Walter lovag

32 5 4
                                    

Amint Erzsébetet a karjában tartotta, Walter lovag tudta, hogy eljött az idő. A fiatal, alig 24 éves nő megtér Teremtőjéhez, akinek egész életét szentelte. Erzsébet vágyakozó tekintetéből a lovag azt olvasta ki, hogy várja is ezt a találkozást.

Walter lovag maga sem tudta, mit érezzen. Siratni semmiképp sem szerette volna a nőt. Oly régóta ismerte őt, a családját, az édesapját, oly régóta szolgálta őket, védte őket, tanította őket, hogy pontosan tudta: Erzsébet számára a halál cseppet sem szomorú, sőt. Erzsébet egészen biztosan várja azt a pillanatot, amikor a lelke felszáll a mennyekbe, és Isten mellett szeretett férjével is találkozik ismét. Ezért aztán Walter lovag biztos volt benne, hogy Erzsébet nem vár megnyugtatást, mert nincs szüksége rá.

Erős karjával tartotta a fiatal nő testét, amiben még volt egy csöppnyi erő, de már igencsak kevés.
- Téged vár a Menny - mondta halkan, miközben Erzsébet tekintete az égre szegeződött, mintha látna Valakit, akit senki más nem láthat.

A lovag mégis érzett egy csöppnyi fájdalmat, ahogy Erzsébetet nézte. A leány apja azért küldte őt ide, hogy mindentől megóvja Erzsébetet, ám a lovag úgy érezte, kudarcot vallott. Lajos halála után Erzsébetet száműzték a palotából, nélkülöznie kellett neki és a gyermekeinek is... Walter lovag nem tudta elintézni, hogy a palotában maradhassanak.

De Erzsébet nem tűnt cseppet sem haragosnak, amint ott feküdt a lovag karjaiban. Nagyon régen evett utoljára, nagyon régen jutott utoljára tiszta vízhez, mégsem érzett haragot, és ez volt az egyedüli gondolat, ami Waltert vigasztalta. Erzsébet lelke túl szép volt erre az eltorzult világra. Túl sok kínt kellett átélnie, ám ennek lassan végeszakad.

Walter lovag lenézett a nőre, akinek a teste már szinte teljesen elernyedt a karjai között. Mellkasa még egy utolsót emelkedett, aztán többet nem mozdult. Erzsébet eltávozott egy jobb világba.
- Úrnőm, menj - suttogta Walter lovag, és bár elhatározta, hogy nem fog sírni, egy kósza könnycsepp jelent meg a szemében, mellyel a szent hazatérését siratta.

Színházas szösszenetekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora