Színházas szösszenetek

Ashley Wilkes

Mikor Meade doktor kijött Melanie szobájából, elég volt ránéznie Ashleyre, és a férfi rögtön tudta. Minden elveszett. Melanie itthagyta őt és a közös gyermeküket, hogy megtérjen abba a világba, ahová a tiszta a lelke mindig is vágyódott.

Ashley lelke pedig összetört. Mióta hazajött a háborúból, ahol szembetalálkozott a nyers élettel, a durvasággal, a gyilkosságokkal, a halállal; mióta végignézte, ahogy a Dél szépen lassan elveszti a háborút, s azok az ifjak, akik egykor vele együtt táncoltatták a hölgyeket a kerti mulatságokon, holtan hevernek szanaszét, azóta Ashleyből valami kiveszett. A lelke jobbik részét, mely szép volt, szerette a művészeteket, és valahol nagyon távol élt a világtól, a háború megölte. Kegyetlenül kivégezte.

Aztán ott volt Scarlett... Igen, vágyódott utána. Igen, kívánta. De sose volt belé szerelmes, s a tény, hogy úgy érezte, a nő szereti őt, újabb terhet rakott rá. Elfogadta a segítségét, mert el kellett fogadnia. Nélküle soha nem tudott volna talpraállni. Nélküle elveszett volna ebben az új világban, mely tőle annyira távol állt. De Scarlett megtartotta. Megmentette.

Scarlett és Melanie közösen megmentették. A két nő, akik szerették. A két nő, akiket szeretett. És az egyikük most elment. Ashley azt kívánta, bár ő halt volna meg. Bár haza se jött volna a jenki fogolytáborból. Bár meggyilkolták volna. Akkor most nem kellene éreznie ezt a fájdalmat. Nem kellene elmondania a fiának, hogy az édesanyja elment. Nem kellene szembenéznie egy olyan élettel, amiből Melanie hiányzik.

Ashley bement a hálószobába, és keserves sírásra fakadt. Nem tudta elállítani a könnyeit. Mihez kezd most? Mit tegyen? Melanje volt az élete mozgatórugója. Nélküle minden leáll, elromlik, és ki tudja, meg lehet-e bármit is javítani.

Ashley hallotta Scarlett lépteit, és tudta, hogy az asszony hamarosan megtalálja. De most nem törődött vele. Csak Melanie mindig kedves arcát látta maga előtt, és azt az életet, amely azon a délutánon teljesen szétesett.