Egy embert szerettem egész életemben nem volt mindig kedves és azt sem biztos,hogy ő valaha szeretett,de örökké boldog lesz a szívem, amiért én ismertem ebben az életben.
Végül megmutattad,lelked s a szíved és azt is,hogy megéri szeretni téged,végre...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Fel akartam adni, belefáradtam a sok hadakozásba az élettel.
Nem fogok papolni arról,hogy az élet igazságos,mert nem az. Senkivel sem.
Mondhatnám,hogy könnyebb lesz,de furcsa fintora az életnek,hogy egyáltalán nem lesz az sőt tesz rá mégegy lapáttal,hogy biztos érezd
Ha van bármi,ami megkönnyíti,az az,hogy hozzászoksz a fájdalomhoz,de a jó hír,hogy amint ezt elfogadod S vállalod a fájdalmat felidézheted a sok szeretetet.
Ne kerüld a fájdalmat,hadd fájjon,hadd tegyen erősebbé,hogy ott többé ne fájjon ahol eddig szúrt, égetett. Lesz olyan helyzet,amikor minden el rosszul,egyre-egyrecsak elfogy az energiád,csak rossz dolgok vesznek körül amik le húznak, ha te azt mondod kész véged van,nem bírod tovább
Az ember vagy beletörődik ebbe vagy munkához áll tétlenül vagy elindul ..
Majd szétfeszít a düh,a világnak is neki mennél,tudod te milyen érzés ez? Az ember túléli vagy feladja. A farkas nem a balszerencsés szarvast ejti el,hanem a gyengét.
Egész életemben soha nem éreztem ennyire gyengének, megtörtnek magam ameddig megnem láttam őt, őket.
Ismeretlen érzés volt ahogy a lábamból el párolog az erő,a szívem dobanása csaknem már a pólómon is átüt annyira szapora.
Fel akartam adni, belefáradtam a sok hadakozásba az élettel... mikor elmentem és ott hagytam nem csak őt hanem a gyermekem is.
-Leila-suttogtam magam elé ahogy a távolodó testüket figyeltem,Leila kezében a fiam volt, oldalukon pedig egy ismeretlen alak akinek csak a hátát vettem észre.
Szúrt az érzés,de már az sokkolt,hogy a fiam ennek a boszorkány fiával játszik.
-Black.
Levert a víz nem tudtam Annára figyelni,a lábaim nem mozdultak a tudat,hogy én is lehettem volna az oldalukon.
-Gyere, mennyünk be.
Kezét mellkasomra helyezte,ahogy közelebb lépett hozzám,én pedig visszatértem az életbe,ahogy megéreztem a pia szagot,sokat itt én pedig utáltam a felelőtlen viselkedését.
-Eressz.- Le sepertem a kezét magamról majd elindultam be a házba.
Ahogy a szombámba értünk az érzelmeimet nem tudtam magamba tartani. Ami a kezembe találtam minden összevisza dobtam,hangos csattanások, üveg szilánkok szerte szét,Anna síkoltásaival nem igazán foglalkoztam míg megnem hallottam a kisfiú hangos kiáltását.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kezem a levegőbe maradt,lassan fordítottam a fejem az ajtó felé,az anyja lába mellé volt bújva. Lassan közelítettem meg őket majd a kissrác elejébe letérdeltem.
-Sajnálom főnök,hogy így kellett láss, megbocsátasz vagy kirúgsz? Hm?
Kezétől fogva elhúztam az anyjától majd össze vissza csikiztem,a haragomat el nyeltem,nem akartam,hogy így lásson nem akartam ilyen lenni annak ellenére,hogy sikerült örökre elcseszni ezt a minta apás dolgot,nem akartam kitenni őt az agressziómnak,nem akartam,hogy majd így emlékezen rám.
-Meg,meg bocsátok.- nyöszörgött a karjaim közt,ez a srác szerencsére nem hasonlított az anyára,nem volt benne egy csepp rosszindulat sem.
-Menny játszani, Bryn aztán csatlakozók majd én is hozzád,rendben?
Miután elment a közelünkből az ajtót be csuktam magunk után, könnyek folytak az arcán s bár utálom a nőket sírni látni őt egy cseppet sem tudtam szánni.
-Mit kerestek ők itt?- visszafojtott dühvel néztem szembe azzal a nővel akit szívemből gyűlölök és szánok.
-Megakartak ismerkedni én sem tudtam róluk.- Ártatlanul próbált rám nézni, manipulálni törékeny ábrázatával, könnyeivel.
-Hazudsz.
Ha kutyával élsz kutyává válsz,a hazugságain gyorsan átlátok, próbálkoznia is feleslegessé vált.
-Es ha hazudok,hm? Akkor mivan? Újból itt vannak, rád pedig nagy hatással vannak még mindig,ez pedig nekem nem tetszik.
Egymással szembe állva ,ahogy gondoltam megmutatta igazi arcát, mű könnyek nélkül. Közelebb hajoltam arcához és úgy beszéltem hozzá.
-Anna,engem nem érdekelsz te és az sem,hogy neked mi tetszik és mi igen. Még mindig nem sikerült felfognod, ugye?
Pár mondat ami oda szúrt ahová kellett, megtört.
-Érts már meg,Black..-
-Én..,én mindenkinél és mindennél jobban szeretlek téged.-
Meglepődve kaptam felé a fejem,nagy szavak voltak,de hiába.
-Szeress engem, kérlek szeress..-
A padlón hangosan csattant teste ahogy térdre borult.
-kérlek,kérlek szeress..
Zokogva, suttogta ugyanazokat a szavakat. Hangosan sóhajtottam egyet majd felvettem a földről.
-Jól van,Anna. Nyugodj meg.
Ugyanazokat a szavakat suttogta mellkasomra egészen addig amíg le tettem az ágyra majd be takartam.
Összetörtnek látszott, kevés volt azoknak a pillanatoknak a száma mikor ilyennek láttam,de az mindig akkor volt mikor az irántam érzett érzéseiről volt szó.
Hangtalanul hagytam el a szobáját, a kert hátsó felében vettem az irányt,sok időt töltöttem itt.
Bryn nem sokat élvezhette anya társaságát mikor nem részeg volt akkor beteg volt,mert a gyógyszereket sem szedte,inkább leidta magát minden egyes nap.
A napozóágyon találtam meg a kissrácom,ki volt húzódva a szélére miközben annyira gondolkozott,hogy csak a földet nézte.
-Na min bambulsz, főnök?
A szája szomorúan csüngött le, sajnáltam őt számtalanszor fogta el a szorongás lelkem,ahogy a piros arcára néztem és a gyönyörű zöld szemében amiben láttad mennyire ártatlan,tiszta lelke van. Ezért mégjobban megvetettem az anyát.
-Na van az egyik barátom születésnapja én pedig nem fogok tudni elmenni,ha anyu megint részeg. Úgy volt együtt megyünk.
Erős természete volt,ritkán láttam sírni mégis most könnyek lepték el szemeit.
-Ácsi,miért is nem tudnál elmenni? Anya,nem kell tudjon mindenről, mennyünk együtt.
Mosoly lepte el az arcát majd lendületesen szökött fel a napozóágyról.
-Jó, mennyünk akkor ajándékot venni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
