Avatar: Mélyvízben ~ Aonung X Reader oc

Megbocsátás és beszélgetés

Neteyam maga előtt taszigálta Aonungot, én pedig követtem őket. Végül idegesen előre rohantam. Otthon anya éppen Tuknak adta oda a vacsoráját, apa pedig Kirivel beszélt.

Amennyire értettem, Kiri azért volt szomorú, mert más, mint a többiek. Éppen azt mesélte apának, hogy érzi Eywat, így nem zavartam őket. Gondoltam megvárom Aonungot és Neteyamot.

- Rey'ka, miért vagy ideges? - lépett hozzám anya.

- Mindjárt megtudod - rágtam a szám szélét és az ajtó felé pillantottam.

- Vársz valakit?

- Igen, Neteyamot, meg még egy rohadékot - nevettem el magam idegesen. Nem tudtam, hogy lehetnek ilyen lassúak. Bár jobban belegondolva én szinte olyan gyorsan futottam, mint egy ikrán repül, így érthető, hogy még nincsenek itt.

- Remélem jó okod van arra, hogy rohadéknak nevezz valakit - húzta össze a szemét anya. Ekkor lépett be Aonung, mögötte pedig Neteyam. Anya mérgesen nézett rám, mikor meglátta, hogy kire gondoltam. Neteyam apa elé vitte Aonungot. Jöttükre apa felállt.

- Mondd el neki is - mondta a bátyám, mire apa kérdőn nézett rájuk.

- Khmm... - köszörülte meg a torkát a fiú, de ezen kívül nem tűnt úgy, hogy mást is tervez mondani, így Neteyam besegített.

- Áruld el neki is, hogy hol van az öcsém.

- Lo'ak? - húzta össze a szemöldökét apa. - Azért ment, hogy bocsánatot kérjen tőled.

- És utána elmentek halászni - szóltam közbe én is, mire apa rám nézett. - Apa, tudod hova mentek? Tudod hol hagyták ott egyedül?

Erre apa már Aonungra nézett, mire az lehajtotta a fejét.

- A zátonyon túl - motyogta alig hallhatóan.

Erre apa szó nélkül elrohant.

- Hová megy? - nézett ijedten Tuk apa után. A húgom végighallgatta az egészet.

- Szerintem szól az olo'eyktannak - mondtam és elindultam apa után. Mikor már közel jártam, hallottam, hogy valaki jön utánam. Megfordulva láttam, Neteyam és Aonung azok, így nem vártam meg őket, csak mentem tovább. Úgyis ugyan oda megyünk.

Tonowari éppen akkor lépett ki apával az otthonukból, nyomukban Ronallal és Tsireyaval.

- Rey'ka - nézett rám a lány aggódva. - Mondd, hogy nem Aonung volt. - Erre csak lehajtottam a fejem.

- Nagyon aggódom Lo'ak miatt - mondtam. - És ezt azért nem néztem volna ki a testvéredből.

Ekkor értek oda Neteyamék.

- Apád kereső csapatokat küld ki Lo'akért - mondta a bátyám Tsireya felé fordulva.

Elindultunk a part felé, hogy ne maradjunk le az eseményekről.

- Hé, Rey'ka - nyúlt utánam Aonung, mire megpördültem és rásziszegtem. - Hozzám ne érj - azzal otthagytam és vele együtt Neteyamot, meg Tsireyat is. Előre szaladtam, majd a parton megtorpantam.

Megláttam Tukot, aki szintén a vizet fürkészte. Mikor észrevett, odaszaladt hozzám.

- Ugye jól van Lo'ak? - nézett rám.

- Nem tudom - mondtam idegesen tördelve a kezem, de mikor láttam, hogy a húgom mennyire fél, rájöttem, muszáj megnyugtatnom. Nagy levegőt vettem és nyugalmat erőltettem magamra. - De Lo'ak nagyon bátor és ügyes. Biztos, hogy nem lesz semmi baja. Mindjárt visszajön, ne aggódj, rendben?