Egy embert szerettem egész életemben nem volt mindig kedves és azt sem biztos,hogy ő valaha szeretett,de örökké boldog lesz a szívem, amiért én ismertem ebben az életben.
Végül megmutattad,lelked s a szíved és azt is,hogy megéri szeretni téged,végre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A reggelem úgy indult,hogy anyu az ágyam mellett állva egy fazekat(!) ütlegelt egy fakanállal,első gondolatom az volt,hogy még mindig álmodom és az álmomban anya indiánnak képzeli magát vagy valami hasonló,de amikor kába tekintettel hosszan vizslattam hirtelen az indián asszonyból sárkány lett,mert olyan erős hangerővel elkezdett kiabálni,hogy esküszöm eszembe jutott az is,hogy nem szakadtak el még a hangszálai.
A kis műsor azért volt,hogy már délt ütött az óra én pedig még mindig ágyba vagyok mikor megígértem,hogy segítek neki. Mióta a főnök szabadságra intett miszerint ő az unokájával szeretne tölteni egy kis időt furcsa mód bűntudata támadt és nekem is adott kettő nap szabadságot így egyszerre fogunk vissza térni az üzletben.
A konyhában én a francia palacsintákat készítettem el,mert anyu nem bízott volna rám komolyabb kaját az ő szavaival élve nem volt hozzá meg a kellő képességem vagy mi,de szerintem csak nem akarta azt mondani,hogy egy életképtelennel áll szembe aki még a sült krumplit is oda égette.
Sajnos tényleg volt ilyen ő nem volt itthon én pedig konyhába álltam,de amikor ott álltam mellette egyáltalán nem sült,de ahogy bele léptem a tiktok világába már csak az égetett szag áradt a házba és mire oda értem,hogy dobjam ki természetesen anyám jött be az ajtón és rögtön az volt az első mondata,hogy te még ennyire sem vagy képes.
-Black haza fog jönni ma ugye anya? Csendes hangon szólaltam meg,tudtam a választ erre a kérdésre,de kellett valaki aki megerősíti nekem.
-Peter a szokásosnál is hamarabb kelt,mert kiment elé a reptére,haza jött szóval vacsorára ő is itt lesz ez biztos.
- Repülőgéppel jött? Furcsálltam ezt,nem gondoltam volna,hogy ennyire messze utazik majd,hogy repülőgéppel kell haza jönnie.
-Igen, mielőtt el ment azt mondta,hogy új kultúrákat akar megismerni.
Új kulturákat? Ez az utolsó dolog amit el tudok hinni róla főleg,hogy mindig utált utazni főleg repülőgéppel. Furcsa volt ezt hallani és biztos voltam benne,hogy állt valami a háttérben amit titkolt.
-Te Leila.. A ujjait a bordáimba vájjta mire fel jajgattam, leszorítva a fájós pontot görnyedt háttal, szenvedő arccal fordultam felé.
-El is felejtettem mondani neked van egy meglepetésem számodra.
-Micsoda?
Mielőtt tudott volna válaszolni nekem valaki azt a pillanatot választotta arra,hogy rá feküdjön a csengőnkre.
-Talán mégis jött a meglepetésed,mert őt is át hívtam, segítsen csak ő is,mert sok dolgot kell még megtennünk.
Letett mindent a kezéből majd a kis kötényén egyet szorítva elindult az ajtó felé én pedig a hátába massíroztam egyre kíváncsibban,hogy ki lehet az én meglepetésem.
Az ajtót tárva nyitva feltűnt egy nálam pár évvel fiatalabbnak tűnő aranyos,göndör hajú lány aki széles mosollyal nagy erővel szökött anyu nyakába mire hátra kellett lépnem párat, hogy ne ütközünk össze.
Miután a nagy ölelést egy nevetéssel elintézték felém fordultak mint ketten mire zavarba jöttem a lány hatalmasra nyílt kíváncsi szemei miatt,de gyorsan össze szedve magam rendeztem vonásaimat és oda léptem elé.
-Szia engem,Leilának hívnak. Nem mertem kínos puszilkodásba kezdeni és mellőztem az ölelést is amit szintén kínosnak éreztem persze csak én éreztem így ,mert mire észbe kaptam már is fel pipiskedve nyomott két puszit az arcomra mire a mozdulataimban is megfagytam, kissé kidüllet szemekkel emésztettem meg az amúgy aranyos gesztusát,szegény még nem tudta,hogy egy sötét lelkű emberrel találkozott.
-Sziaa én Alicia vagyok most költöztünk ide pár házzal odébb lakunk.
Megmosolyogtatott aranyos termete tele volt pozitív energiával ami rám is ragadt és már sokkal közvetlenebb tudtam lenni vele.
-Gyertek segíteni most, hogy már ismeritek egymást.
Észre sem vettük mikor anyu már vissza sétált a konyhába ne,hogy valami oda égjen és onnan kiáltott ki nekünk is.
Kiderült,Alice apja,Peter jobbkeze ezért sokat kellett ide utaznia míg családja inkább ide költözött,mert itt tervezett egyetemre menni.
Mire mindennel végeztünk már sötétedett én pedig felmentem a szobámba átöltözni,mert tudtam már lassan mindenki érkezni fog beleértve Liemmet is, tényleg Liem...basszus teljesen kiment a fejemből anyának róla szólni.
Gyorsan magamra kaptam egy fekete farmert hozzá pedig egy fehér, csillogós, csipkés felsőt,hajamat leengedve késznek is nyilvánítottam magam nem akartam túlságosan kiöltözni.
Siettve szaladtam le a lépcsőn mikor a lépcső aljához érve hallottam ahogy anyu hevesen magyarázza,hogy nekem nincs semmilyen barátom úgyhogy ne is mondjanak neki ilyeneket és magyarázza meg,hogy kicsoda ő.
-Anyu hagyd Liemet. Kifulladva tápászkodtam meg a térdemen ahogy hozzájuk értem.
-Te ismered őt? Mostmár zavartan nézett rám drága édesanyám mire lassan Liemre néztem,több mint jól nézett ki. Szőke haja kissé rendezetlenül állt a feje tetején és sikerült össze öltöznünk is. Rajta egy fehér ing volt egy egyszerű,de mégis elegáns fekete nadrággal.
-Igen ő a barátom. Néztem anyura mire a szemeit kimeresztve figyelt és hirtelen már magyarázni is akartam,hogy egyszerű barát nem olyan barát,de amikor a derekamra simuló kéz magához húzott a szavak a torkomra forrtak.
-Látja asszonyom nem hazudtam önnek. Leila barátja vagyok. Egy félmosollyal le nézett a kétségbeeset szemeiben majd egy aprót szorított a derakamon.
Az rendben van,hogy ebbe én bele mentem,de nem hittem,hogy el akarja majd játszani,hogy a pasim azt gondoltam csak ott lesz mellettem mint egy barát.
-Erről még beszélünk,Leila most nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni a barátod előtt.
Anyu idegesen bámult úgy vette a levegőt mint valami megvadult bika majd a barát szócskát erőteljesen megnyomta mielőtt intett a kezével,hogy mennyünk be.
A kéz még mindig szorosan maga mellett tartott mire közel hajolva suttogni kezdett Liem. -Ne néz már úgy mint akit épp most rabolok el. Ne aggódj minden jól megy majd. -Nem hiszem,hogy ez jó ötlet. Szóltam még mindig kétségbeesetten mire újból el mormolta "ne aggódj"mintha ez változtatna valamin.
Én terítettem az asztal és direkt úgy terveztem,hogy egymás mellé üljünk,mi voltunk az elsők akik helyet foglaltak az asztalnál. Utánunk következett Alicia aki örömmel maradt miután elkészült a sok finomság ami belepte az egész asztalt. Anyu bizonytalanul vizslatta magát a tükörben és már csak ők hiányoztak. Az ajtó csattanva jelezte,hogy már mindenki itt van.
Tenyeremet a nadrágomba töröltem elképesztően izgultam. Liem figyelme azonnal rám irányult és olyan határozottan csillogot szemei mintha az ő exe kárára menne ez az egész játszma. Kezemet a hatalmas tenyerébe fogta majd egyet rászoritva nyugtatott. Fél testemmel felé fordultam majd egy aprót bólintottam a szemébe nézve. Ők pedig ezt a pillanatot választották az érkezésre.
