Red Flag {BEFEJEZETT}

8.

Ariana

A Leclerc családot teljesen az ujjaköré csavarta a lányom. A felnőtt férfiak a szőnyegen babáznak, közben előkerültek az ő régi autóik, arról magyaráznak nagyon a lányomnak. Charles rám néz a szönyegen ülve, majd elmosolyodva elémáll és a kezemet megfogva felállít magához.
-Gyere, megmutatom a szobám!
Mosolyogva követtem fel az emeletre, ahol a leghátsó szoba felé vezet. Belépve egy igazi kamaszfiú barlangjában találom magam. A falakon autós poszterek, a polcokon kupák és sisakok vannak, meg néhány kép. Közelebb lépek a képekhez és halványan elmosolyodom.
-Nagyon hasonlítasz rá. - mutattam egy fotóra, amin Julessal szerepel
-Igen mindenki ezt mondja.
Mögém lépett és átkarolta a derekam, fejét pedig a vállamra támasztotta.
-Egy interjú alatt a riporter Julesnak nevezett. Nem győzött szabadkozni, pedig ennél nagyobb elismerést nem is kaphattam volna. - mesélte halkan-Bejönnél neki! - nevetett fel
-Remek ember lehetett. - simítottam a tenyerem a kezére
-Fantasztikus volt. Ha csak fele annyira vagyok jó ember, mint ő volt már elégedett vagyok.
-Csodálatos vagy Charles!
Megfordultam a karjában és átkaroltam a nyakát. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra.
-Köszönöm, hogy itt maradunk.
-Nagyon megkedveltem a családod. Nem tudok elég hálás lenni, hogy így elfogadtak minket.
-Nekem ti vagytok a családom Ariana. - nézett komolyan a szemembe
Pipiskedve nyomtam egy puszit az arcára, majd elkezdtem a tarkóján lévő hajával játszani.
-Ha már itt tartunk. - mosolyodott el huncutol - Alig várom, hogy itt növekedjen a következő gyerekünk. - simította kezét a hasamra
-Élvezzük, ki egyelőre amink van. - néztem rá nevetve
-Nem azt mondom, hogy álljunk neki most azonnal, bár a gyakorlásban benne vagyok. - kacsintott - Csak, hogy izgatottan várom.
-Tudod én soha nem gondoltam arra, hogy legyen még egy gyerekem. - ismertem be - Annyira traumatikus volt nekem az egész. - ráztam a fejem lesütött szemmel
-Nem egyedül fogod végig csinálni, ezúttal nem. - az államnál fogva felemelte a fejem és kényszerített, hogy a szemébe nézzek - Mindig melleted leszek! Nem megyek sehova.
-Tudom! - mosolyodtam el
-Szóval, mit gondolsz?
-Komolyan gondolod?
-Szívem, Aurora az édesapjának hív, te vagy életem szerelme. Mire akarnék várni? Ha csak ketten lennénk, akkor nyílván lassabb tempót tartanék, de akkor is pont ennyire akarnám. Mert tudom, hogy te vagy az igazi! Másnak ez biztos roham tempó, de én pontosan tudom mit akarok, és azok ti vagytok. Te, Aurora és a többi gyerekünk.
-Többi? - kerekedett ki a szemem
Mosolyogva vállat vont, a szeme pedig boldogan csillogott.
-Mi lenne, ha nem mi döntenénk el mikor jön? Mármint szabad utat kap, és amikor akar akkor érkezik. - mosolyodtam el
-Ana, ugye ez azt jelenti amit gondolok? - fogta meg az arcom és úgy mosolygott rám
-Igen.
-Mondd ki kérlek!-döntötte a homlokát az enyémnek
-Gyereket akarok neked szülni. - simítottam kezem az arcára
-Annyira nagyon szeretlek!-csókolt meg hevesen
-Nagyon-nagyon szeretlek!
-Gyere, nézzük meg a lányunkat mennyire leuralta a nagybátyjait. - kulcsolta össze a kezünket.
A nappaliba lépve azt láttuk, hogy a két fiú a szőnyegen kiterülve pihent, míg Auroranak Pascal olvasott.
-Apa! - csillant fel a kislány szeme - Mama a kedvencedet meséli.
-Igazán? - leült az egyik fotelbe engem pedig az ölébe húzott
-Ühüm. - bólogatott lelkesen a kicsi

-Furcsa, hogy azt hallom az egyik fiamat apának hívják. - mosolygott rá Pascal
-Imádom hallani. - mosolyodott el Charles
-Ariana, ugye tudod, hogy el lesz kényeztetve? - emelte fel a fejét Lorenzo
-Tíz unokabátyám és hat unokanővérem van. Szerinted mennyire van már most elkényeztetve? - néztem rá nevetve
-Jesszusom, ez hatalmas család! - ült fel döbbenten Lorenzo
-És ez csak a közeli. Apámnak két bátyja, anyámnak egy húga és egy nővére van. - vontam vállat - Csak én vagyok egyke, meg ugye Aurora.
-Gondolom nem sokáig. - vigyorodott el Arthur
-Jöhet amikor akar. - puszilta meg a vállam Charles, majd büszkén rám nézett.
-Gyerekek, nem gyors ez egy kicsit? - pillantott ránk Pascal
-Így is van egy gyerekünk, mindegy hogy most vagy évek múlva. - vont vállat lazán Charles
-Én kicsit sokkolódtam. - vallotta be Lorenzo nevetve
-Értem én a logikátokat, csak fura ez a tempó. - csatlakozott Arthur
-A kisfiam családos ember. - rázta a fejét Pascal - Még szokom a dolgot, ne haragudjatok, ha megbántottalak az előbbivel.
-Nem bántottál Pascal, nekem is fura a tempó. - mosolyodtam el
-Ilyen az élet egy autóversenyző mellett. - szólalt meg Charles
-Lesz tesóm? - csillant fel a kislányom szeme
-Most ezt fogom hallgatni. - emeltem a plafonra a tekintetem
-Anya, lesz tesóm?
-Egyszer igen.
-Húgit akarok. - bólintott
-Ez nem így megy Picim. - mosolyodtam el
-Apa, húgit akarok!
A szobába mindenki elmosolyodott.
-Értettem főnökasszony. - nevetett fel az említett
-Jó. - bólintott ismét, majd visszafordult a mesekönyvhöz
-Nagyon összefogtok ti ketten. - fordítottam felé a fejem
-Na mert ti nem fogtok szövetkezni. - forgatta a szemét
-A te családoddal már találkoztatok? - kérdezte Arthur
-Majd a monzai hétvégén. Azon mindig kint az egész család. - mosolyodtam el
-Te minden évben kint voltál Monzaban és nem találkoztunk?
-Maranelloi vagyok, még se futottunk össze. - forgattam a szemem
-Tényleg, akkor nálatok az egész család Ferrari drukker ugye? - ült fel felénk fordulva Arthur is
-Az a pöttöm kiscsaj ott! - mutatott Charles a lányunkra - Verstappen drukker. A lányom!
-Jaj Apa! - hábordott fel azonnal a kisasszony - Te vagy a legjobb.
Charles azonnal elolvadt, ahogy mindenki más is.
-Ezt elmondom Maxnak. - vigyordott el
-Na és Charles félsz az apóséktól? - kötekedett Arthur
-Kenyérre fogja őket kenni. - forgattam a szemem
-Van akitől kell tartanom?
-Anya. - vágtam rá azonnal - Ő kemény dió, igazi olasz mamma. Viszont, ha meglátja milyen is vagy az egyszem kislányával és unokájával szinte biztos azonnal megenyhül. Szóval igazából nincs.
-Mami nagyon hangos. - szólalt meg a kislány felse nézve a játékból
-Kicsit temperamentumos. - mosolyodtam el - Nade Aurora késő van, ideje aludni menni!
-Még egy kicsit Anya!
-Mesélek megint, ha megyünk most lefeküdni. - szólalt meg Charles
-Csak kicsit, légyszi Apa!
-Rore! - nézett rá komolyan
-Jó. - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit
-Ilyenkor teljesen te. - motyogta Charles az orra alatt
Válaszul csak nyelvet nyújtottam, majd felálltam az öléből. Charles a karjaiba vette a kislányt, majd elbúcsúztunk a családtól és elvonultunk. Szerencsére hatalmas ágya volt, így hárman is elfértünk. Átöltöztettem egy kényelmes ruhába Aurorat, amíg Charles is elvonult átöltözni. Amint kijött a fürdőből helyet cseréltünk, van pár ruhája itt így az egyik pólóját megkaptam pitsamának, ami a térdemig ért. Mikor visszamentem Aurora már Charleshoz kuckózva hallgatta a mesét, amit mint mindig fejből mondott neki a monacói. Melléjük bújtam és mosolyogva hallgattam a történetet. Hiába ellenkezett az alvás ellen, pillanatokon belül elaludt a kicsi. Charles felémfordult és végig simított az arcomon.
-Szeretlek titeket! Mindennél jobban.
-Én is szeretlek! - csókoltam meg a csuklóját
-Csak az ágyamban kötöttél ki. - vigyorodott el
-Nem akarom tudni, hányan feküdtek benne. - fintorodtam el
-Ebben rajtam kívül ugyan senki. Mikor elköltöztem már kivolt a matrac így Anya kicserélte. Amikor pedig összejöttünk megkértem a tesóimat, hogy az otthoni matracot is kukázzák. - vont vállat
-Miattam?
-Igen. - bólintott - Nem fektettelek volna olyanba, amibe előtted voltak. Mennyire nézel bolondnak?
-Inkább pazarlónak. - mosolyogtam
-Hát van ez így. - vigyorgott - Szép álmokat Gyönyörűm.
-Szép álmokat Drágám.

Instagram: ellanna_wattpad