Avatar: Mélyvízben ~ Aonung X Reader oc

Verekedés, Lo'ak eltűnése

Másnap rettentően sokáig aludtam, mert hiába hajtogattam, hogy jól vagyok, valójában pihenésre volt szükségem, főleg, miután az egész tegnapi napot úszással töltöttem, amihez még kicsit szoknia kell a szervezetemnek.
Mikor kinyitottam a szemem, már dél körül járhatott az idő. Rajtam kívül már csak Tuk volt otthon, aki még mindig aludt. Persze, hisz ő még nagyon kicsi, így neki borzasztóan kimerítő lehetett a tegnap.

Felkeltem az ágyból és nagyot nyújtózkodtam. A gyomrom halkan jelezte, hogy célszerű lenne némi táplálékot bevinni a szervezetembe.

- Rey'ka, felébredtél? - Anya a félelmetesen jó érzékével éppen akkor lépett be, egy tállal a kezében. - Hoztam enni, biztosan éhes vagy. - Halkan beszélt, mert Tuk még aludt.

- Igen, tényleg éhes vagyok, köszi - vettem el a tányért és leültem a földre, hogy ebédeljek, ha már a reggeli kimaradt.

Anya közben odaült Tuk mellé és megsimította a homlokát.

- Tuk - súgta. - Kelj fel, már késő van.

Nem vártam meg amíg anya felébreszti a húgom, hanem inkább kimentem a tengerpartra.

Sehol sem láttam senkit, akinek ismerős lett volna az arca.
Végül úgy gondoltam, sétálok, körülnézek a parton.
A vízben gázoltam, de végig a part mentén maradtam, ahol csak bokáig ért. Csak nézelődtem, miközben az agyam folyamatosan az elmúlt napok eseményein pörgött, megállás nélkül. Próbáltam csillapítani azt a káoszt, ami a fejemben volt, de nem nagyon ment.

Végül térdig bementem a vízbe, majd lehasaltam és az alkaromon megtámszkodtam. Csak Eywara koncentráltam, csak a lélegzését és szívverését hallgattam. Lassan kezdtek lecsillapodni a gondolataim és néhány perc múlva sikerült kiüríteni a fejem. Néztem magam elé, a homokot bámultam és teljesen nyugodt voltam.

Tíz perc múlva érzékeltem, hogy valakik beszélnek a közelemben. Talán nevettek is. Felnéztem. Aonung, meg három barátja voltak.

- Ha? - kérdeztem. - Mit mondtatok? - álltam fel.

- Mi vagy te? Valami torzszülött? - nézett rám Aonung.

- Azt kérdezte, torzszülött vagy-e - ismételte Rotxo.

Mélyet lélegeztem, majd sóhajtottam.

- Nem. - kikerültem őket és elindultam, de jöttek utánam.

- Biztos nem? - folytatta Aonung és láthatóan nem zavarta, hogy próbálom kikerülni. - Nem is vagy rendes na'vi. Milyen a hajad? És a kezed? - Aonung megfogta a csuklóm, hogy lássa az öt ujjam. - Komolyan, milyen már? - a haverjai ott röhögtek.

- Hé! - hallottam meg ekkor Lo'ak hangját. - Hagyd békén halpofa!

- Óó, egy másik öt ujjú torzszülött? - kezdték el Lo'akot is cikizni.

- Ó, nézd ezt a kis babafarkincát. - Az egyikük Lo'ak farka után nyúlt, mire a bátyám felé fordult.

- Hozzám ne érj!

- Farkinca! - ez valamiért nagyon beakadt nekik.

- Szálljatok le rólunk! - kiáltottam.

- Ez nem normális - mondták, még mindig Lo'akot piszkálva.

- Farkinca - gúnyosan röhögtek.

Ekkor jelent meg Neteyam és maga felé fordította Aonungot.

- Hallottátok Rey'kat. Szálljatok le róluk! - a hangja határozottan és nagyon mérgesen csengett.

- Naa, megjött a bátyjuk - folytatta az egyik haverja, de Aonung kitette elé a kezét, így leállítva. Az meglepetten elhallgatott. Úgy tűnt, Aonung az idősebb bátyámmal már nem akar összetűzésbe kerülni.