Red Flag {BEFEJEZETT}

6.

Charles

Reggel aprócska kezek simogatására keltem. Mosolyogva nyitottam ki a szemem, és megláttam Aurora még kómásan csillogó szemeit.
-Jó reggelt Kishercegnő! - pusziltam meg az arcát
-Jó reggelt!
-Gyere, hadjuk még Anyát pihenni. - kiemeltem az ágyból, majd óvatosan becsuktam magunk mögött az ajtót
-Kérek reggelit. Kakó jöhet? - pillantottam le a hozzám bújó apróságra
-Igen! - hangzott egyből a vidám válasz
Letettem a kislányt, aki azonnal szaladt is játszani, én pedig intéztem a reggelinek valót. Kényelmesen elüldögéltem a kanapén, miközben figyeltem Aurorat. A szobapincér hamar meghozta a reggelit, amit át is vettem tőle.
-Gyere, keltsük fel Anyut! Nyisd ki nekem az ajtót, kérlek.
Igyekszem nagyon odafigyelni, hogy a kérem és a köszönöm szó minél többet elhagyja a számat, ezzel is jó példát mutatva a gyereknek. Most is mosolyogva köszöntem meg a segítségét. A tálcát letettem az éjjeli szekrényre, hogy a kislányt feltudjam segíteni az ágyra. Egyből az anyjához bújt, és őt is elkezdte simogatni. Mosolyogva néztem a jelenetet és a szívem teljesen elolvadt tőlük. Ariana szintén vidáman kelt és magához szorította a gyermekét. Felült és felém fordult csillogó szemekkel.
-Jó reggelt Hercegnőm! - hajoltam hozzá egy szájrapusziért
-Jó reggelt Herceg! - hajolt el a csók után elpirulva
A megnevezés miatt hatalmas vigyor terült el az arcomon, Aurora pedig kuncogva figyelt minket.
-Hozattam reggelit. - tettem be kettőnk közé a tálcát
-Szuper vagy!
Egyből a kakaóért nyúlt, amit oda is adott a kicsinek, majd a kávéra vetette rá magát. Ez a reggel teljesen olyan hangulatban telt, mintha egy család lennénk. Nekem pedig nem titkolt célom, hogy ez így legyen.
-Mikor szeretnél beszélni a fejesekkel? - szegezte nekem a kérdést
-Reggeli után egyből mehetünk. Legalábbis részemről. Tetszik, hogy te hoztad fel. - kacsintottam rá
-Sikeres volt a hadművelet, most mit tudok tenni?-nevetett - Akkor reggeli után.
-Hova megyünk? - nézett ránk a kislány
-Anya és az én főnökömhöz. Szólni kell nekik, hogy mostmár herceg vagyok. - tartottam a kezem egy pacsira, amit a kislány vigyorogva teljesített
-És utánna leszel az apukám is?
-Rore, ezt kettesben szeretném megbeszélni Charlessal. Rendben? - nézett rá mosolyogva az anyja
-Jó. Megyek játszani!
Villámgyorsan felpattant és el is tűnt a nappaliban.
-Nagyon szeretné. - néztem utánna
-Igen. Nem tudom erre mi a jó válasz. - sóhajtott gondterhelten
-Én nem megyek sehova! Tudod mit éreztem tegnap, veletek a karomban?
-Nem. - pillantott rám kíváncsian
-Hogy hazaértem. Én értem, hogy ez gyors, de az ember érzi, ha megtalálta a másik felét.
-Mintha a kirakós utolsó darabja is a helyére került volna. - mosolygott rám
-Pontosan. Nincs nagyobb vágyam, minthogy egy család legyünk. Így hárman. Aztán persze többen.
A végére teljesen elpirult és az ajkába harapott. Végül összeszedte magát és rám nézett.
-A lányom jobb apát nem is kívánhatna.
-Ez azt jelenti, hogy...? - fogtam kétkezem közé az arcát vigyorogva
-Ha tényleg minket akarsz, akkor mostantól van egy lányod.
A kijelentése miatt eleredt a könnyem, ahogy az övé is. Az ajkamat hevesen az övére tapasztottam.
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - motyogtam a csókok között folyamatosan
Óvatosan eltolt magától és felállva a kezét nyújtotta.
-Akkor ideje elmondani a lányunknak a hírt.
Rögtön felpattantam és megfogtam a kezét. Így mentünk ki a babázó Aurorahoz, aki amint meglátott minket ránk figyelt. Elengedtem Ariana kezét és a kislány elé guggoltam, mellém pedig a szeretet nő.
-Komolyan mondtad, hogy engem szeretnél apukádnak? - kérdeztem a kislánytól remegő hangon
-Ühüm! - bólogatott hevesen
-Akkor megtisztelnél azzal, hogy a kislányom leszel? - néztem rá könnyes szemekkel
Aurora először az anyjára nézett, aki bólintott egyet mosolyogva. A kicsinek nem is kellett több, azonnal a nyakamba vetette magát és úgy szorított magához.
-Akkor hívhatlak Apának? - nézett rám csillogó szemekkel
-Kérlek! - pusziltam homlokon
-Anya, mostmár van Apukám! - ölelte meg az anyját
-A világon a legjobb a tiéd Kicsim! - puszilgatta össze az arcát
-Megyek, összekészülök. Sietek vissza lányok!
Finoman megcsókoltam Arianat, a kislány fejét pedig megsimítottam. A szobámba érve hatalmas vigyorral az arcomon kezdtem készülődni. Nem elég, hogy megtaláltam azt a nőt, akivel leakarom élni az egész életem, még egy csodaszép kislányt is adtak az égiek.
-Köszönöm Apa! Neked is Jules! - suttogtam bele a szoba csendjébe
Hamar elkészültem, így vissza is tértem az újdonsült kiscsaládomhoz. Az ajtón épp akkor léptek ki, mikor odaértem. Összekulcsoltuk a kezünket, Aurorat pedig felkaptam a karomba és így indultunk el a tárgyalóba, ahol már Mattia várt ránk. Mikor megpillantott minket hatalmas mosoly terült el az arcán, és összecsapta a tenyerét.
-Tudtam, hogy idő kérdése fiatalok!
-Hát, nem újságból tudtad meg. - vigyorogtam büszkén
-Hálásan köszönöm nektek. Tudjátok már, hogy szeretnétek lekommunikálni?
-Arra gondoltam, hogy egy közös képpel letudhatjuk. Amúgy is mindenki találgatott. - mondta mosolyogva Ariana
Mattiaval ők még lebeszéltek a csapatkommunikációról egy két dolgot, majd utunkra engedett minket.
-Beszélnünk kéne a családjainkkal. Ők se a hírekből tudják meg. - nézett rám a barátnőm
-Egyetértek. Együtt, vagy külön szeretnéd?
-Lehetőleg külön,de csak, ha nem baj.
-Dehogy is. Bemegyek a hálóba.
Miután külön vonultam egyből hívtam Anyát, hogy beavassam. Szinte első csengésre felvette, így a mosolygó arcával találtam szembe magam.
-Szia kisfiam!
-Szia Anya! Ráérsz?
-Rád mindig. Mi a helyzet? Minden rendben?
-Ennél jobb nem is lehetne. - mosolyodtam el - Emlékszel, meséltem az új sajtósról. Ariana.
-Á igen, neki van a kislánya. Mi van velük?
-Hát... Mostmár az én lányom is! - mosolyodtam el büszkén
Anya teljesen lefagyott, először azt hittem a vonallal van valami, de nem.
-Viccelsz? Ugye?
-Nem!-ráncoltam össze a szemöldököm
-Fiam, egy gyerek felelősség. Ráadásul nem a tied!
-Pontosan tudom, mekkora felelősség köszönöm. Lehet, hogy nem az én vérem, de pont annyira szeretem, mintha az lenne!
-Nem tudhatod, hiszen...
-Nem Anya! Ariana a társam, Aurora pedig a lányom.
-Charles fiatal vagy még ehhez a felelősséghez.
-Neked is megvolt az én koromban Lorenzo.
-Az más.
-Miben? Felnőtt ember vagyok, és most először érzem azt, hogy a helyemen vagyok. Boldog vagyok Anya!
-Jaj Charles! - sóhajtott - Szeretném megismerni őket. Ha neked ez ennyire komoly, akkor elfogadom. Nem ígérem, hogy jópofát vágok, de elfogadom.
-Hidd el amint megismered őket mindent megértesz!
-Meglátjuk Fiam. Én nyitott leszek, ennyit tudok ígérni.
-Ez épp elég.
Kicsit még beszélgettünk, de hamar letettem. Nem pont ilyen reakcióra számítottam, de végül is meglehet érteni. Óvatosan kikukucskáltam, ám Ariana már a kislánnyal játszott.
-Jöhetek? - kérdeztem óvatosan
-Persze! Hogy ment?
-Kicsit elzárkózott. Nálad?
-Apa kiugrott a bőréből, hogy te leszel a veje. - nevetett - Anya, nos nálam is ő a nehezebb dió. De nem lesz baj.
-Tudom! - csókoltam homlokon
-Apa, mostmár te is velünk laksz majd?
-Hogy neked mindig ilyen jó kérdéseid vannak. - nevetett fel Ariana
-Hát, ha szorítotok nekem helyet örömmel. - mosolyogtam a kislányra
-Anyának nagy ágya van. - vont vállat, majd ismét belemerült a játékba
-Ezt jól megbeszéltétek. - dőlt kuncogva a vállamra Ariana
-Szövetkezek a lányunkkal, tán baj?
-Kicsit sem. - csókolt meg- Megcsináljuk a képet?
-Naná!
-Vegyél fel egy fehér inget, meg zakót. Mi is felveszünk valami fehér ruhát.
-

Akkor már előbb áthozom a cuccaimat. Mit szólsz?
-Imádnám! - csókolt meg
Rohamtempóban pakoltam össze mindenemet és öltöztem át elegánsba. Szerintem egy sima gyors szelfi is elég lett volna, de ha Ariana kitalált valamit, ki vagyok én, hogy megakadályozzam?
-Kell neked kulcs. - engedett be a szobába Ana
-Nem ártana. - nevettem - Gyönyörű vagy! - mértem végig
-Te is jól nézel ki. - harapot a szájába
-A harapdálást bízd rám! - hajoltam hozzá egy csókért - Tegyük hivatalossá Hercegnőm!
-Kicsim, gyere kérlek! - hívta magunkhoz Aurorat
A kislány egy tündéri fehér ruhácskában szaladt felénk, én pedig egyből a karomba vettem.
-Gyönyörű vagy, Kishercegnő!
Kuncogva fogadta a puszimat és én is kaptam egyet. Ezután szófogadóan beálltunk, ahogy Ariana kérte és elkészült a kép.
-Ha már így kiöltöztünk elviszlek titeket valahova.
-Hova megyünk? - csillant fel egyből a kislány szeme
-Étterembe. Úgy is ebéd idő van.
-Egy ebédhez ez nem túlzás? - nézett végig magán Ariana
-Dehogy. Tökéletes.
A képet megbeszéltük, hogy csak akkor posztoljuk, ha visszaértünk. Nem akartuk, hogy lerohanjanak minket. A kocsiba már régóta van Aurora számára egy gyerekülés, ami mostmár az életem állandó része. És remélem, mire neki nem kell, addigra a testvére vagy testvérei miatt lesz az autómban. Egy elegáns étteremfelé vettem az irányt, ahol valóban nem tűntünk ki. A két lány lenyűgözve nézelődött, én pedig elhatároztam, hogy mindent elkövetek azért, hogy így lássam őket. Az étkezés után visszamentünk a hotelbe, ahol a fiúk letámadtak, így egy gyors átöltözés után Pierre szobájában kötöttem ki.
-Na mesélj! - kezdett faggadni a francia
-Nagyon összeöltöztetek. - mosolyodott el Carlos
-Tegnap összejöttünk. - néztem rájuk büszkén - Aurora pedig ezennel a lányom. Apának szólít. - húztam egy óvatos mosolyra a számat
-Gratulálok! - hangzott egybehangzóan
Pierre, Carlos, Lando és Max folytatták a faggatózást ám, hamar izgalmasabb lett a kontroller az életemnél. Pár óra után elindultam vissza a szobába, ahol Ariana a kanapén ülve olvasott.
-Megjöttem. - pusziltam meg hátulról
-Kifaggattak?
-Persze. - ültem le mellé
-Nem tudom mivel érdemeltelek ki Charles. - bújt a mellkasomra
-Azzal, hogy vagy. - pusziltam meg a haját
-Édesanyád meg fog békélni velem, velünk? - kérdezte halkan
-Amint meglát minket egyből. Ebben biztos vagyok.
-Remélem. Nem akarok bonyodalmat, vagy kellemetlenséget.
-Nem lesz semmi gond, ne aggódj. Na jelentsük be Hercegnőm! - csókoltam meg
-Hercegem! - mosolygott rám
Elővettük a telefonjainkat és elkezdtük megfogalmazni a posztjainkat. Miután végeztünk egyből letettük a mobilt és Ariana bekuckózott akarjaimba.
-Csoda vagy Ana! Az én csodám. - simogattam a hátát
-Ana? - nevetett fel
-Ja. Nem tetszik?
-Őszintén szólva a Szürke ötven árnyalata óta vártam, hogy valaki így hívjon. - nézett fel rám hatalmas szemekkel, mosollyal az arcán
-Akkor alakítsak ki otthon egy ilyen játszószobát is? - nevettem - Nekem csak rendes van.
-Minden lehetséges. - kacsintott rám - Várj, otthon?
-Természetesen. Vagy te nem szeretnél a szünetekben is velem lenni?
-Ez most váratlanul ért. Charles nekem van egy lakásom Maranelloban.
-Mivel a gyár miatt sokat kell ott lennem, ezért az tökéletes lenne olyankor. De, ha szeretnéd akkor nézhetünk egyet közösen is. Bármit megkapsz, Ana. - csókoltam meg
-Szóval az a terved, hogy Monacóban éljünk?
-Ez volt a fejemben, de ha szeretnéd veszek egy házat Maranelloban.
-Lehetne, hogy ezt ne ma beszéljük meg? Sok ez a dolog egy napra.
-Rendben, igazad van.
Mindegy, hogy gyorsan vagy lassan haladunk, a lényeg, hogy már mellettem vannak.

Instagram: ellanna_wattpad