Red Flag {BEFEJEZETT}

7.

Ariana

A csapat nagyon támogató velünk kapcsolatban, a sajtó azonban kevésbé. Pénzéhes, aranyásó, apavadász hívnak engem mindenhogy. Őszintén szólva nem tudom, hogy engem visel e meg jobban, vagy Charlest. Teljesen kiakadt a cikkeken, pedig ő aztán ismerheti a búlvárt. Igyekszem se neki, se Auroranak nem mutatni, de egy-két cikk kifejezetten szívenüt. Mégpedig amik az anyaságomat kérdőjelezik meg. Rám lehet kígyót, békát kiabálni, elviselem. Viszont, ha a lányomat is belevonják azt nem vagyok hajlandó. Charles fel is keresett egy ügyvédet, és pert indít bizonyos újságok ellen, épp egy ilyen találkozóról várom haza. Elérkezett a Monacói nagydíj, ez pedig egyet jelent a bemutatással. Hiába próbál nyugtatni, hogy nem lesz baj, én félek. Nem lehet könnyű a családjának elfogadni a helyzetet, de bízok Charlesban, ő ismeri őket. Aurora oda van Monacóért, teljesen elvarázsolta a hely. Charles egy nagy kertesházban lakik, hatalmas kerttel és medencével, a kislány pedig be se akar jönni az udvarról. Most is kint vagyunk és tologatja az egyik játékbabáját a kocsiban.
-Megjöttem! - lépett ki hozzánk a nappaliból - Miért nem csodálkozom, hogy itt vagytok?
Tette fel költőien a kérdést, és mellém telepedve megcsókolt.
-Mi volt?
-Sima győzelem lesz, ne aggódj. - mosolygott rám
-Nem kellett volna ezt tenned.
-Ana, a családomat bántották, én pedig megvédem. Ez ilyen egyszerű. - csókolta meg a kezem
Rámosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Gondolkodtam a költözésről.
-És? - kérdezte izgatottan
-Kell majd pár doboz Maranelloba.
-Ideköltöztök? - vigyorodott el
-Ha még áll az ajánlat. - mosolyodtam el
-Hát, hogy a viharba ne állna! - csókolt meg
-Imádok itt lenni, ahogy Aurora is.
-Ennek nagyon örülök Hercegnőm. Útközben beszéltem Anyuval, ha benne vagy este együtt vacsorázhatnánk.
-Persze. - mosolyogtam félénken
-Imádni fognak, hidd el. A régi családi házunkba megyünk, megmutathatom a kupáimat. - kacsintott vigyorogva
-Juj! Régen ezzel csajoztál? - nevettem el magam
-Te most kötekedsz? - vonta össze a szemöldökét felháborodva
-Én? Mernék olyat?
-Igen.
Válaszul csak a nyelvem nyújtottam, amire felnevetett.
-Lassan kezdjünk készülődni, idő még odaérünk. Na meg két nő mire elkészül. - rázta a fejét sóhajtva
-Már elnézést, mire én összeszedem magam és a lányod, te addigra készülsz el! - háborodtam fel
-Jól van pukkancs. - csókolt meg - Menj kezdj el kényelmesen készülődni, addig figyelek a törpire.
-Ha tudnád milyen jó nyugiban készülni. - álltam fel mosolyogva

Egy hosszú zuhany után elkezdtem az igazi készülődést. A hajamba kis hullámokat tettem és egy nagyon enyhe sminket tettem fel. Nem szeretek túlzásba esni, hiszek a kevesebb több elvben. Mivel még a kislányt is megfürdetem csak egy köntösbe és fehérneműbe indultam vissza a kertbe. Charles amit meglátott, éhes ragadozóként mért végig.
-Gyere Aurora! Megyünk fürdeni. - szóltam a kislányomnak
Szerencsémre imád a vízben lenni, soha nincs hadakozás a fürdés ellen. Amíg lubickolt megbeszéltük, hogy hova megyünk. Amennyire nincs baj a vízbe menetellel, annyira van a kijövettel. Nagy nehezen kiimátkoztam és elkezdtem a kisasszonyt először összeszedni. Miután felöltöztettem, megindultam a háló felé, hogy én is végre teljesen elkészüljek. Charles már készen feküdt az ágyon miközben telefonozott. Aurora amit meglátga szaladt is felé, mire a férfi azonnal letette a telefont, és magához emelte a kislányt.
-Gyönyörű vagy Kishercegnő! - puszilta meg az arcát
-Tudom!
A válasza miatt mindkettőnkbőr kitört a nevetést.
-Kicsim, ilyenkor meg kell köszönni a bókot! - szóltam rá mosolyogva
-Köszönöm, tudom! - bólintott
A válasz miatt már csak mosolyogva ráztam a fejem. Miután kiválasztottam mit veszek fel, elvonultam a fürdőbe és felöltöztem. Egy utolsó kis igazítás a kinézetemen, majd kiléptem. Charles azonnal felémkapta a fejét és büszkén végig nézett rajtam.
-Elképesztően gyönyörű vagy Hercegnőm!
-Köszönöm. - mosolyogtam elpirulva
-Az én anyukám a legszebb! - mondta elégedetten a kicsi
-Ezzel maximálisan egyetértek. - bólogatott a férfi
-Indulhatunk?
-Persze!
A kocsiban Aurora kikönyörögte, hogy Disnes számok menjenek ezért mind a hárman teljes átéléssel azt énekeltük. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Charles Leclerccel fogom a Hakuna Matatat énekelni, de imádtam. A felszabadult hangulatom addig tartott, míg le nem parkoltunk egy ház előtt.
-Imádni fognak titeket. - szorította meg a kezem
Mosolyogva bólintottam, majd kiszálltam. Charles rutinos mozdulatokkal kivette a kislányt és a karjára ültetve tartotta, a másik kezét pedig felém nyújtotta.
-Megnyomod a csengőt? - kérdezte a kislánytól mosolyogva
Lelkesen bólogatva becsengetett, mire nem sokkal később egy fiatal srác nyitott ajtót.
-Hű de jól mutattok együtt! - döbbemt le
-Szevasz Arthur!-vigyorgott Charles
-Bocsi, sziasztok! Gyertek be!
Kitárta az ajtó majd magához ölelt.
-Arthur Leclerc vagyok, ennek a bolondnak az öccse!
-Ariana Baretti. - öleltem vissza
-Szia! Arthur vagyok. - guggolt le a kislányhoz
-Szia Arthur! Én Aurora vagyok! - mosolygott büszkén
-Akkor jól hallottam, hogy a csengőt! - lépett oda hozzánk még egy srác
Mosolyogva kezetnyújtott felém.
-Lorenzo Leclerc, üdv nálunk.
-Ariana Baretti, nagyon örülök.
Ő is bemutatkozott a lányomnak, majd az étkező felé terelt minket, ahol egy szőke hajú nő végezte az utolsó simításokat a terítéken.
-Szia Anya! - ölelte magához Charles
-Fiam, de jó látni.
Miután elengedték egymát, a szemét egyből végig vezette rajtam és a lányomon.
-Anya, had mutassam be neked Arianat és Aurorat. - lépett mellém és megsimította a hátam
-Nagyon örülök asszonyom. Ariana Baretti vagyok! - nyújtottam a kezem
Legnagyobb meglepetésemre azonban ellökte a kezem és magához ölelt.
-Tegezz nyugodtan. Pascal Leclerc vagyok.
Ezután csillogó szemekkel fordult a lányom felé, akit Charles felemelt a karjaiba.
-Csókolom! - integetett mosolyogva a kislányom
-Szia te kis szépség. Pascal vagyok. - nyújtotta felé a kezét
-Aurora! - mutatkozott be illedelmesen
-Illik rá a neve. - pillantott rám mosolyogva a nő
-Ő az én napsugaram. - néztem büszkén a lányomra
-Remélem éhesek vagytok!
-Mindig! - szólaltak meg egyszerre a fiúk
Lorenzo hozott egy magasítót a székre, hogy Aurora kényelmesen elérje az asztalt. Ez a figyelmesség teljesen a szívemig hatolt, Charles pedig büszkén nézett a családjára.
A vacsora jó kedvűen telt, a kicsi végig csipogott, amivel Pascalt teljesen levette a lábáról,ahogy az étvágyával is.
-A fiaim is jól ettek mindig, te Aurora lekörözi őket. - nézett rám mosolyogva
-Szerencsére ezzel soha nem volt baj. Remélem így is marad. - simítottam végig a haján
-Anya, mehetek játszani? - kérdezte miután mindenki befejezte az étkezést
-Persze kicsim, csak előbb mosakodjunk meg.
-Majd én! - állt fel és kivezette Aurorat
-Ne haragudj, ha tapintatlan vagyok és nem kell válaszolnod! - kezdett bele Lorenzo - Az édesapjával mi a helyzet?
-Én volnék az. - lépett vissza Charles és leült mellém
-Tudod, hogy értettem. - forgatta meg a szemét a bátyja
-Semmi gond. - mosolyogtam rá, miközben megszorítottam Charles kezét - Mikor kiderült, hogy állapotos vagyok kiborult. Fiatalok voltunk, ő abszolút nem állt készen erre az egészre. Bár szerintem erre nem lehet készen állni.
-Egyetértek.-szólalt meg Pascal
-Röviden tömören, lemondott a lányomról. Semmi köze nincs hozzá,egy másodpercet nem látta.
-És nem is fogja. - szólt közbe Charles
-Soha! - ráztam a fejem azonnal
-Tudod voltak kétségeim. - kezdett bele Pascal - Sőt, ha őszinte akarok lenni most is vannak. Viszont a fiam teljesen kivirult mellettetek. Jó rátok nézni. Tényleg, mint egy igazi család.
-Azért mert azok vagyunk, Anya. Ariana a társam, Aurora pedig a lányom.
-Fura így látni téged. - szólalt meg Arthur
-Hogy? - nézett rá értetlenkedve Charles
-Boldognak. Szerintem eddig soha nem láttalak így.
-Nem is voltam még ennyire a helyemen. - mosolygott rám
Zavartan viszonoztam a mosolyát és a vállára dőltem. Egy puszit nyomott a hajamra és nekem döntötte a fejét.
-Apa! - rohant ki a konyhába Aurora
-Mi az Kishercegnő? - vette az ölébe a kislányt

Ők teljesen belemerültek a beszélgetésbe, engem pedig a két srác tartott szóval. Pascal elolvadva nézte a középső fiát.
-Itt éjszakáztok? Örülnék nektek, Lorenzo is marad. - tette fel hirtelen a kérdést
-Nem úgy készültünk Anya. - rázta a fejét Charles, de látszott rajta, hogy maradna
-Én szeretnék! - szólalt meg Aurora
-Ami azt illeti én is jól érzem magam. - mosolyogtam bíztatóan a monacóira
-Akkor maradunk. - bólintott rám nézve
-Jaj de örülök! - csapta össze vidáman a kezét a ház asszonya
-Köszönöm! - hajolt a fülemhez Charles
Egy apró puszit nyomtam a szájára, ami miatt a kislány elkuncogta magát.
-Menjünk át a nappaliba, ott mégis kényelmesebb. - terelt minket át Pascal
A nappaliba láttam, hogy Aurora konkrét csatamezővé változtatta a szobát.
-Jaj kicsim! - sóhajtottam
-Hagyd csak, ez a legszebb rendetlenség. - simította kezét a hátamra Pascal - Három fiam van, hidd el tudom milyen ez. - nevette el a végét
-Na muti, milyen játékaid vannak! - ült le Arthur a kislány mellé
-Ki ne hagyjatok a buliból! - háborodott fel Lorenzo és csatlakozott
-Bocsi Hercegnőm, de én se maradhatok ki! - nyomott egy gyors csókot az ajkaimra Charles
Pascallal mosolyogva néztük a babázó férfiakat.
-Tudod mit Ariana! Igyunk egy kis bort. Kit szólsz? - fordult felém
-Köszönöm, elfogadom. - bólintottam mosolyogva
Leültetett a kanapéra, amíg ő intézi a bort. A kislányom teljesen az ujja köré csavarta a másik két Leclerc srácot, akik szófogadóan követték az utasításokat. Mikor az anya visszatért, a kezembe adta a poharam és ő is a földön ülő négyest figyelte.
-Mindig is akartam egy kislányt.
-Nem tudom, hogy bírtad három fiúval.
-Hervével mindent kibírtam volna. - mosolyodott el szomorúan
-Annyira sajnálom Pascal. - szorítottam meg a kezét
-Szeretne titeket. Hatalmas szíve volt.
-Charles sokat mesélt róla. Fantasztikus ember lehetett.
-Az volt. Szerencsére a három fiam nagyon hasonlít rá. Én azt nem tudom, hogy bírtad egyedül.
-Nehezen, de nem volt választásom. A várandósságom is nehéz volt, de minden értelmet nyert mikor a karomba adták. Tényleg, mint a hajnal hirtelen beragyogta az életemet. Bármikor újra végig csinálnám.
-Sajnálom, ahogy az elején viszonyultam hozzát Ariana. - nézett rám
-Megértem. Én is hasonlóan reagáltam volna a helyedben.
-Köszönöm. - ölelt magához
-Apa? - csapta meg hirtelen Aurora hanga a fülem
-Igen?
-Ők a bácsikáim? - mutatott a két fiúra, mire ők büszkén kihúzták magukat, majd felém fordultak
Bíztató mosolyt küldtem feléjük, ezzel is megadva a beleegyezésem.
-Bizony. - bólintott végül Charles
-Anyukád, pedig a mamám, igaz? - faggatózott tovább
-Még mindig imádom a kérdéseid lányom! - nevettem fel kínosan
-Gyere ide kérlek Aurora! - intette magához Pascal
A kislány mosolyogva pattant a nő elé, és csillogó szemekkel figyelte. Charles feszülten az ajkába harapva várta az anyja lépését.
-Megtisztelnél azzal, ha a Mamád lehetnék. - simította meg a kislányom arcát, majd magához ölelte
Charles egy megkönnyebbült sóhajjal mosolygott rám, nekem pedig a hálától eleredt a könnyem. Fantasztikus családba kerültem!

Instagram: ellanna_wattpad