Red Flag {BEFEJEZETT}

5.

Ariana

Már három hete részese vagyok a Forma 1 világának. A sajtóban futótűzként terjedt a képünk, amin Charles átkarolja a vállamat. Ezt Carlos elég szépen lerendezte, ugyanis elkezdte néha ő is ezt a szokást, ezzel csillapítva a találgatásokat. Nem mondom, hogy nem csináltam magamnak munkát ezzel az egész helyzettel, de sikerült kezelni és megoldani. A vezetőségtől számítottam egy fejmosásra, de annyival elintézték, hogy ha bármi is komolyra fordulna köztem és a pilóta között először ők szeretnének erről tudomást szerezni, és nem egy újságból. Furcsa ez a szituáció, hiszen nekem Aurora apja volt az utolsó férfi az életemben, most pedig valami egészen érdekes van kibontakozóban. Charles minden alkalmat megragad, hogy velem és a lányommal legyen, akivel egyre szorosabb kapcsolatot alakít ki. Szívmelengető látvány, és azt érzem erre szüksége is van Auroranak. Most is a monacói férfi olvas neki esti mesét, amit a nyitott ajtón keresztül hallgatok. Minden karaktert más hangon ad elő, ami a kislányból kacagást, belőlem pedig hatalmas mosolyt vált ki. Pár perc múlva halkan kioson a szobából, és becsukja maga mögött az ajtót,majd felém veszi az irányt. A kanapén ücsörögve vártam egy-egy pohár borral, amit mosolyogva fogad el.
-Imád téged. - biccentettem a "gyerekszoba" felé
-Én is őt, ahogy az édesanyját is. - karolta át a vállam
Teljesen zavarba jöttem a kijelentésétől, így inkább szótlanul a mellkasára hajtottam a fejem és így ülve néztük a kikapcsolt tévén lévő tükörképünket.
-Szeretem az ilyen estéket. - szólalt meg egy kis idő után
-Én is. Sokat jelentenek.
-Bízol bennem?
Kérdésére összeráncoltam a szemöldököm és elhúzódva tőle ránéztem. A szemével azonnal elkapta a tekintetem és fogva tartotta.
-Micsoda kérdés ez? Persze, hogy bízom.
-Pusztán érdeklődtem.
-Charles, ha nem bíznék nem lennél most itt. Pláne nem Aurora közelében. Mégis, hogy jött ez most?
Sóhajtva kivette a poharam a kezemből és a sajátjával együtt letette, majd megfogta a kezem és ismét a szemembe nézett.
-Csak gondolkodtam. Őszintén mondom, hogy szeretnék az életetek része lenni. Csak...
-Megijedtél?
-Nem! Csak azt nem tudom, hogy jó ötlet e. Aurora szempontjából.
-Oké, én teljesen elvesztettem a fonalat. Mi történt?
-Megkérdezte tőlem, hogy mostmár akkor én vagyok e az apukája.
-Tessék? Mikor?
-Tegnap este, mikor olvastam neki.
-Jézusom!
Elhúztam a kezem és a térdemre támaszkodva beletemettem az arcom.
-Mit mondtál? - bújtam elő sóhajtva
-Hogy először az anyukája hercege szeretnék lenni.
Ismét a kezem után nyújt és összekulcsolta a sajátjával. Zavarodottan néztem a szemébe, ő egy lágy mosollyal közelebb hajolt hozzám és egy óvatos csókot nyomott az ajkaimra, szabad kezét pedig az arcomra vezette. Félénken viszonoztam, miközben úgy éreztem a testemben tüzijátékok robbannak. Egyre bátrabban csókoltuk egymást, mikor egy halk kuncogás töltötte be a csendet. Charles egyből elhúzódott és az ajtó mögé bújó kislányomra nézett. Én rosszallóan pillantottam rá, Charles pedig nevetve nyújtotta arra a kezét. Aurora azonnal előbújt és szaladt is hozzánk. A férfi gyengéden felemelte, majd beültette az ölébe.
-Neked aludnod kéne kisasszony. - néztem rá mosolyogva
-Nem tudtam. - bújt jobban Charleshoz, aki mosolyogva simogatta meg a haját
-Jól becsaptál! - puszilta meg a fejét a kicsinek
-Anya, akkor mostmár van apukám?
A kérdésére egyszerre szorult össze, és lepte el melegség a szívemet. Rosszul érintett, hogy hiányzik számára az apa, akit sose ismert. És örömmel töltött el, hogy van egy férfi, akit szeretne az apukájának. Charles mosolyogva, mégis félénken nézett rám, Aurora pedig izgatottan.
-Egyezzünk ki egyelőre abban, hogy anyának lett egy hercege. Rendben? - mosolyogtam a lányomra
Charles mosolya még szélesebb lett az arcán és a szemei boldogan csillogtak.
-Később? - mondta tovább Aurora
-Nem megyek sehova Rore. Rendben? - fordította maga felé a kislányom arcát
-Szeretlek! - karolta át kicsi karjaival a monacói nyakát
A férfi szemei meghatottan csillogtak rám, miközben magához szorította a gyermekem. Ugyan olyan szemekkel figyeltem a jelenetet, és egy könnycsepp megszökött, amit azonnal letöröltem.
-Én is téged, kishercegnő. Na spuri vissza az ágyba.
Felállt a kanapéről és visszavitte a szobájába a lurkót.

Charles

Óvatosan betakargattam a kislányt és nyomtam egy puszit a homlokára.
-Már herceg vagy! - vigyorgott rám boldogan
-Bizony! - vigyorogtam vissza
-Akkor anya már nem fog sokat sírni?
-Sokat sírt? - ültem vissza mellé és úgy figyeltem
-Otthon, mindig.
Összeszorult a szívem a gondolatra, hogy Ariana miután letette aludni, összetört. El se tudom képzelni milyen magányos lehetett neki, egyedül végigcsinálni ezt az egészet.
-Soha többet nem fog sírni. Ígérem!
-Becsszó? - nyújtotta a kisujját
-Becsszó! - akasztottam bele az enyémet - Alvás! - mosolyogtam rá
Másodjára is becsuktam magam mögött az ajtót és Ariana felé vettem az irányt.
-Deja vum van. - nevetett fel, mikor a kezembe adta a pohár bort
-Detto. - vettem el nevetve
Az este hátra lévő részében rengeteg lopott csók csattant el köztünk, miközben beszélgettünk. Nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, de erre nem is kellenek szavak. Ezek a pillanatok többet mondanak minden szónál. Ariana elaludt a mellkasomnak dőlve, ezért óvatosan kimásztam alóla és felemeltem. A szobájában lefektettem az ágyra, és nyomtam a homlokára egy óvatos puszit,amire kinyitotta a szemét.
-Ne menj el! Kérlek!
-Rendben!
Megkerültem az ágyat és bebújtam mellé. Azonnal a mellkasomra kuckózott, én pedig átkaroltam. Szavak nélkül csent tőlem egy jó éjt csókot, és visszahajtotta a fejét. Szinte rögtön hallottam a szuszogásából,hogy elaludt. Már majdnem csatlakoztam hozzá, mikor apró lábak dobogását hallottam. Lassan kinyílt az ajtó, és becsoszogott Aurora. Az én oldalam felé vette az irányt, és próbált felmászni. Óvatosan lefejtettem magamról Ariana kezét, és beemeltem kettőnk közé a kislányt. Erre az édesanyja is megébredt, aki azonnal a karjaiba vonta a lányát és puszit adott az arcára. Visszafeküdve, én már a két lányt öleltem magamhoz. Hazaértem! Gondoltam mosolyogva és elnyomott az álom.

Instagram: ellanna_wattpad