Red Flag {BEFEJEZETT}

9.

Ariana

A bemutatásom végül nem is sülhetett volna el jobban. Féltem Pascal reakciójától, de egy fantasztikus nőt ismerhettem meg benne, aki megígértette, hogy gyakran megyek át hozzá a kislányommal csajos napokat tartani. Lorenzo és Arthur pedig úgy kezeltek, mintha mindig is a család része lettünk volna. Charles büszkesége és boldogsága tagadhatatlan volt. Jobb társat nem is kívánhatnék nála. Tagadhatatlan szerelmet érzek iránta. Most pedig eljött a monzai verseny, ahol ő kerül sorra. A családom nagy és hangos. Keresztbe beszél mindenki, mégis értjük a másik szavát és mindenhez hozzá tudunk szólni. Le se tagadhatnánk, hogy olaszok vagyunk. Már a pályán vagyunk, Aurora a családdal a hozzátartozóknak kijelölt helyen, míg Charles a mérnökökkel beszél. Én az irodámba tartok, mikor megpillantok egy ismerős alakot. Ezer közül felismerném. Magas, szikár alakja semmit nem változott az évek alatt, a kisugárzása is messziről érezhető. Karizmatikus és megnyerő, én azonban tudom mi van legbelül. Közöny és sötétség, csak míg az első a szívében, utóbbi a fejében. Rengetegszer visszagondoltam az együtt töltött időnkre, és mindig ledöbbenek mennyire vak voltam. Egy rendes beszélgetést nem sikerült lefolytatnunk, mert nem volt véleménye szinte semmiről. Egy embert szeret, az pedig saját maga. Rémisztő volt a felismerés, de annál józanítóbb. Magabiztos léptekkel közelítek felé, ő pedig a falnak támaszkodva várakozik.
-Mit akarsz itt? - szegeztem neki egyből
-Én is örülök neked Ariana. - mosolygott önelégülten
-Válaszolj Matteo! Mit akarsz?
-Újra tárgyalni a gyerekfelügyeletet.
-A mit?-kerekedett ki a szemem
-A gyerek miatt jöttem. Hol van?
-Semmi közöd a gyerekemhez.
-Az apja vagyok! - villant fel a szeme
-Tévedsz, méghozzá hatalmasat. Megvolt az esélyed, de te eldobtad magadtól. A gyerekemnek van apja, és az nem te vagy!
-Nem tilthatsz el tőle, nekem jogaim vannak.
-Ahogy kötelességeid is lettek volna, de lemondtál róla. Ezzel pedig a jogaidról is. Mit akarsz? Ismerlek, tudom, hogy valami érdek hozott ide. Mi az?
-A fiam.
-Mid? - nevettem fel hisztérikusan-Te jó ég, azt se tudod milyen nemű. Ez fantasztikus!
-Lányom van? - húzta el a száját
-Neked nincs semmid. Ő az én lányom!
-Valami gond van? - hallottam meg a hátam mögül a határozott kérdést
Matteo kíváncsian figyelte, ahogy az érkező átkarolja a derekam.
-Nincs semmi, már épp menni készült. Igaz?
A tekintetem le se vettem arról a mocskos féregről, ez pedig felkeltette Charles figyelmét is.
-Matteo Giovanni. - biccentett egyet hűvösen
-Tűnés! - mordultam rá
-Még nincs vége. - mosolygott negédesen, majd távozott
Megkönnyebbülten fellélegeztem, Charles pedig magafelé fordított.
-Ki volt ez, Ana? - méregetett aggódva
-A spermadonor. - motyogtam a földet nézve
-Tessék? Mit akart?
-A fia felügyeleti jogát újra tárgyalni. - ráztam a fejem zaklatottan
-Fia?-döbbent le
-Látnod kellett volna, hogy húzta a száját, hogy kislányt szültem. - sóhajtottam
-Felhívom az ügyvédem, beszélünk vele erről rendben?
-Sok munkát adok neki. - mosolyodtam el keserűen
-Annyi baj legyen.-puszilta meg a szám - Gyere, mutass be a családnak. - kulcsolta össze a kezünket
-Oké figyelmeztetlek, az unokatestvéreim nagydarabok, de vajból van a szívük.
-Nem lesz baj. - szorította meg a kezem bátorítóan
A terembe érve, szinte az egész hely a rokonaimtól hemzsegett. Nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, nagyszülők. A monzai hétvégén az egész család belepi mindig a pályát, ez most sincs másképp.
-Mondd, hogy ők nem mind hozzád tartoznak? - nézett végig döbbenten az embereken
-Maximum a fele.
-Az is harminc ember. - nyelt egy hatalmasat
Ekkor Aurora észrevett minket az ajtóba és felpattant a földről.
-Apa! Anya!-szaladt felénk
Ezzel pedig minden rokonom figyelmét felhívta ránk, akik őrült vigyorba kezdtek.
-Szia Kishercegnőm! - kapta fel a földről azonnal
-Szia Gyönyörűm! - simogattam meg a haját
-Hát itt az én virágszálam! - lépett elém Apa, aki azonnal magához szorított
-

Apu! - öleltem vissza boldogan - Had mutassam be neked Charlest. Charles ő itt az édesapám Luigi Baretti! - mutattam be őket gyorsan egymásnak
-Nagyon örülök Uram! - nyújtott kezet udvariasan a monacói
-Ne szórakozz Fiam, tegezz! - vigyorgott rá Apa, majd a kézfogás után megveregette a vállát
A megnevezés láthatóan meghatotta Charlest aki mosolyogva bólintott.
-Luigi, engedj oda! - hessegette arrébb Anya - Had lássam, aki elrabolta a kislányom szívét!
-Szia Anyu! - öleltem meg nevetve
-Édesbogaram, te napról napra szebb leszel! - nézett rám büszkén
-Én is ezt mondom neki. - mosolygott Charles
-Anya, ő Charles. Szívem, ő az édesanyám Antonia Boccelli.
-Le ne merj magázni Fiacskám, mert rosszban leszünk! - fenyegette meg egyből a vigyorgó férfit, majd magához ölelte
-Ezt nem kockáztathatom! - ölelte vissza nevetve
Mindenki megvárta, hogy a szülők be legyenek mutatva, utánna támadtak be minket. A nagypapák szigorúan végigmérték, mielőtt mosolyogva üdvölték a családban. Az unokanővéreim és húgaim csillogó szemekkel nézték a páromat, és sunyi mosolyt villantottak. A fiúk szemében is rajongás villant, hiszen a Ferrari pilótája állt velük szemben.
-Ariana! - szólalt meg egy vékony hangocska a lábamnál
A négy éves unokaöcsém Andrea izgatottan nézte a monacóit. Azonnal a karomba kaptam és úgy mutattam be Charlesnak. A kisfiú hősként nézte a férfit, aki mosolyogva köszöntötte.

-Törpék, van kedvetek lejönni a garázsba? - kérdezte a család két legkisebb tagját
-Szabad? - fordult Andrea azonnal az anyjához
-

Ha szót fogadsz a nénédnek és a bácsikádnak igen. - mosolygott rá az anyja
-Ígérem! - markolta meg azonnal a kezem
-Majd jövünk! - intettünk a boldog család felé
Charles is letette a kislányt, aki az én kezemet fogta meg, illetve a mellette lévő Andreaét. A kisfiú pedig kicsattant mikor Charles a keze után nyúlt. Mosolyogva néztünk össze.
-Imádom a családod.
-Ők is téged. Este Anya és Apa szeretne velünk vacsorázni.
-Benne vagyok.
A garázsban Andrea teljesen elámult, főleg mikor Charles felemelte és a kocsijába ültette. Azonnal csináltam egy fotót róla. Figyelmesen hallgatta a pilóta magyarázatait.
-Csak nem a legifjabb pilótajelölthöz van szerencsém? - lépett mellénk Carlos
Mikor bemutattam a kisfiúval egymásnak ugyan olyan őszinte csodálattal nézett rá, mint a társára. A telefonom megrezzent a zsebemben, így azonnal elővettem. Egy SMS várt elolvasásra.

"Azt hiszed a híres pasid megakadályozhatja, hogy megszerezzem a gyerekem? Nyuszifül, mindig is naiv voltál... A játszma indul ;)"

Instagram: ellanna_wattpad