Viharforgatag

X. - Energiaital

Márk ugyanazt a buszt érte el munkából hazafele menet, amit általában máskor is el szokott, a fiúnak azonban a délután hátralevő részére fontosabb tennivalói is akadtak annál, mint hogy egy átlagos hétköznapjához hasonlóan csak otthon heverje ki a műszak fáradalmait. Azután hogy a jármű bevette az egyik élesebb kanyart, a srác megnyomta a leszállásjelzőt, hogy a megszokottól eltérően a végállomás helyett jó pár megállóval korábban szálljon le.

Márk kisvártatva már maga mögött is hagyta a főutat, hogy Remeteszőlős keskeny utcáin gyalogoljon keresztül, és a madárcsicsergés közepette elvesszen a gondolataiban. Fannival is lesz mit megbeszélni. Kicsit szégyellem magam, hogy ő volt az, aki felhívott engem. Lehet, rosszul hittem azt, hogy a múltkori incidens óta jobban teszem, ha tartom tőle a távolságot – sóhajtott, miközben megpillantotta a meredek emelkedő végén a házat, ahova tartott. A lelkizésnél viszont most fontosabb dolgok is vannak. Mert bár, amiket Kristóf mutogatott, nem mondom, hogy nincsen alapja, és lehet, hogy a jóslatom ismét csupán egy melléfogás, de mi van akkor, ha mégsem? Hátha Fanni tud erre valami okosat mondani! Mindenesetre, muszáj leszek biztosra menni! – A fiú egy hirtelen ötlettől vezérelve előkapta a telefonját a zsebéből, és megcsörgette Laurát, a lány azonban továbbra sem volt elérhető. Már tegnap óta ki se csöng a mobilja – rándult görcsbe a gyomra, mivel el sem tudta képzelni, mi történhetett vele.

Fanni rögtön ajtót is nyitott, amint a srác megérkezett, hamarosan pedig már mindketten elhelyezkedek a lány szobájában az ágyon egymás mellett, azután hogy üdvözölték egymást. Márknak bőven lett volna miről beszélnie, azonban nem tudta, hogyan kezdjen neki a társalgásnak: csak leszegett fejjel ült, miközben tapinthatóvá vált a feszültség a közel egy héttel korábban történt kínos események miatt. Szerencséjére a lány egy idő után megtörte a csendet:

– Na mesélj, van valami fejlemény a tervvel kapcsolatban, amit kitaláltál?

A fiú nem tudta eldönteni Fanni hangszínéről, hogy csak gúnyt akar űzni belőle, vagy valóban komolyan érdeklődik-e a helyzet állásáról. Hosszan nyújtózott egyet, és csak utána szólalt meg:

– Sajnos nem tudok előrehaladásról beszámolni. Laura tegnapelőtt elment egy buliba, hogy megpróbálja elcsábítani Hanna paliját, aki elvileg szintén ott volt, de azóta se hallottam felőle semmit. Ki se cseng a telefonja. Már azon is gondolkoztam, hogyha este sem veszi fel, elmegyek hozzá, hogy megnézem, tényleg nem történt-e vele valami baj... – A srác idegesen rágta a körmét.

– Te jó ég! Reméljük, nem a parti alatt volt gond! Én azt mondom, szerintem készüljünk össze most, és menjünk el hozzá! – A lány arcára kiült a kétségbeesés.

– Lehet, igazad van! Még egyszer megpróbálom felhívni. Ha most sem veszi fel, akkor nem marad más választásunk! – Márk rögtön tárcsázta is Laurát, meglepetésére azonban hamarosan egy férfihang szólt bele a telefonba:

– Jó napot kívánok, esetleg Laura ismerősével beszélek? – kérdezte az illető dörmögve.

– Igen-igen! Maga viszont kicsoda? – döbbent meg teljesen a fiú, miközben majdnem leejtette a földre az eszközt.

– Laurával egy szakon vagyunk az egyetemen. Két napja az egyik buliban elhagyta a telefonját, és én találtam meg. Lemerült, de ma már sikerült feltöltenem, mert a párom kölcsönadta az USB-s töltőjét, amivel kompatibilis ez a teló...

– Tényleg? Akkor ezért nem tudtam elérni! – kiáltott fel a srác. – Már éppen készültem indulni hozzá az egyik barátommal, hogy megnézzük, mi van vele!

– Jó is, hogy hívott, mert bár elvileg nemsokára találkozok vele, és vissza tudom neki adni, de ha mégsem jönne-e el, akkor mondja már meg neki, hogy egy bizonyos Gábornál van a mobilja. Ő tudni fogja, ki az! – hadarta el mondanivalóját a férfi.