Nem vágyom semmi másra csak valakire. Valakire, aki nem idegen. Valakire, aki szeret és elfogad. Aki előtt nem kell megjátszanom magam és, aki képes rám figyelni. Lehet, hogy csak a hiányaim beszélnek most belőlem, de akkor is érzem, hogy kapaszkodni próbálok mindabba, amit eddig ismertem. Mindenbe, ami biztonságot nyújt ebben az új és ismeretlen világban, amibe hirtelen belecsöppentem és aminek hirtelen akaratlanul a része lettem. Nem akartam ennyi változást, amit egyedül kell kezelnem. Nem akartam ennyi embert, akivel meg kell küzdenem. Mindig csak fel akartam nőni, de nem ilyen korán. Nincs senkim, aki átölelne vagy megszorítaná a kezem. A magány érzése is kezd lassan elhagyni. Mindenem elveszett.
YOU ARE READING
Találkozunk a másik oldalon
RomanceNem vagyok benne biztos, hogy ezt itt kellene hagynom, figyelembe véve, hogy 13 éves önmagam naplónak használta ezt a "storyt", így csak egy része tekinthető meg, de nagy valószínűséggel előbb-utóbb ez a feledés homályába veszik majd, nem is véletle...
