, és segítenek az utadon.
-Megölelhetlek?-nézett rám félve
Mosolyogva bólintottam, ő pedig szorosan magához húzott. Mélyet lélegeztem az illatából, annyira meghatározhatatlan. Mikor kezdett elengedni, adtam egy puszit az arcára. A cselekedetemtől mindketten zavarba jöttünk.
-Mi a terved mára? - kérdeztem rá
-Úgy fél óra múlva indulok a pályára, nekünk is lesz egy megbeszélésünk, aztán körbejárjuk. Neked is ki kell menni?
-Igen, Mattia megkért, hogy nézzek szét, és a mi megbeszélésünk is ott lesz.
-Ki jössz velem? Szívesen körbevezetlek.
-Örülnék neki!-mosolyogtam rá-Összeszedem a cuccom, elköszön{k Auroratól és én kész vagyok.
-Rendben, menjünk.
Az emeleten kettéváltak útjaink, én először a kislányomtól köszöntem el, utánna mentem a szobámba. Felmarkoltam minden szükséges tárgyat, és a táskámba dobva megindultam. Charles már a szobám előtt várt rám, elvette a kezemből a táskámat és mosolyogva átkarolta a vállamat.
-Köszönöm, de én is elbírom ám! - mosolyogtam rá
-Abba egy pillanatig se kételkedtem. - kacsintott
A kocsija a mélygarásban volt, amit meglátva azonnal extázisba estem.
- Ó te jó ég, ez egy Ferrari Portofino?-rohantam oda és jártam körbe csodálva
Charles egy hatalmas vigyorral az arcán nyitotta ki.
-Az ám. Értesz az autókhoz? - nézett rám
-Mondhatni, apám megfertőzött vele. Többet voltam gokart pályán, mint bárhol máshol. - nevettem - Ez a csoda, rajta van a kívánság listámon. Nem hittem, hogy valaha ülhetek egybe. - néztem rá izgatottan
-Sőt, visszafele vezetheted is. - ült be kacsintva
Egy pillanatra lefagytam, majd azonnal bepattantam az anyósülésre
-Komolyan mondod? - tapsikoltam vigyorogva
-Ezért a boldogságért mindent! - nevetett fel
Elindította az autót, amire az morogva reagált. Egy hangos sóhaj hagyta el a számat, és egyből odakaptam a kezem. Kicsit félve és szégyemlősen pillantottam a mellettem ülő férfira, aki kicsit ködös tekintettel mosolygott rám.
-Bocsánat! - motyogtam szemlesütve
Charles az állam alá nyúlva emelte fel az arcom és nézett a szemembe
-Ne kérj bocsánatot, nincs miért. Tetszik, hogy ennyire lelkes vagy. - puszilta meg a homlokom
Ettől azonnal zavarba jöttünk mindketten, és inkább a vezetésre kezdett koncentrálni. Elindított egy lejátszási listát, ami kifejezetten a kedvenc számaimat tartalmazta.
-Ezt a listát át kell küldened! Minden számot imádok róla, csak még soha nem gyűjtöttem így össze.
-Kívánsága számomra parancs hölgyem. - vigyorgott - Értesz az autókhoz, szeretsz gokartozni, jó a zenei izlésed. Mond csak, hol bújkáltál eddig?
-Maranelloban. - vontam vállat
-Nem mondod, hogy oda valósi vagy! Hogy nem futottunk össze? - döbbent le
-Hát az útjaink csak keresztezték egymást. - mosolyogtam

Charles

-Hát az útjaink csak keresztezték egymást. - mosolygott
Remélem mostmár együtt is halad örökre!