Avatar: Mélyvízben ~ Aonung X Reader oc

Lo'ak mesél Payakanról, Kirinek rohama van

Másnap Lo'ak szólt mindenkinek, hogy szeretne valamit mesélni, ezért találkozzunk a sziklás partrészen.

Én már kicsit előbb odamentem, de nagyjából mindenkit érdekelt Lo'ak mondandója, így Kirit és Tukot leszámítva már mindenki ott volt. Én Neteyam és Aonung közé ültem, Neteyam mellett Lo'ak, mellette Tsireya, Rotxo pedig Tsireya és Aonung között ült. A lány folyamatosan Lo'akot nézte és csak akkor kapta el a tekintetét, mikor a fiú odapillantott. Egyszerűen annyira vicces volt, végig őket néztem és próbáltam visszafojtani a feltörni készülő nevetésem. Végül csak odahajoltam a bátyáimhoz.

- Lo'ak, nagyon néznek téged - súgtam vigyorogva, nehogy más meghallja.

- Téged is néznek már egy ideje - mondta Lo'ak szintén halkan, de komoran és Neteyam is barátságtalan tekintettel nézett. Lopva oldalra pillantottam, így láttam, hogy Aonung valóban engem bámul. Elmosolyodtam.

- Nyugi, tudok magamra vigyázni, nem kell félteni.

- Nézzen más lányt, ne a húgom - ráncolta a homlokát Lo'ak. - Úgy is tapadnak rá. - Nagyon vicces, hogy aggódnak értem, bár eléggé zavar, hogy azt hiszik, nem vagyok képes egyedül is eldönteni, hogy mit szabad nekem, vagy velem kapcsolatban másnak és mit nem. Ha rajtuk múlna, egész nap otthon ülnék, amíg meg nem halok, vagy valami hasonló.

- Sziasztok, itt vagyunk. Bocsi, hogy késtünk, csak segítettem anyának - lépett oda Kiri és leült Tukkal a körbe.

Ekkor Lo'ak elmesélte, hogy mikor észrevette, hogy otthagyták a többiek, felment a felszínre és kiáltozni kezdett. És akkor megtámadta egy nagy ragadozó hal, ami elől a korallok közé menekült, de az nagyon könnyen áttörte őket, így már majdnem megfulladt, mire sikerült egy olyan helyre menekülnie, ahova nem ért el. És ezért elkezdett felfelé úszni, de ekkor megint elindult felé a nagy hal. És akkor jött egy tulkun, aki megölte a bátyám üldözőjét. És estig úszott az állattal, úgy összebarátkoztak.

- Bár ott lettem volna - mondta Kiri.

- Hatalmas ajándékot kaptál a tengertől - bólogattam én is.

- A tulkunok még nem is tértek vissza - nézett Aonung. - És amúgy sem szoktak egyedül járni.

- Ő egyedül volt. És az egyik uszonya megsérült. Csak egy csonk volt a baloldali - nézett Lo'ak Tsireyara.

- Szegény tulkun - szomorodott el Tuk.

- Payakan - ragadta meg a bátyám kezét Tsireya. - Payakan volt - nézett a többiekre.

- Ki az a Payakan? - kérdezte Kiri.

- Egy rossz útra tért fiatal hím. Száműzték, egyedül él. És az egyik uszonya hiányzik - magyarázta Rotxo.

- Azt mondják gyilkolt - nézett Tsireya mélyen Lo'ak szemébe.

- Nem, nem - rázta a fejét a kisebbik bátyám.

- Na'vikat ölt - mondta Aonung is. - És más tulkunokat. Nem itt. Messze délen.

- Ő nem gyilkos.

- Lo'ak. Örülhetsz, hogy még élsz - Tsireya szemében aggodalom csillogott.

- De hát pont ezt mondom. Megmentette az életem. Ő a barátom!

- Az öcsikém - lépett Lo'akhoz Neteyam. - A dicső harcos, aki látta a gyilkos tulkunt és túlélte a találkozást.

Lo'ak lelökte a válláról bátyja kezét.

- Nem értetek ti semmit - állt fel és a fejét rázta.

- Lo'ak, én figyelek rád - mondta Tuk.

- Lo'ak gyere vissza - szólaltam meg én is, de ő nem fordult meg.